Star Wars: Bounty Hunter teszt

Az ezredforduló tájékán és az azt követő pár évben az egész világ a Star Wars-előzménytrilógia lázában égett. Darth Maul vörös ábrázata, klónsisakok és fénykardok köszöntek vissza még a legalsó polc mosóporos tasakjairól is, a hatalmas hype-hullám meglovaglásából pedig természetesen alaposan kivette a részét a videojáték-ipar is. Futószalagon érkeztek a LucasArts aranyfigurás logóját viselő játékok, a pár havonta befutó címek pedig zsáner- és témaválasztás tekintetében is lefedtek mindent, amit a messzi-messzi galaxis akkoriban kínált. Ekkortájt születtek az olyan megkerülhetetlen remekművek, mint a Knights of the Old Republic, a Battlefront vagy a Jedi Academy, de akadtak bőven olyan címek is, amelyek mára javarészt elvesztek a múlt homályában. 

Ide sorolnám a Bounty Huntert is, ami egy pörgős TPS akciójátékban állítja a reflektorfénybe A klónok támadása titokzatos fejvadászát, Jango Fettet. Az eredetileg kizárólag PlayStation 2-re és GameCube-ra kiadott játék a maga nemében egészen szép sikert aratott, de a limitált platformlistának és a kor gyermekbetegségeinek köszönhetően sokaknak kimaradhatott ez a méltatlanul alulértékelt darab. Most az Aspyr remaster-vonatán megérkezett a felújított változat, amely PC-re és minden modern konzolra elhozta a kalandot, megfelelően modernizált kivitelben.

Azzal pedig mindegyik Star Wars-rajongó tartozik önmagának, hogy legalább egy végigjátszás erejéig megismerkedjen Jango Fett eredettörténetével. A Baljós árnyak és A klónok támadása közt játszódó sztori ugyanis hat tartalmas fejezeten át mutatja be, hogy hogyan vált Jango a galaxis legrettegettebb fejvadászává és Dooku gróf kívánságára a klónhadsereg genetikai mintapéldányává. A bolygókon átívelő, meglehetősen fordulatos sztori során leszámolunk titkos alvilági bűnszervezetekkel, szert teszünk a Fettek legendás űrhajójára, a Slave 1-ra, és még egy bukott Jedivel is összeakasztjuk a bajszunkat. 

Mivel a 1313 után a Respawn-féle Mandalorian-játék is kaszát kapott, még egy darabig biztos, hogy ennél közelebb nem kerülünk ahhoz, hogy hidegvérű fejvadászként járhassuk be a Star Wars-galaxist. Ehhez a kegyetlen mesterséghez pedig szerencsére minden eszközt megkapunk, amire csak szükségünk lehet. Jango arzenáljából nem hiányozhatnak a sugárvető pisztolyok, a gyilkos nyílhegyek, a lángszóró és az ikonikus jet-pack, de a sztori mentén haladva még legalább féltucat további kütyü és fegyver színesíti majd az eszköztárunkat. Már a 2002-es eredeti kiadás is egy remekül összerakott, izgalmas és változatos akciójátékként került be a köztudatba, ám bő két évtized után bizony mechanikai szinten is érződik a játékon a kora. Az Aspyr csapatának tehát a külsőségeken túl is kellett némi ráncfelvarrást végezniük, ezt pedig kifejezetten érző kézzel, precíz bemetszésekkel hajtották végre.

Ha valami miatt nehéz volt ajánlani manapság a Bounty Hunter eredeti kiadását, az az irányítás és a kamerakezelés volt – itt kapta a legtöbb odafigyelést az Aspyr remastere is. A korai 2000-es évek még jócskán a konzoljátékok kísérletezős korszakát jelentették -  éppen csak megszületőben volt az univerzális irányítási séma, melynek köszönhetően ma gyakorlatilag másodpercek alatt elsajátíthatjuk bármely új játék kezelését. A Bounty Hunter eredeti gombkiosztása... nos, fogalmazzunk úgy, hogy elég szétszórt volt, így örvendetes látni, hogy az újonnan választható modern irányítási séma egyből kézreállóvá teszi a játékot. Vége azoknak az időknek, amikor a négyzetet kellett agyonnyomorgatnunk a folyamatos lövéshez, és milyen jó az is, hogy egyszerre lőhetünk, célozhatunk és repülhetünk anélkül, hogy mindkét kezünkön összegabalyodnának az ujjaink! 

A modern sztenderdeket követő gombkiosztás mellé pedig alaposan átdolgozott kamerakezelés dukál. Míg az eredeti kiadásban a kamera hajlamos volt nagy ívekben elingázni a karakter vállai körül, az új rendszer abszolút kiszámítható, könnyeden irányítható. Csupán a kelleténél egy hajszálnyit makacsabb lock-on rendszer bolondítja meg néha-néha a célkövetést, de ennyi férjen bele, ha cserébe Jango két pisztollyal egyszerre két különböző rosszfiút is célba vehet. Kevés menőbb dolog van ennél! Ha pedig számba vesszük azokat az apró, kényelmi újításokat is, amelyeket afféle extraként csempészett a játékba az Aspyr csapata, jól láthatjuk, hogy a remaster bizony a fedél alatt is megkapta a neki járó figyelmet.

Gondolok itt például arra az egygombos quick-select opcióra, amellyel egyből visszaválthatunk a kedvenc fegyverünkre vagy Jango új zseblámpájára, amire ugyan a javított bevilágítás miatt már semmi szükség nincs, de mégis jópofa adalék. A legfrankóbb újítást azonban a fejvadász sisak-szkennere kapta, mellyel megkereshetjük és célba vehetjük azokat a figurákat, akik vérdíjjal a fejükön kerülnek a célkeresztünkbe. Mivel gyakran tűzharc közben kell megtalálnunk az efféle söpredéket, iszonyatosan jót tesz a játéknak, hogy szkennelés közben immáron lelassul az idő, így a repkedő sugárnyalábok közt is van időnk megjelölni az extra kreditet érő célpontjaintokat.

Persze mindezek mellett is túlzás lenne azt állítani, hogy egy 2024-es modern játéknak érződik a Bounty Hunter, de végre kézre áll annyira, hogy bárkinek meleg szívvel lehessen ajánlani azt. Nem túlzás azt állítani, hogy most kaptuk meg azt a játékélményt, ami az eredeti fejlesztők fejében kirajzolódhatott bő két évtizeddel ezelőtt. Emellett pedig persze az sem hátrány, hogy a felbontást felrántották 4K-ra, javítottak a textúrák minőségén, illetve a különféle helyszínek bevilágításán is. Éppen csak annyi grafikai tuningot kapott a játék, hogy modern gépeken és kijelzőkön is abszolút éles és élvezhető legyen, de mégis autentikusan megtartsa a maga régies sármját. Sajnos ez utóbbi alá sorolhatók a teljesen változatlan átvezető videók és a hangzás is. Bármikor szívesen hallgatom Temuera Morrison szinkronalakítását, de a néhol beropogó, ki tudja hányszor kompresszált audio senki fülének nem tesz jót. 

Mára gyakorlatilag megszokhattuk, hogy az Aspyr Star Wars-remastereitől nem érdemes csodát várni, hiszen általában a kötelező minimumnál nem hoznak sokkal többet, cserébe viszont néha becsúszhatnak iszonyatos blamák is (gondoljunk csak a Battlefront-kollekció megjelenésére). A Bounty Hunter, kizárólagosan single player játék révén, megúszta a nagyobb problémákat, az átdolgozott irányításának és kamerakezelésének köszönhetően pedig valamelyest túl is teljesíti az alapvető elvárásokat. 

Mindez pedig bőven elég ahhoz, hogy sikerként könyvelhessük el a Star Wars: Bounty Hunter remasterelt kiadását. Nosztalgiabombának tökéletes az anyag, de kiváló választás lehet azoknak is, akiknek eddig kimaradt Jango Fett eseménydús előzménysztorija. Csodákat azért nem művelt az Aspyr, hiszen már az eredeti játék is egy csiszolatlan gyémánt volt, de amiatt meg kell süvegelni a texasi stúdiót, hogy ott nyúltak bele a játékba, ahol valóban szükség volt erre. Reméljük persze, hogy a Knights of the Old Republic jóval nagyobb volumenű remake-jén ennél kategóriákkal komolyabb munkát végeznek majd, már ha valóban elkészül egyszer a régóta ígérgetett újrázás.

A Star Wars: Bounty Hunter remasterelt kiadása PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.