Shadow of the Tomb Raider előzetes

A Shadow of the Tomb Raiderrel végre trilógiává bővül a Square Enix 2013-ban indult reboot-szériája, Lara Croft már nem az a fiatal lány, akiből Yamatai szigetén önkéntelenül is túlélő lett. Az évek megedzették, a Rise of the Tomb Raiderben már felkészülten látogatta meg Szibériát, ám karakterfejlődése csak most érik be igazán. Az üldözöttből ragadozó lesz, igazi Tomb Raiderré válik. Persze a Core Design klasszikus sorozatában megismert sebezhetetlen ikon soha nem lesz belőle, Lara továbbra is törékeny, Észak-Peru dzsungele pedig hatalmas fenevadként csak arra vár, hogy éles karmait a testébe mélyessze.

Az elején érdemes tisztázni a fejlesztőváltás okait. Bizony, az új részért a Deus Ex: Human Revolution és a Thief alkotója, az Eidos Montreal felel, míg az előző fejezeteket a Crystal Dynamics rakta össze. A csapat előtt eddig sem volt ismeretlen a Tomb Raider, lévén számos tartalmi elemet és assetet szállítottak a fő stúdiónak, ám most fordult a kocka: a Crystal Dynamics lesz a támogató team, míg a kreatív munka, a sztori és a pályatervezés a montreali brigádra hárul. A kaliforniai srácoknak nem is maradna ideje Lara harmadik kalandjára, hiszen már javában kalapálják a The Avengers legújabb játékadaptációját.

Aggodalomra viszont nincs ok, az új csapat is megtartja a korábbi játékok minden erényét, hősnőnk karizmáját és képességeit. Ezúttal is egy hatalmas nyitott világ vár felfedezésre, olyan játékmenet mellett, amely remekül ötvözi a sírrablást, a platformelemeket, a lövöldözést, lopakodást és a fizikaalapú fejtörőket. A Shadow of the Tomb Raider egy hároméves együttműködés gyümölcse a két stúdió között. Nincsenek keresztgenerációs megkötések, mint a Rise of the Tomb Raider esetében, azaz nem kell a PS3-as és az Xbox 360-as verzióval bíbelődni, a lehető legtöbbet hozhatják ki a jelenlegi konzolok erejéből. És – ami a legjobb – nincs ideiglenes konzol-exkluzivitás, minden platformra egyszerre jelenik meg az anyag.

A híres brit régész, Richard Croft lánya tehát minden tekintetben méltó a Croft névre, legújabb küldetése elsőként Mexikóba, majd a perui dzsungelbe szólítja - néhány hónappal a Rise of The Tomb Raider eseményei után. A titkos Trinity szervezet ezúttal is megkeseríti az életét, Lara bosszút esküszik, hiszen ez a csoport felel az apja haláláért is. Már a játék elején konfliktusba kerül a Trinity egyik vezetőjével, az okos és kegyetlen Dr. Dominguezzel, aki legalább annyira összetett karakter, mint ő; mindkét fél arra törekszik, hogy Cozumel kulcsát megszerezze.

A Mexikóhoz tartozó szigeten éppen a Halottak Napját ünneplik, díszbe borult a főváros, több száz ember van jelen a képernyőn egyszerre. Az elvegyülés azonban nem könnyű, még szerencse, hogy ott van Lara egyik barátja, Jonah, aki megpróbálja a helyes útra terelni a túlontúl nárcisztikus lányt. Az egyfajta hubként funkcionáló várost inkognitóban járjuk be, az ősi kulcs utáni hajsza Cozumel sikátorai és sírjai között vezet, ahol nagyobbrészt lopakodnunk kell. Ez a lehetőség kibővül az új részben, még több olyan eszközt kapunk kézhez, ami a csendes gyilkolásnak kedvez.

Utunk egy nagyobb földalatti templomhoz vezet, ám a bejárat megközelítése nem egyszerű. Akrobatikus mozdulatainkat latba véve szikláról-sziklára ugrálunk, még egy függőleges gleccseren is fel kell másznunk a megszokott jégcsákányunkkal. Lesz egy új eszközünk is, a kötél, amit egy nyílvesszőhöz erősítve lőhetünk fel magaslatokra. Igen, lengedeznünk is kell, hiszen a nagy távolságra lévő kiszögelléseket csak így érhetjük el, a csákány ez esetben használhatatlan. A komor hangulatú templomban csapdák és rejtvények várnak ránk, a fizika segítségével át kell törnünk a kritikus jégfalakat a továbbjutáshoz. Az első, vízzel elárasztott sír még nem jelent nagyobb nehézséget, de a játék első lineáris órája felfogható némi edzésként, mert később bizony nem lesz ilyen könnyű dolgunk.

A Trinity ásatási területén hemzsegnek a zsoldosok, de némi kétségbeesett tűzharc és zuhanás után Larának sikerül elmenekülnie Chak Chel kulcsával. A fosztogatásunk azonban egy átkot indít be: szökőár tarolja le a várost, ami ártatlan emberek életébe kerül. Az ősi hieroglifa szerint Kukulkan isten haragja földrengéssel, viharral és vulkánkitöréssel sújtja alattvalóit, majd a napot is elveszi tőlük. A mi célunk az, hogy megállítsuk a maják által megjövendölt apokalipszist. A lányt a bűntudat mardossa, de a sztori nem a saját túléléséről szól, hanem arról, hogy megpróbál jobb világot teremteni a helyiek számára. Ehhez előbb fényt kell derítenie a hely titkaira. A világvége és a Trinity elleni hajtóvadászat összefonódik, Lara innentől helyre akarja hozni a hibát, ami nem lesz könnyű. Úgy fest, csak a perui dzsungelben kaphat választ a kérdéseire, az ottani piramisok legmélyén nyugvó ereklyék segítségével fordíthatja vissza a folyamatot.

A játékost kézen fogó bevezetés után tényleg a már megszokott, nyitott világban találjuk magunkat. A Peru északi részén elterülő őserdő javarészt érintetlen, természetes környezet, a napfény alig jut át a fák lombkoronája között. Ez részben az előnyünkre válik: a sűrű aljnövényzetet kihasználva intézhetjük el Dominguez talpnyalóit, rengeteg fedezéket nyújtva a tűzharcok során. Rögtönzött menedékhelyeket állíthatunk fel a térképen, a mentés, valamint a képességeink és felszerelésünk menedzselése továbbra is a tábortüzeknél zajlik. Több érdekes úti cél található a sziklákkal tarkított dzsungelben, az előrehaladás nem mindig könnyű, de szerencsére van nálunk machete, így utat vághatunk magunknak.  

A történet szempontjából elsődleges egy rejtett maja város felkutatása, ám a zord környezetben nem számíthatunk utánpótlásra – a vadászat még az előző játékokban tapasztaltaknál is fontosabb tevékenység. Az erőforrások megszerzése és az eszközök craftolása ránk hárul, miközben el kell kerülnünk a természet veszélyeit. Az eső, a magas páratartalom gyorsan elszívja az erőnket, és persze vadállatok is lesnek ránk a dzsungelben: a jaguárok az árnyékból támadnak ránk, így végig nyitott szemmel kell járnunk. Idővel egyre jobb cuccokat készíthetünk magunknak, ami nagyon fontos, hiszen a kihívás növekszik, és a sírok is összetettebbek lesznek, amelyek már a klasszikus részek kazamatáira emlékeztetnek bennünket.

A készítők szerint az ősi templomokban állandó feszültség és veszélyérzet lesz úrrá rajtunk, az azonnali halál lehetősége szinte a levegőben van, mintha csak egy túlélőhorrorral játszanánk. Az itteni csonka piramisok, a zigguratok díszítése, elrendezése mind-mind a maja kultúrából építkezik. Egy olyan nép, aki egy nap több száz kékre mázolt embert áldozott fel a gonosz isteneinek, nem múlhat el nyomtalanul. Megcsonkított, mumifikálódott testekbe botlunk a sírok mélyén, ám a sötét alagutakban még mindig működőképesek a csapdák. A korábban pórul járt sírrablók tetemei azonban nagyon árulkodóak tudnak lenni, így el tudjuk kerülni a veszélyeket. A fejtörők ugyan összetettebbek nem, viszont annál epikusabbak és halálosabbak lesznek a korábban látottaknál.

A vízalatti szekvenciáknak is fontos szerepe van a Shadow of the Tomb Raiderben. A vízszintek emelkedése és süllyedése hatással lesz a játékmenetre, és azt se felejtsük el, hogy a cenoték (ezek kútszerű karsztképződmények) kapcsolatban állnak a helyi hitvilággal. A merülés olykor elkerülhetetlen, így abszolút jó hír, hogy Lara már úszni is tud. Levegőbuborékokat kell keresnünk, hogy még tovább a víz alatt maradjunk, máskor viszont veszedelmes állatokat, például elektromos angolnánkat kell kerülgetnünk, miközben tombol bennünk az adrenalin, amikor a kiutat keressünk. Nézelődni nem sok időnk marad, sok esetben csak a rögtönzés vezet sikerre.

Az Eidos Montrealnak mondhatni könnyű dolga van. A testvércsapat már kitaposta előtte az utat, finomra hangolták a játék alatt dolgozó, egymásra ható mechanikákat. Olykor idejétmúlt QTE-jelenetekkel is találkozunk, és a narratíva nem rest scriptelt eseménysorokkal operálni – ennyi bosszúságot viszont megengedhetünk azért, ha cserébe érdekes történetet kapunk. A sztorit már nem Rhianna Pratchett vetette papírra, hanem Jill Murray, akinek az Assassin’s Creed IV: Black Flag - Freedom Cry és az Aveline DLC szerethető forgatókönyvét köszönhettük. A narratív rendező, Jason Dozois szerint nem akarnak társadalmi kérdésekbe belemenni, csupán egy történetet szeretnének elmesélni a legjobb tudásuk szerint.

Amikor azonban a játék elengedi a kezedet, rajtad áll, hogy fegyverrel vagy sunnyogással abszolválod a feladatokat. Lara kötélen lengedez, falakon fut, véres tűzharcot vív az ellenséggel – mindezt olyan hidegvérrel, amit még a Hitman 47-es ügynöke is megirigyelhetne. Legutóbb még lenyeltük, hogy a lány több száz rosszfiút végez ki egyedül a kaland során, most már Larának szembe kell néznie tettei következményeivel. Az első beszámolók alapján sajnos a játék első órája arra enged következtetni, hogy Lara személyisége üres, túlságosan is rendíthetetlen – inkább a Core Design hősnőjére hasonlít a kilencvenes évekből. Mindenesetre ne aggódjunk, a dzsungelben tutira olyan esendő lány válik belőle, akit annyira szerettünk a 2013-as részben. Lara fájdalmas nyögéseiért ismét Camilla Luddington orgánuma felel.

Idő van rá: a játék 13-15 óra alatt teljesíthető, ha csak a legfontosabb feladatokat végezzük el. Ha viszont a mellékküldetésekre is rágyúrunk, akkor simán 20 óra fölé rúghat a kaland. Nagy a kérdőjel a kazamaták mellett is, hiszen úgy tűnik, hogy itt csak a fejlesztők által lefektetett útvonalat követhetjük, ha ezekről letérünk, akkor hamarjában fűbe harapunk. Hiába tűnik úgy, hogy el tudunk ugrani egy közeli peremre, mégis a mélybe hullunk. Reméljük, hogy később a játék szabad kezet ad, és többféle stílusban is nekieshetünk az ősi romok feltérképezésének. Az elmaradhatatlan szezonbérlet birtokában a premier után sem kell lemondanunk az új tartalmakról – 2019 áprilisáig minden hónapban egy új sztoriszálat kapunk friss sírokkal, ruhákkal és fegyverekkel. Az első Challenge Tomb kooperatív móddal is felvértezi a játékot, bizonyára hatalmas móka lesz egy barátunkkal közösen kerülgetni a csapdákat.

Ami pedig a látványt illeti, a Foundation Engine hatalmas fejlesztéseken esett át, a grafika sokkal kifejezőbb, mint korábban. Sokkal nagyobb terepet mozgat meg, mint eddig, és akkor sem esik pánikba, ha egyszerre 150 NPC-t mozgat meg. Az elemek hatására mozgásba lendülő, dús vegetáció nagyon meggyőző, a sírokban átdolgozott bevilágítással fokozzák a sötét hangulatot. Az emberi ellenfelek mesterséges intelligenciája is fejlődött, illetve a dzsungelben élő állatokat is az ösztöneik vezérlik, a ragadozók növényevőkre vadásznak. Az biztos, hogy Xbox One X-en a játék 4K-ban fut stabil 30 fps mellett – hogy ez natív felbontás-e, arról még nincs hír. Ha viszont 1080p-t választunk, akár a 60 fps sem lehetetlen. Reméljük, PS4 Prón is hasonló grafikai minőségnek örülhetünk – a PC-seket nem kell félteni, ők a Nixxes profizmusában bízhatnak.

Nem a Shadow of the Tomb Raider lesz a műfaj következő nagy evolúciós lépése, csupán egy ötéves alapokra építkező folytatást kapunk. Kétségtelenül nagyobb és változatosabb sandbox játszótér áll a rendelkezésünkre, már-már horrorba hajló körítéssel, de ettől még minden eleme ismerős. Az Eidos Montreal csak néhány új lehetőséggel bővítette ki a receptet, de azok legalább használhatónak tűnnek. Inkább a kötött narratíva és a lineárisnak tűnő sírok miatt fájhat a fejünk, a dzsungel és a piramisok felfedezésével nem lesz gond. Ezzel együtt a tét is nő, az epikus jelenetek minden idejétmúlt megoldást felülírhatnak. Ha minden igaz, a Shadow of the Tomb Raiderrel nem zárul le Lara története, és a Square Enix további játékokat tervez a sorozatban – ám ehhez még idén szeptemberben nagyot kell gurítania.

Cikkünk a Hobby Consolas májusi számának előzetese alapján készült. A Shadow of the Tomb Raider 2018. szeptember 14-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re.

Kapcsolódó cikk

• Shadow of the Tomb Raider teszt