Rengeteg olyan apróság miatt lehet szeretni a Red Dead Online-t, amiért a sztorimódot is imádtuk. Itt is lovagolhatsz a lemenő nap sugaraiban, vadászhatsz az erdőben, kirabolhatod a farmereket, és egy hosszú nap után sütögethetsz a tábortűznél. A sandbox elemek mind-mind visszatérnek az ismerős vidéken, ám nem sokáig élvezheted a meditatív élményt. Amikor lódobogás hangja üti meg a füledet, összerezzensz - a revolveredet mindig kézközelben kell tartani. Nem tudhatod előre, hogy milyen szándékkal érkeznek a csapatba verődött más játékosok, lehet, hogy kérdés nélkül rád támadnak, vagy tovább nyargalnak. Néhány pillanat alatt döntened kell: gyorsan fegyvert rántasz és tüzelsz, amíg megteheted; vagy kereket oldasz, reménykedve abban, hogy az éjjeli sötétség elfedi a nyomaidat. Szerencsére nem túl gyakoriak ezek a találkozások, de amikor bekövetkeznek, nehéz megjósolni a kimenetelüket.
A Red Dead Online nem készült el az alapjáték premierjére, csak egy hónappal később tárta ki a kapuit – erősen bétaállapotban. Nem tökéletes még az egyensúly, főleg a gazdasági rendszerrel vannak gondok, emiatt az első napok beszámolói nem is festettek kedvező képet róla. Ám a multiplayerre egyfajta szolgáltatásként tekint a Rockstar - pont, mint a GTA Online esetében -, amit hosszú évekig támogatni fog friss tartalmakkal és eseményekkel. Már az első napok alapján leszűrhető, hogy igenis van létjogosultsága, hiszen remekül visszaadja az igazi vadnyugat kegyetlenségét – a szíved a torkodban dobog, amikor feltűnik egy másik játékos a semmi közepén, és csak tőled függ, hogyan reagálsz rá. Látod, hogy egy csillogó ismétlőpuskát hord, de nálad csak egy gyenge alap revolver van, és a ruházata alapján sejthető, hogy nem kevés dollárt harácsolt már össze – ki tudja, hány ártatlan lélek halála árán?
Noha a térkép ugyanaz, mint korábban, a Red Dead Online egy teljesen új történetet mesél el. Igen, nem csupán üres kooperatív és kompetitív összecsapásokra épül a játék, hanem a készítők egy érdekes keretsztorit raktak össze az online karrierünkhöz. A multi egy börtönben veszi kezdetét, itt alkothatjuk meg saját karakterünket. Lehetünk nők vagy férfiak is, többféle rassz és bőrszín áll a rendelkezésünkre – a szerkesztőfelület rendkívül részletes. Rengeteg arcforma, testalkat és frizura közül szemezgethetünk, olyan apróságokra is kitérve, mint a szeplők vagy hegek. Megadhatjuk avatárunk életkorát, és fogazatának állapotát. (Mondanom sem kell, rendkívül vonzó foghíjas mosolyt is villanthatunk.) Továbbá még azt is, milyen füttyel szólítsuk magunkhoz pacinkat.
A nyitányban éppen egy rabszállító szekéren zötykölődünk, amikor egy nem várt esemény után kiszabadulunk. Az átvezetőkkel sűrűn kibélelt első percek a szokásos Rockstar-minőséget képviselik, rengeteg dialógussal és mellékszereplővel. Itt jegyezném meg, hogy főhősünk egyáltalán nem beszél, a párbeszédek során sima reakciókkal kommunikálunk: bólogatunk vagy rázzuk a fejünket. Az ölünkbe hullott szabadság tényleg óriási, a térképet megnyitva - az alapjátékhoz hasonlóan - láthatjuk a sárgán jelölt főküldetések helyszíneit, valamint a szokásos Stranger-missziókat. Előbbiekhez követelmény, hogy négyfős csapatokban vállalhatjuk el; ne félj akkor sem, ha barátok nélkül vágsz neki a Red Dead Online-nak, a rendszer gyorsan besorol melléd három másik törvényen kívüli játékost.
Nyilván a történet minősége össze sem hasonlítható Arthur Morgan meséjével, azért néhány kimondottan érdekes feladat vár ránk. Az első néhány óra arról a titokzatos jótevőről szól, akinek a szabadulásunkat köszönhettük, illetve megbosszulunk egy gyilkosságot is. Eközben a játék szép lassan megtanítja, hogyan építhetünk fel egy saját tábort, mi célt szolgálnak a kincsestérképek, és hol adhatjuk el a zsákmányolt cuccokat. Nem hiányoznak majd a fejvadászmissziók sem, majd később megtámadunk egy szigorúan őrzött erődöt is, szóval akcióból sem lesz hiány, de ezek a jelenetek már nincsenek olyan színesen tálalva, mint az alapjátékban. Hiába a cél az, hogy kiszabadítsuk a foglyokat vagy ellopjunk valamit, a lényeg úgyis az, hogy szitává lőjük a banditákat.
Nyilván a készítők a kooperatív élményt szerették volna előtérbe helyezni a sztorimissziókkal, de az igazság az, hogy egyedül is simán abszolválható mindegyik, sőt, előfordult, hogy a társak olyan profik voltak, hogy szinte csak csendes személőként tetszelegtem. Oké, van olyan feladat, amikor a csapat egyik tagja a lovakért felel, a másik pedig elfogja a célszemélyt, és persze ha ledöntenek a lábunkról, a társunk fel is támaszthat. Időnkét a rögtönzött csapatunknak szavaznia kell, hogy mit tegyen a küldetés végén, például amikor egy ártatlan szemtanú sorsáról kell rendelkezni: elengedhetjük, vagy megölhetjük. Ebben az a furcsa, hogy hiába születik egy konkrét döntés, páran fittyet hánynak rá, és pont az ellenkezőjét teszik. A vadnyugat már csak ilyen, hiába vannak törvények, senki nem tartja be őket, és mivel az online részben is van Honor-rendszer, simán elképzelhető, hogy az oktondi társaink miatt kapunk rossz besorolást.
Szerencsére a Red Dead Online felvehető missziói már függnek attól is, hogy jófiúként vagy bűnözőként játszunk. Előbbi esetben előfordul, hogy bűnüldöző szerepet osztanak ránk a helyi rendőrbírók, ha viszont gonoszok vagyunk, pont, hogy a törvényen kívülieknek kiszabadításáért kezeskedünk majd. Rajtunk múlik, hogyan reagálunk az ártatlanokra – megölhetjük és kifoszthatjuk őket, cselekedeteinket szépen elkönyveli a program.
Emellett a szintlépésekor úgynevezett képességkártyák is ütik a markunkat, melyek hasznos perkökként viselkednek, így olyan cowboyunk kunsztjait is testreszabhatjuk. Az egyik lap például visszaállítja a Dead Eye közben az életerőt, egy másik nagyobb sebzést ad, de vannak olyan kártyák is, melyek a lovas vagy a gyalogos harcok során adnak bónuszokat. Mások viszont az életerő vagy az állóképesség regenerálódásáért felelősek, illetve a bekapott sérüléseket tompítják. Az első szinten még egyetlen Dead Eye-hoz tartozó lapot aktiválhatunk, ám a 10., a 20. és a 40. szinten további passzív slotokat kapunk, és minden egyes lap fejleszthető is nem kevés kredit beáldozásával.
A mellékes feladatokat már egyedül is teljesíthetjük, ám egy szekérlopás vagy sima futármunka is kudarcba fulladhat, hiszen van pár olyan játékos, aki abban leli örömét, hogy direkt megakadályozza a csomag célba érkezését. Csak saját tárborunkban érezhetjük magunkat úgy-ahogy biztonságban. Mivel még csak bétáról van szó, hibák szép számmal nehezítik meg a küldetések teljesítését: a legbosszantóbb talán, hogy nem mindig jelennek meg a markerek a térképen, ilyenkor nem lehet mást tenni, mint újraindítani a játékot. Nem pont bug, de nagyon zavaró, hogy amikor meghalunk, sok esetben igen távol éledünk újjá a vadon közepén, s gyakran még a lovat is kilövik alólunk. Ha éppen nem vettünk lóbiztosítást, ami szinte elengedhetetlen, elég hosszú gyaloglással kell számolni. Az biztos, hogy tartalom terén nincs miért szégyenkeznie a Red Dead Online-nak, rengeteg a tennivaló a kampányon kívül. Több óra játék után még mindig látok a térképen felfedeznivalót.
A legszórakoztatóbbak kétségkívül azok a felvehető meccsek, amikor íjjal és nyilakkal kell eltalálnunk különféle célpontokat és más játékosokat a városban. A sikeres találatok után pontot kapunk, és egy idő után már egy puskát is megnyithatunk, amivel az ellenség megölése is könnyebbé válik. Természetesen a hagyományos deathmatch sem hiányzik a kalapból, sokszor csak egy adott fegyvertípust használhatunk. Iszonyúan pergős mérkőzések ezek, amelyek során a Dead Eye is bevethető. Ám a single-ben látottaktól eltérően - mivel mégiscsak onine cuccról van szó -, az ellenfelek nem lassulnak be, viszont ugyanúgy célozhatunk különféle testrészekre. Ilyen és ehhez hasonló események véletlenszerűen tűnnek fel a barangolásaink során, és ha elvállaljuk őket, máris a célterületre teleportálhatunk. Ha a meccsnek vége, sajnos visszafelé nem működik az utazás, így fizethetünk fránya 5 dollárt a gyorsutazási pontok használatáért.
A hagyományos kompetitív mérkőzések sem hiányoznak a játékból – ezek Showdown néven futnak, és 16-32 játékost támogatnak. A DM és TDM helyi változata a Shootout, illetve a Team Shootout. A battle royale-ról sem kell lemondanunk, amely itt Make it Count címet kapott, érdekessége, hogy csak az íjunk lehet az egyetlen fegyverünk – már ha a hátulról való gyilkolást nem számoljuk. Ha a területfoglalós móka érdekel, akkor a Hostile Territoryt keresd, a Most Wanted pedig a King of the Hill Red Dead-verziója.
Azért a kreatív ötletekkel sem áll hadilábon a Rockstar, jó példa erre a Name Your Weapon, amely lényegében egy olyan deathmatch-variáns, amelyben a kapott pontmennyiség attól függ, hogy éppen milyen fegyvert használsz. Megkockáztathatod, hogy a háttal álló ellenfelet leszúrod vagy egy tomahawkot állítasz bele, így több jutalmat kapsz érte, vagy csak simán lepuffantod a puskáddal kevesebb pontért. Tehát nem az a játékos győz, aki a legtöbb killt produkálta, hanem az, aki a legtrükkösebben gyilkolt. Végezetül a Race mód az, amit a címe is sejtett: lóversenyekről van szó, ahol a lehető leggyorsabban kell célba érni az ellenőrzőpontokként szolgáló tábortüzeket érintve. Minden megengedett: lerúghatod az ellenfeleket a hátasukról, vagy lőhetsz is rájuk, az összetört hordókból pedig power-upokat szerezhetsz.
Látszik még, hogy a Rockstar egyelőre tapogatózik az online mérkőzéseket illetően, azaz jelen pillanatban még nem kell egyiket sem komolyan venni, könnyed ökörködésnek kiválóak esténként. Majd ha a beígért klánrendszer élesedni fog bajnokságokkal és heti kihívásokkal, minden klappolni fog. Pluszban a fegyverek egyensúlyán is javítani kell még, hiszen könnyen elronthatják a szórakozásodat azok, akik már szert tettek erős mordályokra, de te még mindig szinte meztelennek érzed magad a vérontás elején. Továbbá a gyors meccsek során is ugyanúgy megmaradt a korábbi lassú fegyverváltási megoldás – egyszerűen nem értem, miért nem lehet a D-padhoz rendelni a preferált cuccokat. Dead Eye nélkül sokszor esélyünk sincs pontos lövésre, valamint a körülményes irányítást egyszerűen nem a multi tempójához tervezték, az tuti.
Minden egyes teljesített küldetés, esemény és multis meccs után XP üti a markunkat. Szintlépéskor pedig egyre több megvásárolható elem nyílik meg a boltok katalógusában. Persze nem muszáj ellátogatni az adott város szatócsboltjába, a Red Dead Online-ban a térképen bárhol és bármikor hozzájuthatunk a szükséges javakhoz az adott menüpontba lépve. Idővel egyre több ruhadarab, fegyver ló, lószerszám és élelmiszer között szemezgethetünk, melyek ára nagyon borsos, még a közösség felháborodása után kiadott első patch után is. Tény, hogy a gazdasági rendszer elég szigorú, de minden kívánt javat ki lehet farmolni némi türelemmel.
Már nem olyan rossz a helyzet, mint az első héten, a jutalmakat bőkezűbben osztja a játék, a fegyverek is olcsóbbak lettek, és a legtöbb cucc már nem aranyrúdba, hanem szimpla ingame dollárba kerül. A Rockstar célja pedig az, hogy igenis szenvedjünk meg a parádés öltözetért és státusszimbólumnak felfogható gyilkoló eszközökért, és maradjunk játékban a lehető legtovább. Magyarán a Red Dead Online ne csak pár alkalomra kösse le a nagyérdeműt, hanem hosszú hónapokra. E szempontból pedig kár is a készítőket okolni, főleg, hogy hallgatnak a visszajelzésekre.
Nem nehéz kijelenteni, hogy a Rockstar szinte egy az egyben átültette a GTA Online jellegzetességeit a vadnyugati játéka alá, hiszen mégiscsak ez biztosítja majd a játék szavatosságát. Mindazonáltal a végleges verzióig még hosszú út áll a csapat előtt, még kérdőjeles, hogy a befektetett játékóra és a kapott jutalom hogyan közelít majd egymáshoz, megéri-e annyi időt eltölteni a Red Dead Online-nal, hogy legyen tétje az egésznek. Maga a küldetésstruktúra és a Shootout mód bizonyára élvezetes lesz hosszútávon is, főleg, ha rendszeres támogatást kap, és a klánok számára is rendezett körülményeket biztosítanak. Addig viszont farkastörvények uralkodnak, és ki tudja, még az is lehet, hogy utólag visszagondolva romantikusnak tartjuk majd a multiplayer kezdeti állapotát.
A Red Dead Online egyelőre bétaverzióban érhető el a Red Dead Redemption 2 tulajdonosai számára PlayStaton 4-en és Xbox One-on. Mi a Sony konzolján teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
u.i.: csak a Posse! :)
Ennek elég gyakran hangot is adok, s bár a konstruktívitás vezérel, ritkán
sikerül pozitív véleményt formálnom. Nos most megteszem:
Ez egy jó cikk.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.