Nos, akkor nagy valószínűséggel hozzám hasonlóan téged is összehozott a balsors a The Quinfall nevezetű csodával, ami korai hozzáférésben, „csupán” 20 euró ellenében borzolja a friss MMORPG élményekre vágyók kedélyeit. Mondjuk a semmiből jövő indie projekt esetében már az is hatalmas szó, hogy egyáltalán megjelent, mivel a startot megelőző trailer és gameplay videók alapján simán elképzelhető volt egy újabb, a The Day Beforehoz hasonló ordas nagy kamu is. Ezt a kellemetlen érzést egyébként csak tovább erősítette a szerencsétlen vásárlókban mindaz, ami a játék első heteiben lezajlott. Akadozó szerverek, folyamatos túlterheltség és percenként érkező hibaüzenetek, sajnos azonban azok se jártak sokkal jobban, akiket valamilyen úton-módon végül beengedett a karaktergenerálást követően. Az ő jutalmuk ugyanis nem volt más, mint egy ürességtől kongó óriási világ, ahol NPC-k hiányában már az első főküldetést sem tudták abszolválni, ami rögtön meg is pecsételte a tovább haladásuk sorsát.
„Szerencsére” mindezekből nekem is kijutott bőven, szóval pár napnyi szenvedés után inkább úgy döntöttem, hogy mindenki jobban jár, ha kicsit félreteszem a játékot és megvárom, amíg a fejlesztőknek sikerül úrrá lenni a legégetőbb problémákon. Ez nagyjából pár héttel a megjelenést követően be is következett, igaz, a szerver még tud érdekes dolgokat produkálni, de legalább, ha beenged, akkor az NPC-k többnyire már a helyükön vannak. Szóval, miután sikerült megalkotnom hősömet a meglehetősen részletes karaktergeneráló segítségével, pár AI generált felvezető kép elteltével máris a pofátlanul minimalista tutorialban találtam magam, ahol szimpla felbukkanó paneleken keresztül magyarázták el a mozgás alapjait. Fájdalmasan kínos 15 perc volt ez, aminek végeztével megcsodálhatjuk a játékteret, majd töltés és pár másodperccel később már egy dokkban térünk magunkhoz, ahol aztán kezdetét veheti a valódi kalandunk.
A „Játékkezdés hülyéknek” elképzelt könyv első fejezetébe tökéletesen beleillene ez a bevezető, hiszen még soha nem tapasztaltam olyat, hogy az első negyedórában ennyire elvegye valami a kedvemet a folytatástól. Innen már nem lehet lejjebb – gondolhatnánk és hála az égnek igazunk is van, ugyanakkor azzal azért érdemes tisztában lenni, hogyha valami nem bődületesen hitvány, csak szimplán rossz, attól az még nem lesz automatikusan jó. Mondom ezt úgy, hogy közben azért vannak olyan ötletek a The Quinfallban, amikből pár évnyi extra munkával bőven ki lehetne hozni valamit, de mindez hiába, mert a fejlesztők szándéka szerint fél év múlva meg fog jelenni a játék. Ennyi idő alatt nem lehet csodát tenni és ide bizony az kellene, mivel jelenleg nincs egyetlen olyan alrendszer sem, amire nyugodt szívvel azt tudnám mondani, hogy úgy működik, ahogyan azt eredetileg megálmodták, vagy ha mégis, akkor ott komoly bajok vannak.
Persze a korai hozzáférés sok mindent el tud fedni és bevallom őszintén, én is máshogy szoktam hozzáállni ezekhez a játékokhoz, mert miközben próbálom kiemelni a jó dolgokat, a rosszakat elhessegetem, mondván, majd kijavítják a hivatalos megjelenésre. A The Quinfall esetében azonban ez nem lenne más, csak önámítás, mivel ránézésre meg tudom mondani, hogyha ezt ilyen ütemben fejlesztik, akkor bizony ennek nem lesz jó vége. Kezdjük ott, hogy a játék világa és története totál érdektelen, a teljesítendő küldetések fájóan önismétlő fetch questek, a látvány, az animációk, valamint a hangszekció (egyetlen, idegesítő lépéshang újra és újra és újra és…) egész egyszerűen förtelmes, a harcrendszer pedig annak ellenére dögunalom, hogy nem a jól megszokott kijelölős megoldást használja, hanem a jóval pörgősebb, ténylegesen valós idejűt. Utóbbit egyébként próbálták feldobni a fejlesztők a fegyverek használatával megszerezhető képességek egymásba fűzésével, de mindez kimerül annyiban, hogy agyatlanul nyomkodjuk a Q és bal egér gombot, miközben a játék automatikusan kiválasztja a tökéletes kombinációt.
Nem ez az egyetlen olyan rendszer, ahol segítségünkre siet a The Quinfall, hiszen példának okáért a futást, a nyersanyagok gyűjtögetést, az állatok befogását, de akár még a horgászatot is teljes mértékben rábízhatjuk, hogy ezáltal megspóroljunk magunknak némi időt, illetve néhány ingerszegény minijátékot. Azt hiszem, mindez tökéletesen bemutatja, hogy mit is gondolnak a fejlesztők az általuk létrehozott játékról, amiben a végjátékban fontos szerepet kapó építkezésen, a szörnyek elleni harcon és a balansz hiányában működésképtelen PvP-n kívül szinte minden egyes dolgot végezhetünk úgy is, hogyha nemes egyszerűséggel felállunk a gép elől és ott hagyjuk az egészet a francba. Mondjuk erre amúgy is van esély, főleg, ha bekeveredünk valahogyan az ingame shopba, ahol böngészve hamar rájöhetünk, hogy itt bizony nagyon át akarnak minket verni.
Kezdjük ott, hogy minden megvásárolható tárgy piszkosul drága, melyek között ráadásul találhatunk több tapasztalati pontot, illetve inventory helyet adó cikkeket is, amik sokak számára pillanatok alatt pay2winné avanzsálhatják az amúgy is fizetős játékot. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor nyargaljunk át a skinekre, ahol olyat láttam, amit először el sem akartam hinni. Az egy dolog, hogy mindegyik túlárazott, mert ezek beszerzése ugyebár opcionális, az viszont már kevésbé elfogadható, ha mindeközben az embert hülyének nézik. Merthogy itt pontosan ez történik, a játékban megtalálható méregdrága külsők nagyrésze ugyanis nem más, mint egy szimpla Unity Asset, amit a készítők mindenféle változtatás nélkül, nulla munkával fogtak, megvásároltak a hivatalos storeból és bedobták a közösbe. Gratulálok, így kell ezt csinálni.
Mit is mondhatnék még a The Quinfallról, amiről egyszerűn süt, hogy a fejlesztők a lehető legkevesebb munkával szerettek volna a lehető legtöbbet kaszálni. Kicsit tényleg olyan ez, mint annak idején a The Day Before volt, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, miszerint a Vawraek Technology játéka mind a mai napig működik, bár jó kérdés, hogy mégis minek. Ezek után gondolom senkit sem fogok meglepni azzal, ha azt mondom, a játék megvásárlása helyett inkább keresettek magatoknak valami egyéb elfoglaltságot, mert ez jelenlegi állapotában szinte értékelhetetlen, az meg, hogy mindeközben még át is akarnak verni, konkrétan megbocsájthatatlan.
A The Quinfall január 24-én jelent meg korai hozzáférésben, kizárólag a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.