A Capcom a Mega Man 11-gyel az összes olyan játékos szívét elrabolta, aki csak egy kicsit is kedveli a legendás kéksipkás robotot vagy a brutálisan nehéz, de eszeveszettül jól megtervezett akció-platformereket. Azt azonban sajnos túlzás lenne állítani, hogy a japánok futószalagon tolnák az új epizódokat. Épp ellenkezőleg: a franchise nevét az utóbbi években inkább a régi idők újracsomagolt klasszikusai tartják a köztudatban. Miután a Mega Man- és a Mega Man X-széria is megkapta a jelenkori platformokra átszabott saját gyűjteményét, csak idő kérdése volt, hogy újra lemezre kerüljön a Zero- és a ZX-sorozat is.
A Mega Man Zero/ZX Legacy Collection összesen hat játékot fűz egy csokorba, négyet a Game Boy Advance, kettőt pedig a Nintendo DS aranykorából. A jó hír pedig az, hogy nincsenek itt igazán gyenge láncszemek – Zero kalandjai és a távoli jövőben játszódó ZX-duológia is egytől egyig remek epizódokat sorakoztatnak fel, ezek pedig még gyorsabbak, barátságosabbak és lényegesen tartalmasabbak, mint anno a kézikonzolos pályafutásuk fénypontján. Ha bő tizenöt évvel ezelőtt ti is ámulattal figyeltétek X pirospizsamás társát, amint lézerpisztollyal és energiakarddal táncol a gonosz reploidok közt, akkor ezt a csomagot csak nektek találták ki!
De ez persze nem mindenki kenyere, hiszen a széria (és talán különösképp a Zero- és ZX-játékok) piszkosul nehezek és kíméletlenek, ezen a tényen pedig nem változtat az sem, ha billentyűzettel vagy a jelenkori konzolok irányítóeszközeivel vágunk bele a harcba. A technikás, sok meglepetést tartogató pályaszakaszok már önmagukban is izzasztók tudnak lenni, de igazán a pixelpontos mozgást és gyors reflexeket igénylő bossharcok azok, amelyek gyakran repülőpályára állítják a kontrollert.
Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis a korábbi gyűjteményekhez hasonlóan a Zero/ZX Legacy Collection is tartogat olyan könnyítéseket, melyek nélkül a casual játékosok vagy a magamfajta, sztereotipikusan béna videojátékos újságírók pillanatok alatt elvesznének. Két ilyen opciót kapcsolhatunk be minden egyes játék főmenüjében. Az első a Save Assist, ami gyakorlatilag egy hagyományos checkpoint rendszer – a segítségével nem csupán két szint közt, manuálisan menthetjük el az előrehaladásunkat, de magukon a pályákon is találunk automatikus mentési pontokat, így egy rossz lépés után nem kell visszatérnünk a misszió elejére. A másik, ennél is nagyobb segítség a Casual Scenario Mode, ami az egész nehézséget letompítja. Főhősünk jóval több életet és némi sebzési bónuszt kap, így lényegesen több hibát ejthetünk a lézernyalábok közt ugrálva.
Ezek az újdonságok első körben tehát azoknak szólnak, akik frusztráció nélkül szeretnék átélni a Mega Man-játékok bugyuta, de szerethető történetét. Természetesen a mérleg másik fele is kapott némi szeretetet. Az igazán hardcore arcok a Z Chaser vadiúj játékmódjában találhatnak még nagyobb kihívást. A hat játék mindegyikében megtaláljuk ezt az egyenként két-két pályát felölelő módot. A lényegét valahol az online (vagy lokális) versengés és a speedrunning közt kell keresni. Az előre módosított pályákon minél gyorsabban, a számlálóval versenyt futva kell végigszaladnunk, hogy így felkerüljünk az online leaderboard tetejére. Az osztott képernyős módnak köszönhetően megmérkőzhetünk egy barátunkkal vagy letölthetjük az internetes nagykutyák futamait, így az ő szellemképük lehet a riválisunk.
Habár a Capcom igyekezett minden tekintetben hű maradni az eredeti kiadásokhoz, érdemes pár szót ejteni a prezentációról is. Mai szemmel, esetleg UHD-monitorral talán kissé nevetségesnek hangzik egy Game Boy Advance-átirat nagyképernyős változata, de a gyűjteményben mégis megvan az az utánozhatatlan sárm, aminek köszönhetően a legnagyszerűbb pixelgrafikás indie címek és a 16-bites klasszikusok is megállják a helyüket. Az igazán elvetemültek kinyújthatják szélesebbre is a 3:2-es vagy 4:3-as képarányra tervezett játékokat, megvan rá az opció, bár hozzá kell tennem, hogy aki így tesz, az egy igazi szörnyeteg és sajnálom, de sosem lehetünk barátok.
A hagyományos képarányok mellett válogathatunk az oldalsávban megjelenő hátterek leosztása és maguk a képek közt, ezek a megoldások pedig kifejezetten érdekesek a ZX és ZX Advent esetében, hiszen a Nintendo DS-re megjelent játékok ugyebár két képernyőt használtak. A grafika egyébként nem változott, csupán élesebbek lettek a pixelek, de az opciók közt találunk néhány filtert, amelyek némileg elmossák a durvább éleket. Az igazi csodát viszont a játékok átvezetőinél és az aláfestő zenénél tapasztalhatjuk. A homályos és anime stílusú videók kristálytiszta képpel, nagy felbontásban tértek vissza, ezt az alapos kezelést pedig megkapta a csomag soundtrackje is. Elég csupán egyszer elindítani a kollekciót ahhoz, hogy máris felpezsdüljön a vérünk a főmenüben lüktető témazene ütemeitől.
És természetesen, ahogy az Capcom gyűjteményeinél bevett szokás, nem maradhattak el a különleges extrák és bónusz fícsörök sem. Toru Nakayama rengeteg artworkje egy saját galériát, a teljes soundtrack pedig egy önálló zenelejátszót kapott, de ezen már meg sem lepődünk. Ami ennél is különlegesebb, az a ZZ Cards rendszere. Ez gyakorlatilag megfelel a hagyományos achievement/trófea gyűjtögetős szisztémájának, a teljesítményeink után azonban különféle kártyákat kapunk, ezeket aktiválva pedig apróbb módosítókkal tehetjük érdekesebbé az adott játékot.
A Mega Man Zero/ZX Legacy Collection tehát egy igazán tartalmas, alaposan összeszedett csomag lett – egy igazi szerelmeslevél a széria rajongóinak címezve. A mai sztenderdek mellett persze elég archaikusnak hat a játékok felépítése, főképp a Mega Man 11 után, így valószínű, hogy igazán csak azok fogják értékelni a kollekciót, akik másfél évtizeddel ezelőtt már nekifutottak valamelyik spinoff-történetnek. A türelmetlenebb játékosoknak szánt mankók és a ráncba szedett prezentáció azonban megnyitják a kaput azok előtt is, akik csak most ismerkednek először a lézerfegyveres reploidokkal.
A Mega Man Zero/ZX Legacy Collection PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi a PC-s változatot teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.