ReCore teszt

A ReCore tavalyi bemutatkozásakor csak találgatni lehetett, pontosan mire is készül a projekt kedvéért összeállt Keiji Inafune-féle Comcept, illetve a The Unfinished Swant is jegyző Armature Studio. Az már akkor nyilvánvaló volt, hogy a Mega Man-sorozat által lefektetett masszív alapok biztosan revitalizálva lesznek, az azonban csak az idei E3-on derült ki, hogy ezen felül mit is várhatunk az Xbox Play Anywhere program első produkciójától. Végül a korai feltételezések igazolódtak be, a ReCore ugyanis egy ízig-vérig akció-platformer lett, amely ügyesen idézi meg a PlayStation 2-es éra legszebb éveit, a Ratchet & Clankkel és Jak & Dexter-szériával a fedélzeten, miközben a már említett Mega Man-sajátosságok nyomán haladva azért az alkotó saját gyökereit sem hazudtolja meg. Nagy kár, hogy ehhez a masszív és sokszor nagyon jól működő hibridhez képtelenek voltak megfelelő technikát társítani, Xbox One-on ugyanis sokszor kész katasztrófa a ReCore.

Az emberiség létét egy világméretű járvány fenyegeti. Új otthonunknak Far Edent, egy nem túl barátságos, sivatagos planétát szemel ki a Dr. Thomas Adams vezette kutatócsoport. Ahhoz, hogy odaköltözésünkre minden rendben legyen, néhány tudóssal együtt robotokat küldenek, akik a különböző létesítmények felépítése mellett a terraformálást is elvégzik. Ennek felügyelésére küldik a planétára Joule Adamset, aki viszont rejtélyes körülmények között, de kicsit előbb tér magához a mélyálomból. Így hát hősnőnk egyetlen segítségével, a különböző Corebotokkal neki vág az ismeretlennek és amellett, hogy igyekszik felgöngyölíteni a történések hátterét és a többiek eltűnésének okait, még a terraformálást is megpróbálja újraindítani.

Ha már szóba kerültek Joule társai, akkor egy külön bekezdés erejéig érdemes őket megemlíteni. A ReCore-ban ugyanis Mack, Seth vagy éppen Duncan nem csak díszkíséretként vannak jelen, hanem tényleg hasznukat fogjuk venni. Kezdetben például Mack lesz a segítségünkre, aki többek között a föld alá elásott vagy a homokviharok által eltakart tárgyakat "szimatolja" és ássa ki, ráadásul agilitásának köszönhetően remekül mászik fel magasabb pontokra és a nagyobb ellenfelektől se riad vissza. Ezzel szemben Seth jámbor és visszahúzódó, és bár ha szükséges, akkor csaták közben is be tudjuk majd vetni, alapvetően a nehezebben elérhető helyekre juthatunk fel a segítségével. Aztán ott van Duncan, a klasszikus tankkarakter, aki pedig leginkább akkor lesz hasznunkra, ha például áttörhetetlennek hitt akadályokba ütközünk vagy éppen nehézfiúkkal találjuk szembe magunkat.

A jól elkülöníthető egyedi képességek pedig idővel fejleszthetőek is. A ReCore ugyanis kapott egy nagyon kezdetleges, de a játékbeli előrehaladást alaposan megtámogató fejlődési rendszert. Joule és fegyvere, valamint a Corebotok is folyamatosan fejlődnek, így az egyes zónákban különböző ládikók nyitogatásával vagy azok szétlövésével szerezhetünk be alkatrészeket és tervrajzokat, amelyekből aztán fejleszthetjük a robotok egyes részeit. Szintén a fejlesztéshez tartozik, hogy különböző színű gömböket is gyűjtögethetünk, amelyek energiaforrásként szintén erősíthetik társaink képességeit, legyen szó támadásról vagy védekezésről.

A színeknek egyébként a harcban is fontos jelentősége lesz. Sajnos a készítők az ellenféltípusok számát tekintve nem igazán erőltették meg magukat, így a kevés ránk támadó robotot úgy igyekeztek kicsit felturbózni, hogy különböző színekkel látták el őket. Ebből következik az is, hogy akkor tudunk a leghatékonyabban fellépni ellenük, ha fegyverünkkel is az adott színt választva támadunk, illetve társaink közül is azt a robotot választjuk, amelyik megegyező színű. Ez egy nagyobb csata hevében elsőre elég nehézkesnek tűnik, de az automatikus célzórendszer szerencsére lehetővé teszi, hogy figyelmünket inkább a D-padre irányítsuk. Ez utóbbira egyébként a játék akkori fázisában lesz majd igazán szükségünk, amikor például bejönnek a képbe a színváltós ellenfelek.

A játékmenet másik fő aspektusa a felfedezés. Far Eden egy több, meglehetősen nagy zónákra szabdalt világként tárul elénk, ahol az úgynevezett Prismatic Core nevű gömbök gyűjtögetésével tudjuk a zónák közötti kapukat kinyitni. Minden egyes zóna a nyílt terepek mellett jó pár dungeont is rejt, amelyek között akad olyan, amit kötelező jelleggel meg kell majd látogatnunk, viszont akad olyan is, amely csak bizonyos feltételek vagy szint felett lesz elérhető. Itt jön be a képbe a nagyon kezdetleges metroidvania-beütés, mert ha szeretnénk a bolygó minden titkát felfedni, akkor bizony sűrűn fogunk ide-oda utazgatni a zónák között. A játék legszórakoztatóbb részei egyébként pont ezek a dungeonök, hiszen a sokszor kicsit monotonná váló gömbkeresgélés között itt biztosan kihívásokkal teli feladatokba és ellenfelekbe fogunk botlani.

Ez a sok-sok koncepció pedig képes egységként működni. Ez a játék elején nem fog azonnal összeállni, ami azért gond, mert ez esetben bőven jut időnk az elképesztő technikai problémákon mérgelődni. Egyrészt ebben a generációban ennyire ronda játékot Xbox One-on még nem láttam. Szögletes tereptárgyak, ingerszegény, üres környezet, két kézzel megszámolható poligonok, framerate-gondok övezik Joule kalandját. És a sor ezzel még nem ér véget, az Xbox One-os verzió ugyanis pofátlanul sokat tölt, ami a zónák közötti utazás miatt például kifejezetten kellemetlen tud lenni. Vagy mivel a három robotból mindössze kettőt vihetünk magunkkal, a harmadikért adott helyzetekben vissza kell majd mennünk, ami újabb többperces töltőképernyő nézegetését fogja jelenteni. Végezetül pedig ott vannak a bugok, a véletlenszerű kifagyásokkal, a széteső tereptárgyakkal, a be nem töltött textúrákkal. A PC-s változat állítólag mentes ezektől, bár az UWP kötött rendszere ott is bőven okoz fejtörést a játékosoknak.

És ezzel az egésszel csak az a baj, hogy bár a ReCore érezhetően nem az a játék lett, amit a rajongók és talán a Microsoft várt, de így is nagyon kellemes meglepetést okozott. A játékmenet ugyanis bőven be tud annyira húzni, hogy elmerülj Far Eden homokdűnéi között. A harc élvezetes, a társak jópofák és tényleg hozzáadnak az élményhez, a gyűjtögetés és a platformer részek pedig egészen változatossá teszik ezt a különös, furcsa hibridet. A technikai hiányosságok viszont nagyon bosszantóak, pont annyira, hogy fél óra után otthagyd az egészet. Ha viszont kitartasz, remek élményben lesz részed.

A ReCore Windows 10-re és Xbox One-ra jelent meg - mi a Microsoft konzolján teszteltük.