Once Alive teszt

Ebből kifolyólag egyáltalán nem meglepő, hogy a Once Alive sétaszimulátorként látta meg a napvilágot, hiszen ebben a műfajban a zsigerből jövő atmoszféra és a képernyőre álmodott történet sokkal fajsúlyosabb szerephez jut, mint mondjuk a komolyabb fejlesztési hátteret megkívánó játékmenet. Ez ráadásul jelen tesztünk alanyára annyira igaz, hogy a pár órás mászkálásunk alatt írd és mond, mindösszesen kétszer kell a szokottabbnál is jobban résen lennünk, először egy felállított csapda esetében, ahol QTE segítségével maradhatunk életben, másodszor pedig egy felbőszült hollóraj felbukkanása után, aminél az egyetlen esélyünk, ha sikerül bemenekülnünk egy közelben álldogáló elhagyatott faházba. Ezen ritka alkalmakat leszámítva viszont ismerős toposzok mentén haladunk majd az elkerülhetetlen végkifejlet felé, azaz feljegyzéseket gyűjtögethetünk, tárgyakat vizslathatunk, kisebb, bántóan egyszerű feladványokat oldhatunk meg (a megoldás sosem lesz messze), illetve más emberek által hátrahagyott emlékeket élhetünk át újra.

De végső soron hová lett mindenki és miért vadultak meg a hollók? A válaszért egészen 16 évet kell visszamennünk az időben, amikor is egy ismeretlen vírus teljesen átrajzolta az emberiség demográfiáját. A hirtelen feltűnt kór semmit és senkit sem kímélt, hiszen miközben fajunk a kihalás szélére sodródott, minden más állatot is kifordított önmagából, így változtatva őket vérszomjas fenevadakká, amik ráadásul még fertőzőek is. Nem csoda tehát, hogy a vírusra immunis túlélők egymásról mit sem sejtve, teljesen elszigetelve tengetik mindennapjaikat, miközben a lehető legkisebb feltűnést keltve igyekeznek valahogyan életben maradni. Így tesz a játékban főszereplő család három tagja is, mígnem a két fivér édesapja egy nap útnak indul és soha többé nem tér vissza hozzájuk, ezért aztán James és Daniel teljesen magukra maradnak ebben a kietlen világban.

Ez azonban nem tart sokáig, ugyanis nem sokkal később felfedeznek egy hatalmas molinót, amin egy közelben fekvő biztonságos települést hirdetnek, ez pedig végérvényesen megváltoztat mindent. Míg Daniel rögtön elindulna HaustVille felé, addig James fenntartásokkal kezeli az ötletet, később viszont már nem lesz más választása, hiszen miután a kisebbik fivér búcsúzás nélkül lelép az otthonukból, bűntudattól vezérelve ő is felkerekedik, hogy a testvére után menjen. Kisvártatva oda is ér, de a fallal körülvett házak üresen tátonganak, se Danielnek, se a kommunának nincs nyoma, így aztán senkitől sem zavartatva magát kilincsről-kilincsre haladva igyekszik kideríteni, hogy hová tűnt el mindenki. A végső válaszra ugyanakkor garantálom, hogy sem ő, sem mi, játékosok nem leszünk felkészülve.

Ritkán történik velem olyan, hogy egy játék igazán meg tud lepni, de a Once Alive erre még a rövidke játékideje ellenére is képes volt. Mikor már azt hittem, hogy kitaláltam mi következik, elhúzta előttem a mézesmadzagot, majd bevitt egy olyan gyomrost, amiből onnantól kezdve egészen a legvégéig képtelen voltam felállni. James felfedezései nyomán ugyanis egy olyan, elképesztően sötét és beteg cselekmény rajzolódik ki a szemünk előtt, amire sehogy sem lehet felkészülni. Az elejétől a végéig egy feszült, nyugtalanító és lebilincselő történetet kapunk, aminek ugyan a mondanivalója ismerős lehet a hasonló témákban már jártas játékosok számára (ember embernek farkasa), viszont az, ahogyan és amire kifuttatják a dolgot, na, az mindenképpen megérdemel egy dicséretet.

Főleg úgy, hogy James haláltúrája nemcsak az átélhető szörnyűségek miatt csontig hatoló, hanem mert mindeközben olyan elképesztően nyomasztó atmoszféra árad a játékból, amitől garantáltan megfagy a vér az ereinkben. Ennek természetesen leginkább maga a város az oka, hiszen ahogy egyre-másra fedezzük fel az érintetlenül hátrahagyott házakat, úgy jövünk rá szépen-lassan, hogy a csodálatosnak hazudott életek mögött bizony kilátástalan alkuk sora húzódik meg, amik apránként ugyan, de kíméletlenül be lesznek hajtva. Mindez azonban nem működne, ha a történéseket nem támogatná meg az Unreal Engine 5 által hajtott látványvilág, ami többnyire assettekből ugyan, de remekül mélyíti tovább ezt a semmihez sem fogható melankolikus életérzést. Egyedül csak a karakterek lógnak ki kissé az összképből, de szerencsére pár átvezetőt leszámítva nem nagyon mutogatják őket.

Bár a bevezetőben úgy hivatkoztam a Once Alivera, hogy egy egyszemélyes projekt, ez azért nem teljesen fedi a valóságot, mivel Cem Boray Yildirim az audioszekció kapcsán kért egy kis segítséget és mennyire jól tette. Ennek köszönhetően ugyanis mind a játék zenéje, mind pedig a szinkronmunka kifejezetten minőségire sikeredett, külön kiemelném a háttérben megbúvó dallamokat, amiket még a történet végeztével is gyakran előveszek némi gondolkodásserkentő gyanánt. Ugyanakkor nem átallott volna a hangkeverésnél is megkérni egy hozzáértő külsőst, mert az valami elképesztően silányra sikeredett. Az elhangzott mondatok tisztasága és hangereje ugyanis sokszor köszönőviszonyban sincs egymással, ráadásul akár adott szegmensen belül is képesek szélsőségesen kilengeni, amik sajnos könnyedén kivethetnek minket az amúgy szinte makulátlan élményből.

Abból az élményből, ami a játék első pillanatától kezdve az utolsóig elkísér és még akkor is veled marad, amikor már rég kiléptél a való világba. Cem Boray Yildirim három évvel ezelőtt úgy állt neki a Once Alive fejlesztésének, hogy egy érzelemdús, fordulatos történetet, valamint a remekbeszabott hangulatteremtési képességét leszámítva semmilyen sem volt, de nem adta fel. Végigcsinálta, majd végül egy olyan játékot tett le az asztalra, ami mechanikailag ugyan messze van a tökéletestől, viszont minden egyes bitjéből kiérződik, hogy szívét-lelkét beleadta a munkálatokba. Nem tudom, hogy az úriember mit tervez a jövőben, de ez alapján érdemes lesz rá odafigyelni, addig pedig támogatni, hiszen a mindezért elkért kicsit több, mint 10 euró nevetségesen kevés és – szigorúan pozitív értelemben – köszönőviszonyban sincs azzal a temérdek felejthetetlen pillanattal, amiket ezalatt a rövidke sétánk alatt élhetünk át a családja után kutató főszereplőnk segítségével.

A Once Alive november 18-án jelent meg, kizárólag PC-re.