A Monster Prom újabb ékes példája a Kickstarteren befutó alkotásoknak, amelyek (talán épp azért, mert a mainstreamen kívülről érkeznek) egyszerre képviselői és paródiái a műfajuknak. Ez a műfaj jelen esetben a randiszimulátor. Hasonló volt a tavaly megjelent Dream Daddy is, amelyet többszörösen is párhuzamba lehet állítani a Beautiful Glitch videojátékával. Mindkét cím úgy adja meg az elvárt játékélmény egészét, hogy közben nevet magán, nevet a hasonló műveken és néha a játékoson is. Plusz a szinkrongárdájuk is részben ugyanaz.
Ebben a játékban a célunk egyszerű: három hét alatt párt kell találnunk. Ám ezúttal nem animelányok vagy szingli apukák közül válogatunk, hanem középiskolás szörnyek közül. Ebben a kifacsart, rémek lakta világban ugyanis páratlanul nagy dolog a Szörny Szalcsi, tehát nem lehet félvállról venni a dolgot. A három hét minden percét annak kell szentelnünk, hogy a kiválasztott rémlény körül legyeskedjünk, mindig a kedvére tegyünk, feltornázzuk az értékeinket, mindezt annak reményében, hogy ő igent felel, mikor szégyenlősen meghívjuk a szalagavató bálra.
Hat szörny között kell meglelnünk az igazit, és mindegyikük szívéhez (vagy annak a helyéhez) más út vezet. Itt van nekünk az elkényeztetett sellőhercegnő, Miranda; az erőszak- és piromániás ördögfióka, Damien; a hipszter vámpír, Liam; Scott, a jólelkű és együgyű vérfarkas; a kőszívű, törtető gorgó, Vera; valamint a folyton részeg vagy betépett partiszellem, Polly. Hogy mire vevőek leginkább, az ebből a gyors összesítésből is kiolvasható akár, hiszen mindegyikük ismert, amerikai tinifilmes sztereotípiák életre keltői, és általában ennek megfelelően reagálnak a játék során is.
Hogy megkezdjük a hódítást, négy avatár közül választhatunk, akiknek a nevét és a nemét is megadhatjuk, ám az semmilyen hatással nem lesz a játékra: ebben a világban a szerelem nem- és fajfüggetlen, elvégre mindenki szörnyeteg. A kezdőkarakterek között nincs különbség, az alapértékeket egy tinimagazinokat idéző, rövid személyiségteszttel állíthatjuk be, amelynek a legutolsó válasza azt is megadja, melyik szörny lesz a hat közül a mi kiszemeltünk.
Igen, a Monster Prom kijelöl nekünk egy reménybeli romantikus partnert, más randiszimulátorokkal ellentétben. Általában mi magunk dönthetünk arról, kinek a kegyeiért küzdünk, ez a játék azonban a „random encounterek”, avagy a véletlen találkozások módszerét követi. Ezek leggyakrabban egy- vagy kétszereplősek, és a teszt azért kell, hogy az egyik szörny konzekvensen mindig interakcióba lépjen velünk. Így akármelyik helyszínt választjuk, biztos belefuthatunk a kiszemelt rémségbe. Néha persze az is előfordulhat, hogy a tetteink inkább egy másik szörnynek imponálnak, és a játék hajlandó ilyenkor partnert cserélni nekünk.
A készítők bevallása szerint a 2013-as The Yawhg volt az ihletforrásuk (még a stáblistán is megemlítik), és ez meglátszik a játékmeneten is. Minden hét három szakaszra van bontva: reggeli és esti tanidő, illetve az ebédidő. A tanulóidőben hat helyszín közül választhatunk, amelyek mindegyike valamelyik alapértékhez ad pluszpontot, valamint aktivál egy találkozást. Délben pedig az egyik asztalhoz ülhetünk oda, ahol kedvére tehetünk a beszélgetésben résztvevő karaktereknek, vagy épp tovább ronthatjuk az esélyeinket. Az interakciók során két válaszlehetőségünk lesz mindig, melyek valamelyik tulajdonságunkra épülnek, de nem tudjuk meg, mire, amíg rá nem kattintunk.
A beszélgetések és a választások révén jutunk közelebb szívszerelmünkhöz, azonban ennyi még nem elég a happy endhez. Sajnos a játék nem túl egyértelmű abban, miként is állunk a hódítással, így könnyen előfordul, hogy azt hisszük, mindent jól csinálunk, mégis elutasítás a vége. Ha a pontjaink nagyon csehül állnak, meglátogathatjuk a suliban üzletelő macskalányt is: ő mindig más helyszínen árusítja a portékáját, amelyek komoly bónuszt adhatnak valamelyik tulajdonságunkra, vagy egyedi történetszálakat oldanak fel.
Szerencsére a Monster Promot nem egyszeri végigjátszásra tervezték. Attól függően, hogy melyik móddal játszunk, fél és két óra között mozog egy-egy menet hossza, tehát bármikor belekezdhetünk egy újabba. Erre pedig szükség is van, hiszen a végigjátszások során belerázódunk a szörnyvilág fura logikájába, a jövendőbelik igényeibe, és kiismerjük, melyik cselekedet melyik alapértékünket igényli. Közel négyszáz esemény van a játékban, amelyeknek összesen 1300-nál is több végkimenetelük lehet, így bőven megéri belefutni egy-egy rosszul sikerült körbe is, ugyanis a kialakuló szituációk biztosan viccesek lesznek. Ráadásul 22 titkos befejezést is rejt a játék, ezekhez az interakciókból kialakuló, összefüggő eseménysorok vezetnek el.
A játék legerősebb oldala a humora, amely azonban nem nyerheti el mindenki tetszését: ha nem vagy vevő a sötét, szókimondó, gyakran abszurd humorra, akkor a szörnyrandik nem neked valóak. Bátran poénkodnak erőszakkal, szexualitással, drogokkal, alkohollal és szinte mindennel, ami felmerülhet a középiskola kapcsán. Viszont cserébe a poénáradat sohasem lankad: minden második mondatra jut valamilyen geg, beszólás vagy popkulturális utalás, néha pedig a játékost sem kímélik – áttörik a negyedik falat, ha kell. A főszereplők amerikai tiniszlengben beszélnek, amit néha kissé (ha szándékosan is) túlzásba visznek, így egy idő után fárasztó lehet.
A randizgatást szépen, mókásnak megrajzolt karakterek kísérik, a szörnyeket pedig helyzettől függően többféle ruhában és arckifejezéssel is láthatjuk. Hasonlóan igényes a játékteret adó iskola térképe is, az események hátterei azonban csak elmosódó firkák inkább, hiszen a meghódítandó rémek vannak mindig a középpontban. Amikor először elindítjuk, a játék felkínálja a lehetőséget, hogy aktiváljuk a hangokat; ezek általában egysoros beszólások lesznek a szereplőktől, nincsen állandó szinkron.
Az egyjátékos mód mellett multiplayer is van a Monster Promban, és ilyenkor tud igazán tündökölni, ugyanis kiváló partijáték. Legfeljebb négy fővel játszhatjuk, együtt (haverokkal, családdal) kacagni a poénokon pedig mindig élvezetesebb. A többjátékos módban két játékelemmel bővülnek a körök: a hétvégékkel és a játékosok sorrendjének cseréjével. Az előbbiek olyan bónuszeseményeket takarnak, amikor elősegíthetjük valamelyik játékostársunk románcát (magunkat is megjutalmazva), vagy épp eltántoríthatjuk tőle a kiszemelt szörnyet. A sorrendcseréknél pedig interakcióra bíztat a játék: nevetséges, szóbeli feladványokat ad a játékosoknak (például: ki halna meg hamarabb egy zombiapokalipszisben?), hogy az alapján döntsék el, miként játszák a következő kört. Persze, ha egy társaság nem vevő erre, kisegíti őket a randomizáló gomb. Ha a baráti körünk globálisabb annál, minthogy elférjen egy kanapéra, az online multiplayer lehet a megoldás.
A Monster Prom tartós darab, még ha tömény is lehet időnként; változatos hossza és játékmódjai miatt elő lehet venni egy-két gyors körre, hogy a következő alkalomig a virtuális fiók mélyén pihenjen. A számtalan különféle esemény tartja frissen, és ugyan gyakran belefutunk ismétlésekbe is, többjátékos módban azok sem lesznek igazán feltűnőek. Ráadásul attól függően, hogy miként fejlődött a karakterünk, a végkimenetel is lehet más, mint legutóbb. Főleg a poénokért érdemes újra és újra visszatérni hozzá, és kifejezetten ajánlott inkább társasággal játszani.
A Monster Prom kizárólag PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.