The Iron Oath próbakör

Igaz, hogy a The Iron Oath még csak korai hozzáférésben érhető el, de bárcsak minden early access cím ilyen állapotban jelenne meg a nagyérdemű előtt. Már előre szólok, hogy ha a teszt elolvasása után kedved támad fejest ugrani ebbe a felsebzett világba, egyáltalán nem kell tartanod az állapota miatt. Na, de előre szaladtam, először is lássuk, milyen veszélyek leselkednek ránk Caelum világában, ahol is az emberiség tehetetlenül várja minden tizedik évben a Veszedelem eljövetelét.

A játék lényegében egy alaposan kidolgozott keveréke a menedzsment játékoknak és a taktikai szerepjátékoknak. Fő feladatunk egy verhetetlen zsoldoscsapat összeállítása lesz, miközben odafigyelünk minden igényükre: kezdve a felszerelésüktől, a képességeik fejlesztésén és zsoldjuk kifizetésén át, egészen a moráljuk, valamint velünk való viszonyuk ápolásáig. Mindehhez, amellett, hogy megfontolt kapitánynak kell lennünk, pénzre is szükségünk lesz, jó sokra. A világtérképen haladva rengeteg település várja, hogy felfedezzük. A városokban fogunk tudni felvenni küldetéseket, embereink sebeit ellátni, javakkal kereskedni, és új zsoldosokat felvenni.

A játék ezen része már most egy nagyon jól kidolgozott állapotban van. Igaz, érezni is lehet, hogy kiktől tanultak a srácok: ha valaha a kezetek ügyébe került a Darkest Dungeon, akkor egy nagyon ismerős rendszer fog fogadni benneteket itt is. Természetesen ezzel nem a fejlesztőktől akarom elvenni az érdemet, hiszen egymástól tanulunk, ráadásul rengeteg helyen hibázhattak volna. Főleg a harcrendszert dobták föl az általam vélt példaképhez képest, de szerencsére itt is remek munkát végeztek.

Magukat a harcokat vagy egy egy helyszínből álló jelenetben tudjuk le - ezek lehetnek váratlan találkozások a világtérképen, vagy csak rövidebb küldetések -, vagy, és ezekből van a több, random generált dungeonökben. A labirintusokban való mozgás is ismerős lesz: minden lépés, event és harc időbe kerül. Ha pedig a nehézségi szinttől függően elmúlik bizonyos idő, akkor vagy egy véletlenül kapott nehezítést, nagy ritkán könnyítést kapunk. Minden dungeon előtt felszerelés vásárlására is van lehetőségünk: ásókkal, bájitalokkal, kötszerekkel könnyíthetjük meg a dolgunkat. Ezen a téren nincs túl sok lehetőségünk egyelőre, de nagyon úgy tűnik, hogy ezt is bővíteni fogják a jövőben. 

Hogy végre magukra az összecsapásokra is rátérjek: a körökre osztott csatákat hatszögekre felosztott területeken fogjuk vívni. A helyezkedés és a környezeti veszélyek felismerése és kihasználása pedig fontos eleme lesz a küzdelmeknek. Embereink kezdő pozícióját is meghatározhatjuk még az első kör előtt, valamint sok képesség tudja lökni, esetleg húzni ellenfeleinket - erre természetesen a kamrák rémei is képesek lesznek. Bizonyos képességekkel csapdákat is állíthatunk, valamint minden hősünk alapból képes „helyet cserélni” egy másikkal, ha egy mezőn fejezi be a mozgásfázisát. Talán a legfontosabb funkció pedig - amit a mesterséges intelligencia is előszeretettel használ - a bekerítés. Ha sikerül két emberünket egy ellenfél két szemközti oldalára állítani, akkor nem csak garantált találat lesz minden támadásunk, de sebzésünk is megnő. Megint csak azt tudom mondani: early accesshez képest remekül egyben van a játék.

Minden küldetés előtt kiválaszthatjuk, hogy embereink közül melyik négyessel vágunk neki a sötétségnek. Zsoldosaink külön lépnek szinteket, ezek után fejleszthetjük tulajdonságaikat és a képességeiket is nekünk kell feltűnően részletesen testre szabnunk. Ugye mondtam, hogy nagy a hasonlóság? Ám ezeken túl is lesznek feladataink. A felszerelések folyamatosan kopnak, így elkerülhetetlen lesz, hogy egy bizonyos idő után újakat vásároljunk. Ez is még egy ok, hogy jól bánjunk a pénzünkkel - nagyon kellemetlen, mikor csak egy gyengébb fegyvert engedhetünk meg a sebzésosztónknak, minek következtében újra kell gondolnunk stratégiánkat.

Ezek az apró nüanszok pedig nem is válnak unalmassá. Jelenleg több mint fél tucat kaszt közül választhatunk. Ezek is már most nagyon jól ki vannak dolgozva, feladataik egyértelműek, de ha akarjuk, akkor extra küldetések bevállalásával egy egyedibb, speciális irányba is vihetjük őket. Hatalmas könnyítés ezen a téren, hogy ha nincs kapacitásunk minden egyes emberünkre külön odafigyelni, akkor a program jelzi, mik azok a tulajdonságok amiket növelve nyugodtak lehetünk, biztos jó irányba fejlesztjük emberünk tulajdonságait. 

Ez a fajta segítség amúgy igaz a teljes játékra. Ami kell is, hiszen a TIO egy nagyon nehéz játék tud lenni. A gyári nehézségek igencsak eltérő élményeket nyújtanak: a legkönnyebb szinte bárki számára elérhetővé teszi az élményt, a középső már nem fél a sárba taszítani a játékost, a legnehezebb meg... nem tudom, talán a mazochistáknak lett kitalálva. De ami a legfontosabb, információkkal minden egyes pillanatban el leszünk látva, így a „frusztráció” ott csoportosul, ahol kell is: a mi emberi döntéseinknél, akár a harcok, akár a párbeszédek, akár a fejlődések során.

Az első bekezdésben már lelőttem a poént, most újra megteszem: A The Iron Oath már most egy remekül egyberakott játék, erről pedig az elérhető demó is bárkit képes meggyőzni. Ha szereted a korai hozzáférésű játékok alakulását testközelből figyelni, akkor ezzel a programmal se nyúlsz mellé. Tartalom is már most bőven van benne, ráadásul a tesztelés ideje alatt két frissítés is érkezett (igaz, többségében javítások), így a csapat elhivatottsága sem lehet kérdéses. Ha eddig csak szemezgettél a játékkal én azt mondom ne aggódj, nyugodtan vágj bele!

A The Iron Oath korai hozzáférésű változata PC-re jelent meg.