Stolen

Nagy örömmel fogadtam, hogy végre kezem közé kaphatok egy olyan játékot, ami nem feldolgoz más szórakoztató iparbeli terméket, nem egy jól bevált név folytatása, hanem új történettel és új ötletekkel állnak elő a készítők. Természetesen a Splinter Cell jó példaként szolgált, hiszen a Stolen kategória szerint a lopakodós third person shooterbe sorolható. Ha valaki ismeri a Splinter Cell sorozatot, mely kellően magasra tette a lécet, akkor az tudja, hogy a Stolen készítői kemény feladattal néztek szembe, amikor jobbat, de legalább olyan jót próbáltak alkotni.

A helyszín egy kitalált ipari nagyváros, melynek polgármesteri székére kettő személy is pályázik. Főhősünk, Anya egy profi tolvaj, akit kis csapata segít távolról, hogy megszerezhesse a világ legdrágább kincseit. Négy pályán keresztül tehetjük próbára ügyességünket és idegeinket. Ez a négy pálya talán kevésnek hangzik, de biztosíthatom, hogy nehézségükre és hosszukra nem lehet panasz, hiszen egyenként legalább 3 óra játékidőt igényelnek. Az első, múzeumi pálya még training pályának is felfogható, hiszen sorban megtanuljuk a mozdulatok gazdag tárházát, de ezeket leginkább a későbbi pályákon, melyek egy börtönben, illetve egy hegy belsejében játszódnak, kell majd kreatívan alkalmaznunk. Ennek ellenére az első küldetésen is komoly feladatokkal találjuk magunkat szemben. A játékmenet ugyan lineáris, de nem rágják a szánkba, hogy mit, hogyan tegyünk. Rádión tájékoztatnak, hogy mi a feladatunk, de annak megoldási módjára már nekünk kell rájönni. Persze azt gondolná az ember, hogy mi sem egyszerűbb annál, de igen sok nehezítéssel találjuk magunkat szemben. Az események során természetesen Anya belefolyik a város ügyeibe, így lesz kerek a történet.

Lopakodós játék lévén, a legfontosabb lételemünk a sötét lesz. Láthatóságunkat egy a hudon elhelyezkedő skála jelzi. Természetesen minél alacsonyabb, annál kevésbé vagyunk észrevehetők. Amit viszont fontos kiemelni, az, hogy hiába vagyunk teljes sötétségben mozdulatlanul, ha kellően közel ért hozzánk egy őr, akkor észre fog venni, tehát ne számítsunk arra, hogy egy méteren belül el fognak menni mellettünk. Az ilyen helyzeteket próbáljuk úgy megoldani, hogy felkapaszkodunk a falon valahova, így már lehet, hogy elsétálnak közvetlen alattunk. A Stolen alapfilozófiája, hogy úgy lopjuk el a tárgyakat, hogy nem ölünk embereket közben, így erre nem is lesz lehetőségünk. Fegyverünk is mindössze egy különleges pisztoly, melyet speciális töltényekkel láthatunk el. A pisztoly a rejtőzködésünket segíti, az őröket egyedül a nullifier sokkolja egy rövid ideig, ezt ki tudjuk használni, hogy mögéjük szaladjunk és elkapjuk őket hátulról. Ez megtehetjük úgy is, hogy mögéjük lopakodunk, de csak a legszükségesebb esetekben válasszuk ezt, mert Anya nem harci képességeiről híres. Ha elkaptuk, akkor fojtást alkalmazva rövid időre az őr eszméletlenné válik, de amikor felkel, akkor rögtön a támadója után fog kutatni. Ha észre vesznek, és szemtől-szembe találjuk magunkat egy őrrel, akkor az egyedüli, amit tenni tudunk az, hogy ütünk. Bizony ez a része meglehetősen el lett hanyagolva a Stolennek, hiszen a bal egérgomb nyomogatásával üthetünk, míg az őr fegyverrel lő minket. Ráadásul az irányítás miatt az ilyen helyzetekből mindig rosszul jövünk ki. Ha leütöttük a biztonsági őrt, akkor sem történik más, mint fojtás esetén, vagyis hamarosan fel fog kelni. Tehát a nullifiert okosabban tesszük, ha a lámpák kilövésére, vagy a biztonsági kamerák ideiglenes hatástalanítására használjuk. Az őrök ebben az esetben zseblámpával közlekednek, melynek fénysugarát kell csak elkerülnünk. A mesterséges intelligencia igen jól sikerült. Az őrök nem az oly sok játékban megszokott két pont közötti ismétlődő utat teszik meg, hanem a készítők, minden őrnek több útvonalat adnak meg, külön eseményekhez kapcsolva ezeket. Így a járőröző jófiú még legtöbb esetben ugyanazon a folyosón halad fel-le, de riasztás esetén már egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy hova, merről fog menni. Segítségünkre lesz azonban egy zajkeltő lövedék, melyet akárhova kilőhetünk és az aktiválás gombot nyomogatva, folyamatosan csörög, ezzel az őröket odacsalva, elosonhatunk a hátuk mögött. Ha csak magunk felé szeretnénk csalni valakit, akkor fütyülhetünk is, így ellenfeleink figyelmét a mi irányunkba terelhetjük. A hud jobb oldalán egy térképet láthatunk, ahol az őrök nincsenek ugyan jelölve, de ha nyomkövetőt lövünk rájuk, akkor már itt láthatjuk, hogy milyen szögbe néznek, meddig látnak el. Ugyanezt a biztonsági kamerákkal is megjátszhatjuk. Az ilyen, és ehhez hasonló speciális eszközökről leírást is kapunk az eszközválasztó képernyőn. Anya speciális felszerelései közül az a kütyü tetszett a leginkább, mely a hangok alapján képet alkot, így a falon is átláthatunk, legalábbis a mozgó örők helyzetét láthatjuk.

A Stolen több kis mini játékot is nyújt. Ilyen a zárnyitó szerkezetünk, mellyel gyorsan ki kell választani a zárban lévő fogakhoz illő ellendarabot, majd addig tolni azt, hogy elforduljon a zár. Ezt rendszerint többször kell, különféle fogakkal elismételni, míg végleg feltörjük a zárat. Másik érdekes dolog még, amikor egy terminálhoz férünk hozzá, akkor vírust tölthetünk a rendszerbe, vagy bizonyos ajtókat kinyithatunk, ha sikerül feltörni a számítógépes rendszert. Ezt azon kis játék teljesítésével tehetjük meg, ahol egy 3x3-as táblázaton felvillanó fényeket kell megismételnünk gyorsan, szintén többször.

Anya mozgása rendkívül aprólékosan lett kidolgozva. A falhoz lapulva közlekedhetünk, kihajolhatunk a sarkoknál. FPS nézetbe is válthatunk, ekkor használhatjuk csak a pisztolyt, viszont nem mozdulhatunk el. Rengeteg helyre fel tudunk kapaszkodni, az éppen aktuális mozdulatok listáját a jobb felső sarokban láthatjuk felsorolva. Ha magasabb helyekre akarunk feljutni, akkor akár a falon is felfuthatunk és elrugaszkodhatunk, hogy a másik oldalon felkapaszkodjunk. Épületek között akár rudakon lengedezve, rendkívül látványos módon haladhatunk előre. Ha ezeket és a többi mozdulatot is elsajátítottuk, akkor csak a kreativitásunkon múlik, hogy egy lézerekkel sűrűn keresztezett helységen hogyan jutunk el a műtárgyig. Kétségtelenül ez a Stolen legélvezetesebb része. A mozgásban egyedül az irányítás okozta nehézségek nem tetszettek, ez ugyanis rányomja a bélyegét az egész játékra. Látszik, hogy lopakodásra van teljes mértékben tervezve az irányítás, mert ha valamit gyorsan kell csinálni, akkor az irányítás miatt vért izzadunk. Például nekem idegesítő volt az, hogy az egérrel való mozgás sok helyen korlátozva van. Ez akkor fordul elő, ha bemegyünk egy szűkebb helyre. Ekkor a kamera is rögzített pozícióban marad és mindent az iránygombokkal kell megoldanunk, vagyis ha ki akarunk jönni erről a szűk helyről, akkor a lefelé iránybillentyűvel tehetjük meg. Ez engem idegesített, mert így ha a falon felfutós, majd átugrós trükköt akartam megcsinálni, akkor nem fordulhattam az egérrel a fal felé, hanem egy rögzített pontból kellett néznem és az iránybillentyűkkel ügyeskedni. Ha észrevesznek az őrök és megpróbálok gyorsan mögéjük futni, akkor ez más hasonló játéknál nem okozna gondot, de itt elvétve sikerül csak. Továbbá közelharc esetén, mint már írtam az ütögetés, inkább szerencsétlenkedésnek néz ki. Ha lépcsőn találkozunk egy biztonsági őrrel és az egy fokkal lentebb áll, akkor mi hiába fordulunk felé, csak a levegőbe tudunk hadonászni, míg az fegyverrel lövi a hasunkat. Leguggolva pedig nem lehet ütni. Mire megpróbálnánk lentebb menni, akkorra már halottak is vagyunk. A megoldás tehát, hogy mindenképpen észrevétlenül közlekedjünk. De bizony nagyon idegesítő tud lenni, amikor fél órán át ügyeskedünk, lopakodunk, aztán egy valaki véletlenül észrevesz és nem tudjuk leütni, hanem kezdhetjük előröl, mivel menteni csak bizonyos pontokon lehet.

A Stolen grafikája összességében szépnek mondható, bár nem lehengerlő. Inkább a fény-árnyék hatások és a főhős szépen kidolgozott modellje és annak nagy mozgáskultúrája kelti fel a figyelmet. A pályákon a textúrák közepes minőségűek, a modellek pedig éppen annyira részletesek, amennyire ma elvárt. Sok helyen viszont azt éreztem, hogy a Stolent elsősorban inkább konzolra készítették és nem egy PC-s verziót írtak, hanem a már kész konzolos verziót írták át annyira, hogy fusson PC-n is. Ezért van az emberben az az érzés, hogy jó játék előtt ül, de a kivitelezése, mintha külön-külön jó elemekből, de így összetákolva már nem hogy hiányos, hanem néhol idegesítő végeredményt nyújt. A videók nálam érthetetlen módon szaggattak, bár lehet, hogy itt valamiféle codec probléma húzódik meg a háttérben. Viszont a kamerák világító led-je nem is a kamerán, hanem a mellett lebeg. Bizonyos helyzetekben a falak találkozásánál egy vékony sávban át lehet látni a túlsó oldalra. Egy szóval teli van buggal a játék. A hangokról csak annyit, hogy a menüben hallható zene elég jó lett, a játék közbeni hangok pedig átlagosak.

Összegezve a Stolen meglepetésnek indult, és meglepetés lehetett volna, mert újdonságokat hozott, egy új világot teremtett meg, a stílusának megfelelően odafigyeltek Anya mozgására, mely valóban látványos lett, de a kivitelezés nem igazán sikerült. Ha képeket nézünk meg a játékból, akkor azokon látszik, hogy szépen néz ki, de ha játszunk vele, akkor az irányítás miatt és néhány apróság miatt a játékélmény sokat romlik. Sok lopakodás, bujkálás, ügyeskedés után, amikor észrevesznek és az egész harc átalakul értelmetlen szerencsétlenkedéssé, akkor virtuális elhalálozásunk után valószínűleg hamar Nem-el válaszolunk az újrakezdés iránt érdeklődő kérdésre. Ennek nem csak az az oka, hogy próbára teszi a játékos idegeit, hanem sajnos nincs olyan vonzó erő, ami arra sarkallna, hogy játszunk tovább a Stolennel. Így azt kell mondjam, hogy akit érdekel a hasonló típusú játék, az bátran tegyen egy próbát, mert a negatívumok ellenére, amiket itt a végén felsoroltam, azért nem rossz játék a Blue 52 üdvöskéje, de személy szerint, ha lopakodós tps-re vágyom, akkor a Splinter Cell első részét is szívesebben fogom a polcról leemleni.