Aki kicsit is szereti a point-and-click kalandjátékokat, az valószínűleg hallott Nacho Rodríguez új alkotásának érkezéséről. Mr. Coo karaktere majdhogynem Rodríguez karrierjének az elején megszületett már – nemcsak feltűnt pár alkotásában, de egész rövidfilmeket szentelt neki – és akkoriban is remekül kezelte a kis sárga figurát. Nem meglepő tehát, hogy saját játékot kapott. Tudni kell, hogy Rodrígueznek nem ez az első találkozása videójátékokkal, a Ubisoft egyik alkotásában, az O.Zenben már ő volt az animációért felelős rendező. Az alapanyag remek, tapasztalat is úgy-ahogy van, akkor mi mehetett félre? Nos, leginkább a kivitelezés.
A történet egyelőre nem tartogat semmiféle fordulatot, igazából nem is nevezném kiforrott történetnek, csak egy érdekes gondolatcsírának, ami elég volt ahhoz, hogy csináljanak valami eladhatót. Amit spoiler (ne nevettessünk senkit, ebben a játékban nincs olyan, hogy spoiler) nélkül is olvashatunk a játékról bármely webáruházban, vagy online újságban, az nem lesz több azután sem, hogy elindítjuk a játékot. Mr. Coot feldarabolják 3 részre, nekünk pedig vissza kell őt állítanunk eredeti alakjába. A játék elején még próbálkoznak valamilyen szinten filozofálni, ahogy a reklámvideókban is, az almával. "Néha a vágyaink nem egyeznek azzal, amire szükségünk van", vagy valami ehhez hasonlóan jól csengő Coelho-idézet járhatott a készítők fejében, majd a feldarabolás után végleg elengedték ezt is. Ez számomra egy igen sarkalatos pont, a point-and-click kalandjátékokat a történetért szeretik leginkább az emberek. A Lucas Arts klasszikusa, a The Day of the Tentacle, vagy hogy időben közelebbi példával éljek, kis hazánk terméke, a Chicken Police: Paint it RED is remek történettel bírt. Mindnek van hibája, de volt olyan szórakoztató történetük, hogy feledtesse a dolgot. A The Many Pieces of Mr. Coo sajnos még nem rendelkezik ilyennel.
A képi megvalósításra aligha lehet panaszom. Gyönyörűen fest – persze csak annak, aki fogékony erre és szereti – a hibrid animációs stílussal megalkotott játék. Mr. Coo kézzel rajzolt, ahogy az interaktálható karakterek nagy része is. A valós tárgyak alkotta háttérből szépen kisejlenek az animált 2D-s tárgyak, így nem is annyira nehezek a puzzle feladványok, de erről majd a későbbiekben. A játék reklámkampányának gerincét alkotó „nonsensical” szöveg teljes mértékben megvalósul, a jó értelemben. Rodríguez elsősorban animátor és csak nemrég vált ’indie fejlesztővé’, és ez látszik is a játékon. Értő kezek munkája ez, legalábbis művészeti szempontból.
Visszatérve a puzzle feladványokra és nehézségükre: ejtsünk pár szót a játékmenetről is! Még most leszögezném, hogy rajongok ugyan a jó történetekkel bíró point-and-click kalandjátékokért, de logikai képességeim határait legtöbbször meghaladják az adott játék által támasztott feladványok, és sokszor a fehér zászlót lobogtatva nyitom meg a segítség menüt, vagy csapom fel a YouTube-ot egy végigjátszásért. A The Many Pieces of Mr. Coo esetében erre nem volt példa. Ha a megoldások nem is feltétlen nevezhetők egyszerűnek – azért akadtak fogósabb szituációk, de egyik megfejtése sem igényelt többet öt percnél –, mégsem tartogatnak elég kihívást. Egyáltalán nem rosszak, inkább felettébb középszerűek. Párat még akár idegesítőnek is mondanék; például a játék végén van egy rész, mikor, ha nem jövünk rá elég gyorsan a megoldásra, akkor meghalunk és kezdhetjük újra az adott szekvenciát. A szóban forgó részben van két videó is, melyeket nem lehet átugrani, ergo minden egyes próbálkozással meg kell őket néznünk.
Az optimalizálatlanságra is akadhat panaszunk. Bugokkal és egyéb élményrontó hibákkal nem találkoztam, de tele van a játék indokolatlan és hosszú töltőképernyőkkel. A cutscene-ek előtt, illetve néha azok után is számol valamit a masina, ami kissé megmagyarázhatatlannak tűnik. Művészi szempontból szép a játék, de nem egy hiperrealisztikus látványvilágról van szó, ami megkövetelné a várakozást.
Összesítve egy igen felemás élményt kapunk, ha megvesszük a The Many Pieces of Mr. Coot. A gyönyörű látvány értékét csak csorbítja a játékmenet középszerűsége és az alibinek is nehezen nevezhető történet jelenléte. Kicsivel több, mint egy óra alatt el lehet érni a fináléhoz, ami nem tartogat semmiféle meglepetést vagy „hűha-élményt”. A potenciál megvan benne, hogy kiemelkedő alkotás lehessen, de sajnos a játék nyújtotta élmény összhangban van a ’vége képpel’, ami egy ’Folytatjuk...’ felirat. Egy befejezetlen műről van szó, és jelen formájában nem éri meg az árát. Tesztünket frissíteni fogjuk, ha a fejlesztők ténylegesen folytatni fogják.
A The Many Pieces of Mr. Coo PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switch-en jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.