Nemrég ünnepelte a második születésnapját a Nintendo Switch, melyre szép lassan a japán vállalat összes híres karaktere megkapja a saját kis játékát. A legfrissebb Zelda- és Mario-epizódok nem csak anyagilag teljesítettek rendkívül jól, de a két klasszikus sorozatot is sikeresen modernizálták. Yoshi új kalandjával érezhetően nem a stílus forradalmasítása volt a fejlesztők célja, de ennek ellenére egy egészen korrekt platformert sikerült összehozniuk.
A Yoshi’s Crafted Worldöt ugyanaz a japán csapat, a Good-Feel Co. készítette el, akiknek az előző epizódot, a Wii U-ra és a később Nintendo 3DS-re is megjelenő Yoshi's Woolly Worldöt köszönhettük. Ez bizonyára fel fog tűnni azoknak, akik kipróbálták anno a Woolly Worldöt, ugyanis sok-sok játékmechanikai elem visszaköszön az új epizódban, csak ezúttal a gombolyagokkal tarkított textilvilágot kartondobozokra és papírmasékra cserélték.
Hogy ez baj? Egyáltalán nem. Nagyon kevés ilyen típusú játék születik, így könnyen elnézhetjük a fejlesztőknek, hogy újrahasznosítottak pár ötletet. A Yoshi’s Crafted World tehát ezúttal is egy platformer, abból is az egyszerűbb, gyűjtögetésre és felfedezésre koncentráló típus. Ebben a játékban nem fogunk egy-egy pályát ötvenszer újrakezdeni, az ellenfeleket már-már nevetségesen könnyű kiiktatni, az ugrálós részek pedig elsőre kivitelezhetőek.
Az alapmechanika az, hogy cuki karakterünk, Yoshi az ellenfeleket nyelvével béka módjára bekaphatja, majd gyors anyagcseréjének köszönhetően tojássá változtatja őket. Ezeket a tojásokat felhalmozhatjuk, majd más ellenfelekre vagy a pályaelemekre dobálhatjuk. Annak ellenére, hogy az események nagyrészt 2D-s platformer módjára zajlanak, a játéknak van mélysége, ugyanis a pályák háromdimenziósak, a tojásokkal pedig külső tereptárgyakat is megdobálhatunk.
Ahogy fentebb már említettem a játék világa kartondobozokból és papírmasékból épül fel, az egésznek első ránézésre olyan hatása van picit, mint a playstationös LittleBigPlanetnek. A pályák nagyon ötletesek, mindig van valamilyen extra tárgy, ellenféltípus vagy pályaelem, ami feldobja az alapugrálást és tojásmizériát. Az első helyszínek egyikén például egy darabokban lévő vonat keresztezi az utunkat, melyet alkatrészeinek összeszedésével tudunk működésre bírni, ezután pedig a vagonokra pattanva roboghatunk keresztül a pályán. Máskor egy hordozható mágnessel kell utat csinálnunk magunknak, amit természetesen kizárólag a pálya fémes felületeire dobálhatunk rá.
Az irányítás nem túl bonyolult, a játékmenethez híven pedig nincs is túlgondolva, de ettől függetlenül valahogy nekem mégsem esett kézre. Az alapbeállítás nagyon „nintendós”, az A gombbal való ugrálás számomra kész rémálomnak bizonyult, de szerencsére át lehet variálni. A tojásdobálást a gomb nyomvatartásával vagy a lenyomás-célzás-lenyomás kombóval is össze lehet hozni, de valahogy mindig pontatlannak hatott. Szerencsére a játék tényleg nem követel meg mesterlövészi pontosságot, de azért néha kissé frusztráló volt.
Ha az alappályák teljesítését tűzzük ki célul magunknak, akkor a játékban nem fogunk túl sok kihívást találni, de a sok helyszínnek köszönhetően akár 9 óra tiszta játékidőt is kihozhatunk belőle. A gyűjtögethető cuccok megkeresésével erre még rá lehet dobni pár órát, ráadásul ha egy pályát teljesíttettünk, akkor fordítva is végigmehetünk rajta. Ekkor amellett, hogy a rendkívül aranyos kutyaszerű Poochykat is össze kell szednünk, még az idő ellen is versenyezhetünk.
A játék egyik érdekes újítása, hogy ezúttal különféle jelmezeket és kosztümöket is aggathatunk karakterünkre. Ezeket a begyűjthető aranytallérokkal oldhatjuk fel egy látványos sorsolás közepette, és amellett, hogy elképesztően viccesen mutatnak, még az ellenfelek ellen és megvédenek - minél ritkább jelmezt választunk, annál több támadást bír ki. Yoshit indiánnak, vonatnak vagy akár egy világítótoronynak is beöltöztethetjük, már csak a vicces animációk miatt érdemes mindet megnézni mozgás közben.
A Yoshi’s Crafted World alatt kissé meglepő módon az Unreal Engine 4 működik, melyet nem igazán láthattunk Nintendo-játékok alatt. Ettől függetlenül a mérések szerint a játék stabil 60 fps-sel fut, kizárólag a menüben és a pályaválasztó térképen ragaszkodtak a fejlesztők a 30 fps-hez. A felbontás nem túl jó, így kissé homályos a kép, de a dizájnnak és a remek effekteknek köszönhetően sem tévén, sem pedig hordozható módban nem zavaró az életlenség.
Ki kell emelni, hogy az animációk nagyon aranyosak, a vicces hangokkal karöltve pedig igazán cuki hangulatot áraszt a játék. Egyszerűen jó ránézni a valós anyagokból felépített képzeletbeli világra, és mint minden Nintendo-játék, ez is ékes példája annak, hogy a 4K-s felbontás és a ray tracing technológia nélkül is lehet szemkápráztató képi világot alkotni. Egyedül talán a zenével voltak apróbb problémáim: nagyon kellemes dallamok szólnak a pályák alatt, de általában 10 perc után az agyamra mentek a magas hangok, és muszáj volt halkítanom rajtuk.
A Yoshi’s Crafted World egy aranyos és kedves platformer játék, melyet bátran ajánlok bárkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik. Apró hibái ellenére általában nyugodt szórakozást kínál, de mindenképpen ki kell emelni, hogy a kihívásokat nem ebben a játékban kell keresni, és a stílust sem ez a cím fogja megreformálni.
A Yoshi's Crafted World kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.