A korai hozzáférésben már egy ideje elérhető szocreál GTA-klón ugyanis jelenleg majdhogynem játszhatatlan, ami leginkább a pocsék optimalizáltságának köszönhető. Ez azért is problémás, mivel a Unity motorra épülő óriási kiterjedésű és a valóságnak többnyire megfelelően lemodellezett Pozsony látképét bármivel lehet vádolni, csak épp szépséggel nem, ennek tudatában pedig még inkább idegesítő, hogy grafikai beállításoktól függetlenül képes folyamatosan beszaggatni. Ezt egyébként első alkalommal sikerült tovább tetéznem azzal, hogy balga módon HDD-re telepítettem fel, amivel nemcsak a játék betöltésének idejét sikerült drasztikusan megnövelnem, hanem a látótávolságunkban feltűnő tereptárgyak kirajzolásának idejét is, ily módon változtatva roncsderbivé az önfeledt kocsikázásaimat.
Mondjuk ebből a szempontból a mesterséges intelligenciát sem kell félteni, mivel a gép által vezérelt gyalogosok és autósok a közlekedési szabályokra fittyet hányva ténferegnek az utakon, aminek rendszerint óriási tömegszerencsétlenség lesz a vége. Ráadásul mindehhez nincs is ránk szükség, elég csupán egy lámpával ellátott kereszteződés és máris kész az aznap esti híradó beszámolóinak tetemes hányada. Talán pont emiatt a mindennapos őrület miatt, de a helyi rendőrök ingerküszöbe elképesztően magas és sokszor még akkor sem kezdenek el minket üldözni, ha nyélgázon beléjük rohanunk. Sőt, az se igazán zavarja őket, hogyha a szemük láttára felhajtunk a járdára és mészárlást rendezünk az agyatlanul forgolódó csürhe között.
Ahogy a bevezetőben is írtam, a nosztalgia ezeket a kellemetlen pillanatokat sehogy sem tudja megszépíteni, ahol viszont teszi a dolgát, az a hamisítatlan vadkeleti atmoszféra, aminek nyomait sajnos mi, magyarok mind a mai napig magunkon érezhetjük. Hatalmas panelrengetegek, kátyús utak, retro gépszörnyek, korrupció, zsarolás, megfélemlítés és a nehéz megélhetésből fakadó kilátástalanság. Ezekkel egytől-egyig találkozni fogunk Pozsony utcáit róva, méghozzá több szinten keresztül, hiszen főhősünk egy taxisnak álcázott beépített rendőr, azaz első kézből tapasztalhatja meg az utcákat ellepő mocskot és a pénzesebb körökben dívó gátlástalan intrikákat is.
Ráadásul a készítők nem féltek beemelni megtörtént eseményeket a történetbe, így számos alkalommal kapunk majd kikacsintásokat a való életre. Sajnos azonban ahogy beindulna a dolog, a korai hozzáférés által nyújtott nyúlfarknyi sztori rögtön véget ér, onnantól kezdve pedig nem marad más számunkra, mint pár mellékes feladat és tevékenység teljesítése, valamint a céltalan kocsikázással egybekötött káoszteremtés. Utóbbit egyébként nemcsak a jelzőlámpák mellett tétlenül álldogálva, illetve a volán mögött agyatlanul közlekedve követhetjük el, hanem akár gyalogosan is, hiszen az időközben megkeresett pénzünket a megfelelő boltban elköltve egész masszív fegyverarzenált halmozhatunk fel, amit aztán le is tesztelhetünk a gyanútlan járókelőkön. Ezekre az akcióinkra már a jard is hamarabb fel fog figyelni, szóval csak óvatosan, mert a kiérkező rendőrök egyáltalán nem tisztelik az esküt és már az első pillanattól kezdve péppé akarnak majd zúzni minket.
Ugyan az általunk irányított járművek fizikája elég jó (több, mint 50 fajtát kapunk belőlük, méghozzá valódi márkákról mintázva), akárcsak a törésmodelljük, a konkrét ütközéseket elég érdekesen kezeli a rendszer. Rengetegszer előfordult velem olyan, hogy tereptárgyakba, esetleg más autókba szorultam bele, emiatt pedig a rendőrök elleni kergetőzés valóságos rémálom. Szerencsére a mesterséges unintelligenciát könnyű kihasználni, elég kiszállni egy aránylag elzárt helyen, aminek következtében ők is elhagyják a kasztni biztonságot nyújtó közelségét és máris kezdődhet a kacsavadászat. Azért ilyenkor is csak óvatosan, mert bár kapunk fedezékrendszert, karakterünk irányítása meglehetősen körülményes, bármibe képes beleakadni és sokszor még a járdaszegélyek is leküzdhetetlen akadályt jelentenek a számára.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a fentebb említett számos hiba már a korai hozzáféréses változat áprilisi megjelenése óta jelen van Pozsony utcáin, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szintén szlovák illetőségű Team Vivat gőzerővel dolgozik a játék bővítésén, illetve a felmerülő problémák kijavításán. Ez utóbbinak köszönhető mostani bemutatónk is, hiszen nemrégiben jelent meg hozzá a teljes angol szinkron, aminek minősége még a valós színészek mellett felhasznált AI ellenére is teljesen korrekt. Utóbbi képességeit egyébként a rádióállomások esetében is bevetették, amikből rengeteg van, ráadásul más és más műfajban húzzák a talpalávalót, méghozzá nem is rosszul. Érződik tehát a játékon a törődés, de a végső megjelenésig még rengeteg munka vár a fejlesztőkre, mert hiába a nosztalgikusan keserédes atmoszféra, ha mindeközben a társaságában, akárcsak a szocializmusban annak idején, inkább szenvedünk, mintsem szórakozunk.
A Vivat Slovakia április 18-tól érhető el korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.