Uncle Chop's Rocket Shop teszt

Amikor először megláttam a játék megjelenési idejét beharangozó előzetest, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell, amikor viszont leültem elé, beindult egy igazi érzelmi hullámvasút. Az Uncle Chop’s a sztori felvezetésével indít, csak a szokásos dolgok történnek az első nap, amik bármely más átlagos munkahelyen is szokványosak. Megkapjuk a használati utasításokkal és leírásokkal teli útmutatónkat, majd megszabadulunk az elődünk holttestétől, aztán a felettesünk rövid eligazítása és a blokkoló óra használata után már bele is vághatunk a melóba. Nagyon laza kis feladatokat kapunk elsőnek, a kézikönyv alapján beállítjuk a megfelelő olajszintet és feltöltjük az üzemanyagcellákat, ha szükséges, majd a csengővel jelezzük a szerelés végét, és átvesszük a jutalmakat - ha ügyesek voltunk, még borravalót is szórnak a sofőrök.

A sikerélménytől felbátorodva várjuk a következő űrhajókat, úgy érezzük miénk a világ, jöhetnek a húzósabb feladatok is, mennyire lehetnek nehezek? Nagyon! A hullámvasút az első bonyolultabb küldetésnél irányt vált, mehet a fejvakargatás és a több tucat oldalnyi, ábrákkal, kódokkal, utasításokkal és fejtörőkkel tarkított útmutatónk átnyálazása. Itt szembesülünk vele, hogy alapból a játék időre megy - egy nap alatt korlátlan számú szerelést elvégezhetünk -, de tapasztalatlanságunk nyomán csak elégedetlenkedő, fintorgó ügyfelek és kókány munkák kerülnek ki a kezünkből (Irány a menü, és napi 3 fix küldetésre kalibrálni a beállítást). A kezdőbarátabb és sokkalta nyugisabb környezetben már több időnk lesz tanulmányozni a helyzeteket, első alkalomra viszont így is lesznek buktatók és kudarcok.

Lévén egy roguelike alkotással van dolgunk, tudunk permanens fejlesztéseket és könnyítéseket aktiválni - az aranytól eltérő külön fizetőeszközzel -, de ezek pár kivétellel nem befolyásolják a dolgokat olyan mértékben, hogy hatalmas segítségek legyenek a kálváriánkban. Mindig 3 napos lebontásban kell kezelni a futamokat, mert a harmadik nap végén jön a főnök az előre lefixált lakbérért - ez egyre több lesz, ha pedig 1 garassal is kevesebb van a zsebünkben, megyünk a levesbe. Mondanom sem kell, hogy a rosszul kivitelezett babrálásoknál akár levonásokkal is jutalmazhatnak, így az első futam csúfos véget ért.

Felszívtam magam és új tudások birtokában feszültem neki az új rajtnak, már nem követtem el azokat a hibákat, amiket előzőleg. Megvettem előre azt az állomást, amire szükségem lehet, nem hagytam laza csavarokat a fedelek alatt, és úgy dolgoztam, mint az álom, a hullámvasút ismét boldogan suhant. Aztán jött egy „Igazi munka” címkével ellátott felkérés. Azért az ügyfél maszkos arcképe is intő jel lehetett volna a kiválasztásnál , és szétlőtte a fejem egy rabló a túl kevés pénzem miatt… Sebaj, nagy levegő, induljunk neki újra, ekkor már volt pár halál mögöttem. Ezúttal minden frankón ment, a szerelőakna mellett lakó földigiliszta szerű űrlénynek is feltörtem egy széfet, az egyik futamot az elrontott széf vitte több száz arany mínuszba, így megnyílt egy új pénzkereseti lehetőség. A harmadik nap végére volt már elég pénz lakbérre, így végre haladhatott tovább a sztori is, de a rákövetkező napokon leszállt egy úrhajó 3-4 csőbombával az oldalán, és megint zökkent egyet az a fránya hullámvasút. Kb. másfél perc volt rá, hogy az idevágó szekcióhoz lapozzak, majd értelmezzem és elvágjam a helyes drótokat. Az igen rövid úton megkezdett következő futam eleje a bombahatástalanítás helyes módjának megértésével telt, így legközelebb ezen se véreztem már el élesben.

Innentől már izgalmasabb és élvezetesebb volt minden, nagyjából körvonalazódott mire megy ki a játék, és az irányítással is könnyebben boldogultam — PC-n biztosan jobban kézre áll az egér miatt a szerelgetős rész —, úgy pucoltam az eldugult wc-ket és úgy szereltem a különféle modulokat, mintha nem lenne holnap. Az egyik széfmackozós és kártya elcsenős menetnél viszont leszállt az űrrendőrség, és érdeklődtek a megszaporodott lopások felől, amire én csak ártatlanul fütyörésztem, a beszélgetés végére pedig azon kaptam magam, hogy beálltam a kötelékbe — az egyik befejezés itt van. Ez a része igen tetszetős a játéknak, nem csak egy helyszínen zajlanak a cselekmények, több ilyen titkos mellékszálat is át lehet élni, ha ügyes az ember. Sajnos ez a küldetés ág nekem nem zárult jó szájízzel, konkrétan szétgliccselt minden a katonai űrcirkálón, az egyik emberke beragadt a liftnél, míg a másik a levegőbe lebegett, így előbb utóbb szétlőttek minket az ellenséges erők.

Az alap játéktér nem valami nagy, a szerelőállomás és a büfé mellett a lakórész, a pince és egy hamar megnyíló kocsma áll rendelkezésünkre, de a frakciókhoz köthető mellékküldetések bővítik kicsit az életterünket. A feladatok között a már korábban említett egyszerűbbek mellett, mint az olajcsere, tankolás, wc pucolás, akadnak összetettebbek is, például a mesterséges intelligencia kalibrálás, levegő termelő egység helyrepofozása, később pedig kriptikus és combos munkákat sóznak a nyakunkba.

Összefoglalva a lényeget, egy igen egyedi és szórakoztató szerelő szimulátorral van dolgunk, ahol az egyre nehezedő munkák közben változatos és vicces párbeszédek, valamint sokféle fejtörő vár ránk. Azt viszont érdemes leszögezni, hogy itt ténylegesen embert próbáló kihívások vetődnek fel, emellett a kézikönyv vagy extrém esetekben a YouTube elég sűrűn előkerül majd, amik nem mindig egyértelműek, így aki nem szereti a lassabb és akciómentes játékokat, az felejtse is el. A grafikára az ég világon semmi panasz nem lehet, a letisztult, többnyire pasztellszínekkel összerakott díszletek és karakterek igen bájosak - még az undormányos űrlények is -, nagyon hangulatos az összkép. A zenék és a hangok passzolnak a látottakhoz, kellemes és fülbemászó dallamokat sikerült összerakniuk. Az irányítás többnyire egyszerű és magától értetődő, de egy két résznél tud bosszankodást előidézni, nem akar ráugrani a kurzor a kívánt elemre szereléskor pl., ami a sürgető helyzeteben bajos lehet. A tartalmasságot tekintve egy roguelike címről beszélünk, így újra és újra elő lehet venni a különböző endingek miatt (a jó befejezéshez mind az 5 frakció ending szükséges), de mivel nem egy pörgős akciójáték az alanyunk, így biztosan lesz olyan, aki hamarabb ráun majd a feladatokra.

Az Uncle Chop's Rocket Shop jelenleg PlayStation 5, Xbox Series X/S, és Nintendo Switch konzolokon, valamint PC-n érhető el. A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.