The Gunk teszt

Az Image & Form a fennállása óta több tucat oktató jellegű játékot és néhány mobilos címet is letett már az asztalra, de a SteamWorld-franchise miatt ismerjük igazán a nevét. A svéd fejlesztőstúdió a világhírt jelentő robotos-vadnyugatos díszletek között próbálkozott már tower defense típusú játékkal, oldalnézetes platformerekkel és pakliépítősdivel is, illetve a készülő SteamWorld Headhunterrel is új irányba indulnak el, ám még az előtt tettek egy nagy kitérőt. Ezt a kitérőt The Gunknak hívják.

A The Gunk nemcsak a StreamWorld-sorozatból kiruccanás, de a fejlesztők a kétdimenziós játékteret is háromdimenziósra cseréltek ezért az új kalandért. Platformer- és puzzle-elemek ebben is helyet kaptak, a központi játékélményt azonban a címben is szereplő sötét szmötyi eltakarítása jelenti – és ha valamit bizonyított a PowerWash Simulator tavalyi internetes diadalmenete, akkor az az, hogy szeretjük szisztematikusan eltüntetni a mocskot a világból. Már amennyiben persze ehhez nem kell felállnunk a székből.

A történet akkor veszi kezdetét, amikor a főszereplő űrkalandorpáros egy félreeső bolygón landol annak a reményében, hogy valami értékessel távozhatnak onnan. Reményeik azonban hamar szertefoszlanak: érték helyett csakis a mindent beborító, fekete és agresszív gunkot találják. Irányítható karakterünket, Ranit azonban nem olyan fából faragták, hogy ennyi eltántorítsa, a kalandvágya pedig hamar ahhoz vezet, hogy rátalál egy letűnt civilizáció romjaira. Ennél is fontosabb felfedezés azonban az, hogy a bolygó élővilága helyreállítható a gunk eltávolításával – ezt fogjuk hát tenni!

A legfőbb feladatunk az lesz, hogy körbejárjuk a bolygót, és Rani robotkezének segítségével felporszívozzuk az undok anyagot. Ez önmagában nem jelent kihívást: csak ráirányítjuk a kurzorunkat a bugyborékoló halmokra, és kész is. Nehezítésként idővel kisebb-nagyobb gunkteremtményekkel és lövöldözni képes gunknyúlványokkal is fel kell vennünk a harcot, de lényeges kihívást ezek sem fognak jelenteni. A takarítás mellé még platformer-szekvenciákat kapunk, illetve visszafogottabb fejtörőket is.

A gunk elnyomja a bolygó életvilágát, annak felszipkázásával tehát a helyi fauna is fellélegezhet. Ha megfelelően végeztük a dolgunkat (azaz a legutolsó cseppet is eltüntettük a trutyiból), azt egy energiarobbanás jelzi, és kivirul körülöttünk a világ. Az, hogy a furcsa növények szárba szökkennek körülöttünk, nemcsak a gyönyörködésünket szolgálja, ugyanis így válnak elérhetővé korábban hozzáférhetetlen útvonalak vagy megtalálható rövidítések. Sok esetben a takarítás csak a feladványok megoldásának első lépése – például egy magocskát keresünk, amely az elültetése után óriás leveleket növeszt, hogy azokra ugrálva folytathassuk az utunkat.

A játékidő alatt rendre ugyanazokat a tevékenységeket fogjuk ismételgetni: felfedezünk egy új területet, gunkot szipkázunk, magokat keresünk, legyőzzük a kis bosszantó szörnyikéket, még többet szipkázunk, felugrálunk egy másik szakaszra, majd továbbjutunk. A következő zónában mindez kezdődik elölről. A kisebb fejtörők megoldása és a magok keresgélése, szállítása még tán újszerű is marad (még ha megizzasztani nem is fog minket, ha nem ez életünk első játéka), de a takarítás az, ami egy idő után mégiscsak unalmassá tud válni. Ezt még a játék során beszerezhető fejlesztések sem tudják izgalmassá tenni.

Jártunkban-keltünkben ugyanis képesek vagyunk beszkennelni az idegen bolygó darabjait: kristályokat, növényeket, épületeket, még a gunkszörnyeket is. Bizonyos számú szkennelés után megnyílik előttünk egy-egy fejlesztés lehetősége, amellyel például gyorsabbá vagy ellenállóbbá tehetjük Ranit, esetleg javíthatjuk a robotkéz szívóerejét. Új eszközöket is megkaparinthatunk: egy csalit, amivel elvonhatjuk magunkról a szörnyek figyelmét, illetve egy lézerágyút, ami alapvetően későbbi puzzle-ök megfejtéséhez kell, de a megfelelő fejlesztésekkel az ellenségeink ellen is használhatjuk.

A felszerelésünk feljavításához ásványokat és növényeket kell gyűjtögetnünk, érdemes tehát alaposan körbenézni mindenhol, ha szeretnénk mindet megszerezni. Azonban akkor sem vesztünk sokat vele, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Nem adnak annyit a játékélményhez, hogy az egálban legyen az összegyűjtésükre fordítandó idővel – sőt, a sprintelést leszámítva egyetlen olyan sincs köztük, ami számottevően könnyebbé tenné a dolgunkat. Szinte csak azért vannak a játékban, hogy legyen még valami egyéb teendőnk.

A The Gunk alapvető játékelemei működnek, különösebb izgalmakat azonban sosem tartogatnak – ennek ellenére azonban több okból sem mennek az alkotás élvezeti értékének rovására. Egyrészt a játék elég rövid ahhoz a maga három-négy órájával, hogy ne unjunk rá. A játék szögegyenes, nem fogunk nagyon tévelyegni, mert minden úgy van megalkotva, hogy előre vigyen minket. Felfedezni kisebb zsákutcákat fogunk csak, attól tehát nem kell tartani, hogy feleslegesen töltenénk az időnket.

Végig egy kellemes ütemet tarthatunk, amiben jókor váltakozik a felfedezés, a fejtörőfejtés és a harc. A lendület egyetlen ponton bicsaklik csak meg (minimális spoiler következik!): az utolsó előtti fejezet pusztaságában való kínlódás, még ha érthető is a narratív szerepe, nagyon megakasztja az addig gördülékeny játékmenetet.

Másrészt az Image & Form képes volt olyan játszóteret teremteni, ami épp elég változatosságot biztosít ahhoz, hogy mégse hasson minden terület kaptafának. Kezdetben egy barlangos-dzsungeles részt járunk be, de az itt élők városába és egy gigantikus építménybe is eljutunk, aminek hála az ismétlődő feladatok mégsem teljesen ugyanolyanok. Egyes zónákban mozgó platformokon kell átkelnünk, máshol magunknak kell szélcsengők segítségével megfelelő irányba állítani azokat, esetleg robbanó magokat kell találnunk, hogy romokat takarítsunk el.

A bolygó a maga nemében érdekes, kellőképpen idegen hatást kelt a szokatlan növényeivel, ami pedig széppé is teszi – a gunk eltakarítása utáni változás pedig látványos is. Lehetne ugyan valamivel élénkebb a színvilága, lehettek volna kicsit extrábbak a fejlesztők, de még így is kielégítő érzés lassan visszaállítani a környéket az eredeti állapotába.

A cselekmény nem nagy eresztés (nagyjából tényleg csak annyi, hogy megyünk és takarítunk), de néhány tanulságot így is sikerült a történetbe szőni, az élményt pedig különösen Rani és kevésbé kalandorlelkületű társa, Becks állandó civódása dobja fel. A szinkronszínészeknek és a jól megírt párbeszédeknek hála két jópofa, szórakoztató figurát kapunk – élvezet őket hallgatni, miközben a karakterük és a kapcsolatuk is kibontakozik előttünk.

Az Image & Form a The Gunkkal nem alkotott olyat, amit más játékokban ne láttunk volna már, és még azt sem mondhatnánk rá, hogy az ismert játékelemeket olyan módon kombinálná, hogy attól eldobjuk az agyunkat. Alapvetően minden úgy működik, ahogy kell, de mégiscsak a fapados tevékenységeket ismétlünk újra és újra, amelyeknek a mikéntje a játékidő alatt nem változik lényegesen, és nélkülözik a kihívást. Ennek ellenére mégis egy kellemes alkotásról beszélhetünk. Épp jó arra a néhány órára, amire tervezték, a bolygó idegen szépsége megkapó, a karakterei is élvezetesek, és azért mégiscsak jól eső érzés visszahozni az életet a helyre.

A The Gunk PC-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. A teszt PC-n készült.