Mindeközben még a fülünkbe súgja a felvételihez szükséges első feladatunkat, azaz, hogy valahogyan visszaevickéljünk az iskola helyszínéül szolgáló hegycsúcsra. Ez azonban egyáltalán nem lesz olyan egyszerű feladat, mivel a meglehetősen rázós landolásunk következtében kettétörik a családi ereklyéül szolgáló seprünk. Ennek hiányában repülni nem igen fogunk, szóval miután felocsúdtunk a kellemetlen meglepetésből, rögvest elindulunk felfedezni a környéket, hátha találunk valaki olyat, aki szívesen kiegyenesítené derékba tört boszorkánykarrierünket. Szerencsére hamar belebotlunk egy helyi ezermesterbe, aki örömmel segít nekünk, sőt, a későbbiekben még tovább is fejleszti a kicsikét, csak hát az, hogy a leharcolt partvisunkból végül Nimbus 2000-et varázsoljon bizony korántsem olcsó mulatság.
Ez, vagyis a szükséges pénzmag előteremtése lesz tehát a fő feladatunk, amihez legalább kapunk némi kezdőlökést (nem olyat, mint a boszorkányigazgatótól), ugyanis az első javítás ingyenes, innentől kezdve pedig nemcsak futkározni és ugrálni tudunk összevissza az amúgy teljesen korrekt méretű szigeten, hanem akár a levegőbe is emelkedhetünk. A különféle extra képességek hiányában viszont kezdetben a repkedés inkább idegesítő, mintsem felemelő érzés, ugyanakkor ez a későbbiekben változni fog, csak valahogy el kell jutni odáig. Az elején például a precíz kanyarodás szinte kivitelezhetetlen, de a tartós emelkedés és a pálya szerte megtalálható légcsatornák használata sem a kezdők privilégiuma, ezeket egytől-egyig meg kell nyitnunk a seprűnk fejlesztésével, amihez, mint ahogy fentebb már említettem, pénzre lesz szükségünk.
Mivel a játék helyszínéül szolgáló szigeten hadilábon állnak a házhozszállítással, ezért aztán kapva-kapunk az alkalmon és ezt az űrt igyekszünk majd betölteni, mint a földkerekség legjobb, leggyorsabb és legmegbízhatóbb áruszállítója. A városkába belépve a helyi posta vezetője rögtön meglátja bennünk ezt az eltökéltséget és pár lóti-futi melót követően fel is vesz minket az állományba, amivel az összes helyi lakos nyűge a mi nyakunkba szakad. Innentől kezdve nincs pihenés, a szállítmányozási lista piszok hosszú, ráadásul sokszor több lépcsős feladatokat bíznak ránk, sőt, ahogy kinyílnak előttünk a sziget kezdetben nehezen megközelíthető területei, úgy kapunk egyre nagyobb odafigyelést igénylő, de cserébe jobban fizető megbízásokat. A kívánt tárgyak leszállítása közben ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy végig rugdaljuk-e a törékeny dobozt a domboldalon, vagy esetleg a levegőben, a környezet szolgáltatta akadályok között hibátlanul szlalomozva juttatjuk el azt a célba.
Időnként egyedi kritériumoknak is meg kell majd felelnünk, mint például időre menő szállítás, vagy éppen a légáramlatok, esetleg a nyílt víz elkerülése. Ezekre mindig érdemes odafigyelni, mert minél jobb értékelést kapunk az adott feladat végén, annál több pénz üti a markunkat, aminek hála előbb pattanhatunk fel a sokkal szebb, jobb és gyorsabb seprűkre. Szerencsére akkor sincs nagy gond, ha félremenne valami, mert a menüben bármikor újra próbálhatjuk a kevésbé jól sikerült meneteinket, ily módon zsebelve be a maximálisan elérhető pénzösszeget. Ha pedig mindeközben nagyon besokallunk az állandó teljesítménykényszer alatt, akkor még mindig elmehetünk színes szobrocskákat és a világban elkeveredett rendeléseket gyűjtögetni, amikért cserébe szintén kapunk némi pénzt, illetve kozmetikai cuccokat.
Mivel a Mika and the Witch's Mountain jelenleg korai hozzáférésben érhető el, a fentiekből érezhetően kevés van, ráadásul más téren is nagyon érződik rajta, hogy ez a játék még korán sincs kész. Ugyan a történet teljesen végigjátszható, de a fejezetek teljesítésén túl nem igazán van mit csinálni, leszámítva persze a fentebb említett pár szobrocskát és elkallódott csomagot. A bejárható sziget hiába mutatós (ami leginkább a mesés megvalósításnak köszönhető) túlságosan üres és abból kifolyólag, hogy állandóan oda-vissza rángatnak minket rajta, nagyon hamar ráunhatunk az egészre, amin a szinkron hiánya, valamint a kellemes zene folyamatos eltünedezése sem segít érdemben. A legnagyobb problémám viszont nem ez, sőt nem is a gyakori kifagyások voltak, hanem az, hogy a rendszer egyelőre meglehetősen érdekesen detektálja az ütközéseket. Számtalanszor előfordult velem ugyanis olyan, hogy a levegőben haladva, semmitől nem zavartatva, mindenféle indok nélkül kaptam a büntetéseket, máskor viszont akkor sem érkezett levonás, amikor „véletlenül” egymás után többször is belerongyoltam egy sziklafalba.
Természetesen a korai hozzáférésből fakadóan ezen hibák egyelőre könnyedén megbocsáthatóak, főleg annak tudatában, hogy a fejlesztők egyáltalán nem tétlenkednek és a megígért tartalmi frissítések mellett gőzerővel dolgoznak a felmerülő problémák kijavításán. Remélem a lelkesedésük kitart a legvégéig, mert nagy kár lenne azért, ha egy ennyire aranyos és élvezetes kalandjáték a fenti hülyeségek miatt a süllyesztőben landolna, főleg, mivel a Mika and the Witch's Mountain kicsiknek és nagyoknak egyaránt számtalan örömteli, csipetnyi varázslattal megfűszerezett pillanatot tartogat.
A Mika and the Witch's Mountain augusztus 21-én jelenik meg korai hozzáférésben egyelőre kizárólag Nintendora és PC-re. Mi utóbbin próbáltuk ki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.