Warhammer 40.000: Shootas, Blood & Teef teszt

Ha azt mondom, kooperatív Warhammer 40.000-lövölde, akkor idén sanszosan mindenki a svéd Fatshark által fejlesztett Darktide-ra gondol, pedig nagyon úgy tűnik, nem csak őket ihlette meg az univerzum. A belga főhadiszállásról működő Rogueside a több platformon is mérsékelt sikert aratott Guns, Gore & Cannoli 2D-s akció-platformerrel mutatkozott be, melyben barátainkkal vállvetve irthattuk a kézzel rajzolt pályákon a különféle rémségeket. Az agyatlan szórakozásra vágyók könnyen megtalálhatták számításaikat egy ilyen run & gun platformerben, nem csoda, hogy a koncepciót minimális változtatásokkal húzták rá a fejlesztők Warhammer 40K univerzumára.

A Warhammer 40.000: Shootas, Blood & Teef tehát nem csak a címadásban, de stílusában és körítésben is nagymértékű hasonlóságot mutat a fejlesztők előző játékával. Az igényes, kézzel rajzolt grafiki astílus ezúttal is adott, de a történet- és párbeszédírók a humorukat sem felejtették el magukkal hozni. A sztori csavarja, hogy ezúttal az orkok oldalán csatlakozhatunk be a háborúba, így a nem éppen furfangosságáról híres horda remek alapot nyújt egy-egy elborult poénhoz. A néhol végtelenül fárasztó viccekkel operáló cselekmény tökéletes arra, hogy szusszanjunk egyet egy-egy bossharc után, igaz, többet azért nem érdemes várni tőle.

Szerencsére a kissé fapados, de rendkívül szórakoztató oldalnézetes akció még úgyis elviszi a hátán a játékot, hogy azért itt-ott nem ártott volna némi finomhangolás a koncepcióban. A fejlesztők előző címéhez hasonlóan a nehézség itt is elég hullámzó még a pályák közben is. Néha pár pillanat alatt le lehet rendezni egy-egy főellenfelet, máskor azonban hosszú percekig szenved a játékos, míg átjut rajta. A nehézségi tüskéket könnyen kiiktathatjuk egy másik játékos behívásával, de egyedül azért megszenvedhetünk itt-ott.

A pályák egyébként meglepően nagyok és összetettek, így több oldalról is megközelíthetjük ellenségeinket, igaz, azért elveszni sosem fogunk. Az irányítás nagyon kényelmesre és egyszerűre sikerült, bár a bal ravasszal való ugrálást elsőre szokni kell. Ahogy már fentebb említettem, bosszankodásra egyedül a széles skálán mozgó kihívás adhat majd okot. Ellenféltípusokból egészen sokfélével fogunk találkozni, de bőven akadnak köztük idegesítő egyedek: például a csatornákban felbukkanó krokodilba észveszejtően sokat kell beleereszteni, de a Plague Tale-esen nyakunkba hulló patkányok is okoznak majd kellemetlen pillanatokat.

Sajnos nagyon összecsapottnak éreztem a fegyverek közötti balanszot is, ugyanis hiába van a játékban számtalan aprító alkalmatosság a lángszórótól kezdve az egyszerű gépfegyverig, nagyjából csak négy-öt darab van köztük, ami valóban hasznos társunk lesz a Luteus Prime-on rendezett ámokfutásunkon. A shotgunok például váratlanul erőtlenek és haszontalanok a szűk folyosókon, de a gránátok sem igazán erősek. Így viszont azon kapjuk majd magunkat, hogy mindig ugyanazt a pár fegyvert tartjuk magunknál, ami azért nem tesz túl jót a változatosságnak.

Természetesen nagyon sokat dob a játékon, hogy négyfős kooperatív módban is neki lehet ugrani a kalandnak. Sőt, igazából úgy gondolom, hogy ez a definitív módja Shootas, Blood & Teef végigjátszásának. A könnyed, akciódús játékmenet és az egyszerű irányítás miatt szinte bárki lehuppanhat elé, szóval én mindenképpen azt ajánlom, hogy keressünk valakit magunk mellé, akivel nekiugorhatunk a kalandnak.

A kézzel rajzolt grafika nagyon jól áll a Warhammer 40K-univerzumnak, így a játék kifejezetten kellemes látványt nyújt a szemnek, mindezek mellé ráadásul bitang erős zenei anyagot sikerült a játék alá pakolni. Erősebb konzolokon egyébként akár 120 fps-t is kisajtolhatunk az anyagból, ami egy ilyen cím esetében nagyon sokat dob a játékmeneten - kár, hogy nem minden kis fejlesztés esetében evidens az ilyesmi. A könnyed kikapcsolódás és a kooperatív mód miatt talán a hordozható switches változat lehet a legjobb választás, ha van lehetőségünk a konzolok között válogatni – ezt beárnyékolja azonban, hogy a Nintendo öregedő gépe meg-megbicsaklik a nagyobb jelenetek esetében, és beesik a framerate.

Kiváló kérdés amúgy, hogy vajon a jelenleg 20 eurós áron vesztegetett Shootas, Blood & Teef megéri-e az árát a háromórás kampányával, az viszont biztos, hogy egy akció keretén belül érdemes lehet benevezni rá, ha rajongsz az ilyen címek iránt, vagy csak valamilyen egyszerű kooperatív játékot keresel. Teljes áron azért nem biztos, hogy tuti vétel ebben az erős időszakban, de ha konzolosként például nagyon nem tudsz várni a Darktide megjelenéséig, ezzel azért kihúzhatod addig.

A Warhammer 40.000: Shootas, Blood & Teef PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re és Nintendo Switchre jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.