Rengeteg videójátékos műfaj, ami egykor megkerülhetetlen volt és egyet jelentett magával a médiummal, mára már vagy partvonalra szorult, vagy egy az egyben feledésbe merült. A ’90-es években, ha sikeres akart valaki lenni, point-and-click játékot csinált, az ezredfordulón RTS-t, a Gears of War után pedig fedezék alapú TPS-t. A rejtett tárgyak megkeresésére építő hidden objects game, bár sosem volt igazán mainstream, évek óta nem hallatott a mainstreamben magáról, most viszont úgy fest, hogy egy igazán minőségi darabot köszönthetünk a műfajon belül.
Thomas Waterzooi 2022-es Please, Touch The Artworkje egy lazulós puzzle játék volt, ahol geometria formákkal kellett műalkotásokat készítenünk. Tartalmasra is sikerült a maga 160 pályájával, sőt még két díjat is bezsebelt. A folytatás adott volt, és ugyan most is a művészet a központi téma, egészen más koncepcióról van szó. Nem geometriai alakzatokkal kell ügyeskednünk, sőt még csak nem is mi leszünk a művészek itt, mivel az egész játék James Ensor belga modernista festő képeiből áll. Modern alatt itt a művészettörténeti időszakra kell gondolni, az úr 1860-ban született és 1949-ben halt meg. Életét a magány, a gúny, az elszigetelődés és a világ groteszkségének élménye hatotta át, és bár expresszionistának tartják a műveit, véleményem szerint az impresszionizmus is tetten érhető a képein. Ezen ugyan lehet vitatkozni, de a festmények groteszkségével, a koponyák, csontvázak, torz emberalakok és a már-már felkavaró tömegjelenetek bizarrságával már nehéz vitába szállni.
A Please, Touch The Artwork 2 története szerint Ensor csontváza kikel a sírjából, és elindul felfedezni saját képeit. Összesen öt „világot” járunk majd be, és mindegyik valamilyen tematika köré szerveződik. Ahogy haladunk előre, úgy találkozunk az egyes festmények segítségre szoruló szereplőivel, továbbhaladásunkhoz pedig különböző, a képeken elszórt tárgyat kell megtalálnunk az egyes NPC-knek, nem ritkán egyik feladvány megfejtése szükséges a másik teljesítéséhez. Találkozunk majd vászonszakadásokkal is, itt a lyuk befoltozása lesz a feladatunk egy ábra lerajzolásával, de egy vonalon csak egyszer mehetünk majd át. Ahogy haladunk előre a különböző tematikájú képeken, egy késes, maszkos alakot pillantunk majd meg, aki egyben a vásznak kilyukasztásáért is felelős. Természetesen nyomába is eredünk és kalandunk az ő üldözésével teljesedik ki.
Az elrejtett tárgyak megkeresésén van a legnagyobb hangsúly, amit szerencsére remekül oldott meg a fejlesztő. Mivel a játék célja a könnyed kikapcsolódás, nem pedig a játékos szívatása, ezért a legtöbb keresendő tárgyat könnyen megtaláljuk majd hála annak, hogy azok úgy tűnnek ki a háttérből, mint a régi Disney rajzfilmekben az animált elemek. Így is lesz pár tárgy, amelynek a keresése közben kiesik majd a szemünk, de ezeknél sem éreztem azt, hogy szemétkedni szeretne a játék, egyszer sem találkoztam olyannal, hogy egy-egy tárgyat valamilyen tetszőleges perspektíva mögé rejtett volna a készítő, ami mindig is a legolcsóbb megoldás ebben a műfajban.
A játékban a legnagyobb élményt a képek közelsége okozza. Még talán a való életben sincs igazán lehetőségünk ilyen közelről megszemlélni egy vászonképet, az ecsetnyomok alkotta textúra az impresszionista hatás miatt kifejezetten látványos tud lenni. Egyértelmű, hogy a fejlesztő célja a könnyed kikapcsolódás mellett az volt, hogy a játékosban felkeltse az érdeklődést James Ensor művei iránt, ehhez pedig tényleg a festő legismertebb és leghatásosabb képeit használta fel. A hangulatot a kellemes komolyzenei aláfestés is támogatja, többek között Claude Debussy szerzeményeit is hallgathatjuk játék közben.
Nem véletlenül használtam egyes számban a fejlesztő szót, mivel egy-két grafikust leszámítva Waterzooi egyedül készítette el a játékot. Lehet, hogy elsőre nem tűnik nagy számnak a Please, Touch The Artwork 2, azonban a képek közti átjárás és azok játéktérré való átalakítása nem kis kreatív munkát igényelt, a magányos fejlesztők kezei közül kikerülő kész játékok pedig mindig is megsüvegelendő eredménynek számítanak.
Viszont ettől még nem lesz a játék tökéletes. Hiába a relatíve egyszerű, egeres irányítás, számomra néha nagyon nehézkes volt a csontvázunk navigálása, mivel a festmények textúráiból és tárgyaiból nem következik egyértelműen, hogy merre mehetünk, és merre nem. A másik gyenge pont a játék hossza. Nagyjából 45-50 perc alatt kijátszható az egész, és bár kérdéses, hogy szórakoztató maradna-e, ha kétszer ilyen hosszú lenne, megmaradna-e az interaktív, játékos tárlatvezetés hangulata, azért én személy szerint el tudtam volna viselni még egy-két tematikus világot. Ami viszont hatalmas bónusz, hogy a komplett játék ingyenesen tölthető a Steamen és mobilokon.
A Please, Touch The Artwork 2 egy remek lehetőség megismerni egy expresszionistának tartott festő műveit, egy remek feltámasztása egy mindig is marginális műfajnak, és kiváló kikapcsolódást jelenthet egy fárasztó nap végén, azzal viszont érdemes számolni, hogy a festmények fogdosása nem lesz egész estés kaland.
A Please, Touch The Artwork 2 2024. február 19-én jelenik meg PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.