Közel három hónapja, hogy a Rising Kingdoms nevű stratégiát bejelentették, ám sokan kétkedve várták a játékot. Elsőre, a képek alapján, nem tűnt másnak, mint egy sima Warcraft 3-klónnak, de mégis voltak, akik láttak fantáziát a Celtic Kings fejlesztőjének, a Haemimont Games-nek új játékában. A játék megérkezett, így érdemes vetni egy pillantást rá, mert bizton állíthatom, hogy nem csak egyszerű klónról van itt szó…
Ha valaki esetleg abban a betegségben szenvedne, hogy az ilyen jellegű fantasy játékokban már semmi újat nem tud észrevenni – elismerem, hogy a mai, kliséktől zengő világunkban ezt a kórt nagyon könnyen el lehet kapni… - az vessen egy pillantást a három kampányra, merthogy ebből rögtön három darab is lesz. A hazafias stratégák vívhatnak az Emberek oldalán, akik pedig a Greenpeace-t képviselik, elindulhatnak az Erdőlakók rögös útjain. Hogy a darkosabb jellemű barátaink is betöltsék a játékot, ezért kaptunk egy harmadik felet, a Gonoszokat (Darklings). Az emberek alapjából véve nem vágynak másra, minthogy csendben és szépen uralmuk alá hajtsák az egész világot. Halkan kolonizálnak és foglalnak el egyre több területet Equiada földjéről. Mivel az ember kovácsok nagyon híresek, így fegyvereik és katonáik világszerte ismertek erősségükről. Az emberek teljesen úgy vannak felszerelve, mint ahogy anno a középkorban valójában is fel voltak szerelve. Érthető is, hogy elsősorban a fegyveres harcot részesítik előnyben és nem a mágiát. Csakhogy idővel az emberek konfliktusba kerülnek egymással, és kegyetlenül irtják egymást, ám ez egyre jobban kihat majd az Erdőlakók és a Sötétek népére, így kénytelenek néha velük is harcba szállni… Az erdőlakók az erdők szülöttjei, ők nem fegyverrel, hanem mágiával és állatokkal harcolnak. Kifejlesztették azokat a technológiákat, melyekre igazán szükségük lehet: hogyan kell épületet mágiával építeni, és hogyan kell farkasokat idomítani úgy, hogy az embereknek kíméletlen ellenségei legyenek. Egyébként én kinézetre a Gyűrűk Ura filmekben is látott orkokhoz hasonlítottam, bár igaz, hogy teljesen más környezetben fordultak elő ott. Végül jöjjön a három kampány legellenszenvesebb brigádja, a sötétek csapata. Ők nem hisznek azokban az istenekben, mint az emberek, hanem a régi mitológiai isteneket tartják vezetőjüknek, így teljesen máshogy látják a világot, teljesen más értékeket képviselnek, mint a másik két faj. Aggódnak is Equiadáért, lévén szerintük a föld az összeomlás kellős közepén van, így harcba kell szállni érte… Teljesen mindegy melyik kampányt választjuk, a stratégiai rendszer lényegében egy- és ugyanaz. Csupán az egységek kinézetében, használhatóságában van jelentősebb különbség, így ezek közül megemlítenék párat. A legfontosabb egység a Champion, mely tulajdonképpen a hős szerepébe is nyugodtan beilleszthető. A kampány küldetései alatt gyakran előre megvannak a hőseink, lévén a játék történetéhez kapcsolódóan kapunk szereplőket, akikre különösképpen kell vigyáznunk. Ha ők meghalnak általában fuccs a missziónak és töltögethetjük be az előző állásokat bőszen. Ha mégsem szerepel az adott pálya kritériumai közé a hős életben tartása, akkor az nem jelenti azt, hogy hősünk nyugodtan meg fog halni. Először szépen szellemként megmarad, így lelkét visszavihetjük a városba, hogy aztán biztonságban regenerálódjunk vele.
Érdekes, de ezt akárhányszor tehetjük meg, így tehát ha hősünk meghalhat, akkor bátran küldjük csatába, mert nagyot sebez, és sok van belőle… :) A nagy sebzést csak fokozni lehet, rengeteg eldugott és nem eldugott csomag van, amit emberünk magáévá téve nagyobbat csaphat, de így növelhetjük páncélunk és életerőnk értékét is. Végül a Champion mágiákat és új támadásokat is tanulhat, így például megtanulhatja a gyógyítást. Ennek ára a meghatározott dicsőségpont. Egy ilyen pont, egy aranytallér, melyet nagyobb ellenséges épületek lerombolása, vagy erősebb egységek legyőzése után kapunk. Sajnos maximum hét lehet béle, így ha ezt a számot elértük, már akármennyit gyűjthetünk, innen tovább nem fogunk jutni. Tehát ha új pontokat szeretnénk gyűjteni, akkor költeni kell a hét pontból. Az egyik „pénzelverési" módszer a Champion tanítása. Egy külön menü alatt elérhető skill-fán választhatunk, hogy milyen képességet szeretnénk megtanulni. Ám, hogyha választunk innen egyet, az lehet, hogy befolyásolja a másik képesség érvényesülését, így a másikat nem választhatjuk. Ezzel a megoldással pipálták ki a fejlesztők, hogy ne lehessenek übertáp egységeink. Mellesleg sokkal változatosabb lehet egy második végigjátszás, hiszen teljesen más oldalról ismerhetjük meg karakterünket. Karakter? Nos igen, ha figyelmesen olvastad e bekezdést, akkor te is észrevehetted, hogy egy mini-szerepjáték lett becsempészve a játékba a Champion fejlesztésének keretein belül. Érdekes egység volt még az Erdőlakók Wolf Master-e is. A mester maga is egy farkason ül, ahonnan késeket hajigál mindenfelé, ám van neki három farkasa is. Ők, ha meghalnak, akkor automatikusan újra élednek, míg a mesterük él. Ez a három farkas önmagában nem irányítható, csak a mestert hajlandóak követni. Az emberek gyógyítását, nemcsak a Champion, hanem a papok is képesek elvégezni, de van még egy érdekes képességük: az „életlopás". Ezzel jelentősen csökkentik az ellenfél HP-ját, extraként az elvett életerőt egy közeli, sérült egységnek adják. A papok társa még a jós is. Ő látja a láthatatlan ellenfeleket, de ha lehet én a sima papot ajánlom, lévén kezdetben csak az használható valamire. Vannak itt még lovagok, íjászok és egyéb olyan egységek, melyek már más gámákban látottak voltak, de ha valaki mégis unja már a felhozatalt, akkor annak ajánlom a kolonizálást. A térképen általában látható a mi és az ellenfél jele, illetve területe, továbbá előfordul pár mellékes faj is. Ők őslakosok, ha őket nem zargatjuk, ők sem zargatnak minket, de ha harcolunk velük és legyőzzük őket, akkor szép jutalom üti markunkat. Ez a jutalom, hogy rendelkezni fogunk az ilyen népek egységeivel és úgy állíthatjuk elő majd őket, mint a saját katonáinkat. Ilyen népek az elfek, a nomádok, a sárkányok, a trollok és a „Shade"-k (annyi már a sötét, hogy le sem fordítottam…:)).
Eszméletlen jó ötletnek tartom a játék e részét, hiszen ez is segít változatosabbá varázsolni a játékmenetet. Nem beszélve arról, hogy számos egység, mint például a trollok némelyike nagyon hasznos tagja lehet a csapatnak, lévén páncélzatuk szintje az egekben van, és nagyot is sebeznek. Velük is juthatunk extra képességekhez, így megidézhetjük a nagy Földrengetőt, akiből csak egy lehet ugyan, de némi arany ellenében bármikor megidézhetjük újra, természetesen, ha már nem él. Épületeket felhúzni három nyersanyag ellenében tudunk majd. Az egyik a már említett dicsőségpont, ami persze nem minden épülethez kell, úgy ahogy a drágakő sem. Arany viszont mindenhez kell, így bányásznunk is kell majd, és ez teljesen olyan elveken alapszik, mint a korábbi játékokban. Érdekes, hogy az épületek építéséhez nem feltétlenül kell külön munkásokat gyártani. Szinte minden épületet elérhetünk a fő „várra" kattintva, ahonnan ilyenkor kimegy két emberke és felhúzzák a felhúznivalót. Építenünk kell majd házakat is, ahova a katonák beférnek. Az emberek számát egy szám jelzi a jobb-felső sarokban, például így: 36/44. Ez azt jelenti, hogy 44 főre elég lakóhelyünk van, de csak 36 emberünk él itt, tehát még kilenc embert kiképezhetünk munkásnak vagy katonának. Ám egy-két egység - mint a Földrengető – sokkal több helyet foglal, így akár három-négy helyett is kimerítenek. Végtelen egységünk sem lehet, a házak száma is korlátolva van. Továbbá építhetünk még barakkokat, templomokat. Előbbi a katonák, míg utóbbi a papok „gyártásához" létesíthető, de akár lovardákat, vagyis lovas kiképzőket is hozhatunk létre, ha egy-két jól megtermett lovagra lenne szükségünk. Örültem, hogy csak a fenn említett nyersanyagokra kellett ügyelni, és nem egy Settlers-féle menedzsmentet kellett tolnom (a sok jó is megárt néha… :)) Tehát összegezve egy igen jó, és remekül átgondolt RTS játékkal van dolgunk, de azért vannak itt kisebb-nagyobb hiányosságok. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogyan hagyhatnak ki olyan dolgokat a fejlesztők, mint a „seregek" alakzatba állása. Így nekem túl primitívnek tűnik a játék, nekem nem nyújt elég stratégiai lehetőséget. A seregek szó idézőjeles használata is megérthető, hiszen itt sosem lesznek akkora létszámú csapataink, mint például anno az Age of Empires 2-ben, vagy a Dawn of War-ban nemrég. Igaz ott is korlátolták valamilyen szinten az embereink számát (ott is csak bizonyos mennyiségű embert képezhettünk ki, később nem volt több „férőhely"), de a hatalmas sereg mindig összejött. Itt viszont maximálisan egy 12 fős csapatot irányíthatunk, tehát a maradék katonát később kell kijelölni és elindítani. A másik fontos dolog a grafika. Szerintem ez így nagyon szép, minden részletesen van kidolgozva, és az egész mesésnek hat. Ám mára eljött az a nap, mikor egy jó stratégia játékhoz is szép grafika kell. Így láthattuk, hogy az utóbbi RTS-eknél már erősen gyúrtak a grafikára, lásd a magyar Armies of Exigo-t, mely kinézetre alapból veri a nagy etalont, a War3-at. Magyarul: ma már nem egészen elég az izommetrikus grafika, mint régen. Mostanában már giga jó fícsörnek számít a kameraforgatása, -döntése, és a vele való közelítés. Értelemszerűen ezek az opciók ilyen grafikai motor mellett száz százalékosan elvesznek. A játékban ráadásul nagyon sok a bug, az egységek gyakran összeakadnak, és azt se tudják, mit kell csinálni. Továbbá kukacoskodás lehet csak, hogy a zene nem mindig volt „életszerű". Gyakran még heves csaták közepette is az a lágy és nyugodt dallamocska fog hangzani, ami egész végig ismétlődik a játék alatt. Érdekes, hogy az átvezetők alatt nem voltak szinkronszínészek, a szereplők mondani valója kis ablakban jelenik meg. Az egységek hangjai még jók lettek úgy-ahogy, de nem értem miért nem kerestek meg néhány kis ismeretségre szert tett színészt, hogy mondják már el azt 100 sor szöveget nekik. Kevés volt a pénz rá? Előfordulhat. Szomorúan jelenthetem, hogy ezúttal sem történt áttörés, a játék pontosan olyan helyzetbe került, mint az Armies of Exigo. Hatalmas ötletek vannak benne, így például a kolonizálós és karakter fejlesztgetős mókát nagyon jó ötlet volt beletenni a játékba. Maga a játék is sokkal jobban tetszett, mint a fejlesztőcsapat bármelyik korábbi munkája, tehát kicsit csiszolgatva lehetett volna ez jobb is. Ám rengeteg hibája miatt nem érdemes a trónra e játék. A csúcson tehát maradt a WarCraft 3, de akinek van egy kis ideje egy W3 és AoX party között, az nyugodtan próbálja ki, mert akár még meg is tetszhet neki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.