Space Engineers 2 próbakör

A prágai Keen Software House még 2013-ban ütötte meg a főnyereményt a voxelalapú grafikával operáló Space Engineers-szel, amely a címének megfelelően egy igazi sandbox élményt nyújtott az űrben, ahol értékes erőforrásokat bányászva és felhasználva kellett megépíteni saját űrhajónkat és bázisunkat a kiválasztott bolygókon, holdakon és aszteroidákon, miközben a saját túlélésünk a tét. Maga az elgondolás, valamint a hozzá tartozó fizikai modell abszolút élvezhető végeredményt szült, olyannyira, hogy 2024-ig több mint 5 millió példány kelt el belőle. Egy hasonló szellemben született középkori kitérő (Medieval Engineers) után újfent az aranytojást tojó tyúkhoz tértek vissza a srácok - idén január végén pedig elindult a folytatás korai hozzáférése. Nos, a “korai” szó jelenleg hatványozottan is igaz.

Mégis mi viszi rá az emberiség kis csoportját távoli galaxisok meghódítására? Lakhatatlanná vált a Föld? Miért van szükség rideg szikladarabokon saját kolóniát felhúzni? Ezekre a kérdésekre a játék még nemigen ad választ, hiszen a kampány - érthető módon -, még hiányzott az alfaverzióból. Ellenben a Creative mód már most tesztelhető, és a jelenleg elérhető eszközök és lehetőségek széles tárházát kínálja, hogy űrmérnökünkkel felfedezzük a távoli Almagest-rendszert és kiéljük kreatív vágyainkat. Maga a Space Engineers 2 egy vászon és ecsetek sokasága, mi tölthetjük fel műalkotásokkal. De közbe senki nem fogja a kezünket.

A tér, avagy esetünkben az űr, tényleg hatalmas és döbbenetesen jól néz ki. Semmi sincs mismásolva, tényleg oda mehetünk és ott építkezhetünk, ahol nekünk tetszik. Még a szabálytalan alakzat sem akadály, hiszen a játék egy új, egységesen 25 cm-ben meghatározott rácsrendszerrel rendelkezik, az építőelemeknek pedig se szeri, se száma. A kezelőfelület nagyban megkönnyíti a dolgunkat, és hiába a voxelgrafika, a szögletesebb részeket is lekerekíthetjük. A hajók építésénél könnyű összerakni a vázat, jöhetnek a hajtóművek, a pilótafülke és a giroszkóp, és máris működőképes a fémhalmaz. Oké, első nem olyan elegánsak a vonalai, mint filmekben, leginkább egy gyerekkorunkban összerakott LEGO-ra emlékeztet, de tényleg adja magát az egész.

A fejlesztők tíz éves tapasztalatukkal a hátuk mögött már tudják, mitől működik jól az egész. Elsőre talán nem világos minden, hiszen oktatómód nincs, ellenben egy nagyon informatív sugó igen, ám ugye, ahhoz folyton ki kell lépkedni. Szerencsére a segédrács mentén igen könnyű a blokkokat egymáshoz igazítani, a végeredmény biztosan szimmetrikus lesz, és működik a másolás-beillesztés parancs, ahogyan a visszavonás is. A kész darabokat elmenthetjük tervrajzként, később igen hasznos lesz elővenni őket; a játékos pedig gyorsan tanul, pár óra után már otthonosan mozgunk az építőmódban. Gyorsan repül az idő a rengeteg kísérletezéssel, ráadásul a készítők úgy alkották meg a rendszert, hogy a műveink soha ne legyenek vállalhatatlanok. Kevésbé kreatív vénával megáldott játékosokat is elbűvöli a fáradozásaik gyümölcse, mert itt tényleg minden lehetséges, ha pedig minden kötél szakad, ott vannak a Concordia Research Facility által felkínált sablonok is.

Olyannyira felhasználóbarát a Creative mód, hogy még a nyersanyagok begyűjtésével sem kell foglalkoznunk. Mintha hazaállítanánk a játékboltból két diszperzites vödörrel, bennük egy rakás LEGO-kockával, kiszórjuk a szőnyegre és mehet az összepattintás - ilyenkor bizony felszökik a gyermeklelkületű felnőtt pulzusa is. Főleg, hogy amiatt sem kell aggódni, hogy később a talpad találkozik az egyik apró alkatrész élével. Csak a kész űrhajóban kell gyönyörködni, amivel tényleg öröm lesz a környező planétákat bejárni és kiválasztani bázisunk helyszínét.

Ne ijedjünk meg a szabálytalan égitestektől, hiszen hajónk fúrófejével a talajt kiegyengethetjük, utána pedig kockára kockára mehet az építés, vagy ha egy túl nagy falat lenne, a Blocks menüből kiválaszthatjuk a felhúzni kívánt falat, ajtót, lépcsőt, antennát vagy napelemet. A finomabb részletek egymáshoz illesztése sem probléma, elképzeléseink mindenféle hiba nélkül valósulnak meg, majd a végén festékszóró pisztolyunkkal az egészet kiszínezhetjük - akár kockánként, egyedi mintákat felrajzolva.

Mindenhez persze kiváló fizikai motor párosul, amit szintén házon belül fejlesztett a Keen Software House. Minden apró objektumnak saját tömege, sebessége és tehetetlensége van, és amikor egy-egy hiba folytán ezek összeütköznek, úgy esnek szét és deformálódnak, mint a valódiak lennének. Mindezek mellé realisztikus áramlási szimuláció, gravitációs és felhajtóerő párosul, a VRAGE 3.0 motor nem csupán vizuális szempontból lenyűgöző, hanem pusztíthatóság szempontjából is: minden ami rombolható, úgy esik darabokra előttünk, mintha tényleg ott történne előttünk az űrben. És igen, a Gravitáció című mozi idevágó jeleneteit simán újrajátszhatjuk benne.

Ám egyelőre csak egyedül, hiszen az első publikus verzióból még hiányzik a kooperatív multi, hiszen mint a legtöbb túlélőjátékban, a társas építkezés a legjobb móka. Addig marad a magányos űrmérnök szerepe, amely ugyan cseppet sem hálátlan, de észszerű útmutatás nélkül jelenleg csak az első részt jól ismerők számára nyújt élvezetet. Máskülönben laikusként csak vakarjuk a fejünket, hogy mire valók a különféle szerkezetek, miért van szükség reaktorra és ilyesmi. Nyilván a Space Engineers-veteránok sokkal otthonosabban érezik majd magukat, és örülnek majd a számos frissítésnek.

Ígéretekből pedig akad szép számmal, ha vetünk egy pillantást a fejlesztési ütemtervre. Az elkövetkezendő hónapokban és években kapunk új bolygókat, volumetrikus vizeket, multiplayert, modszerkesztő eszközöket, Steam Workshop-támogatást, NPC-ket és persze sztorimódot, amellett, hogy a felhasználói felületet is folyamatosan finomhangolják. Dátumokat direkt nem közöltek a cseh felebarátaink, ám tekintve, hogy az első rész is közel hat évig volt korai hozzáférésben, nincs okuk elsietni a dolgokat.

A Space Engineers 2 jelenleg még egy üres játszótér, ahol nem sok mulatság és tennivaló vár a magányos, szkafanderes pionírokra. Ha mindenképp érdekel a téma, akkor erősen ajánlott inkább az első részt választani beugrási pontként, nem csak azért mert olcsóbb és változatosabb, a folytatást még fel kell tölteni tartalommal. Nem vitatkozom azzal, hogy idővel tényleg megéri majd az árát, de most sokkal több érv szól amellett, hogy átugorjuk a csupasz alfaverziót és megvárjuk, amikor érdemes lesz lecsapni rá.

A Space Engineers 2 2025. január 27-én jelent meg korai hozzáférésben a Steamen, a konzolos változatokról egyelőre nincs hír.