Közhely, hogy nem tekinthetjük az életet magától értetődőnek, hogy egyik napról a másikra elveszíthetjük azt, akit szeretünk és a jövőnket terveztük el vele. A halandóság és a világ kiszámíthatatlansága rejtélyes rémként lappang a tudatunk peremén: sejtjük, hogy ott van, félünk is tőle, de csak akkor bizonyosodunk meg a létezéséről, amikor elénk toppan. A Coffee Talk készítőjének, a 2022 elhunyt Mohammad Fahminak az utolsó alkotása, az Afterlove EP ezt a nehéz témát dolgozza fel meglepő könnyedséggel, mégis komoly érzelmi húrokat megpengetve.
Jakartában járunk, ahol a fiatal zenész, Rama, egy koncert után tragikus hirtelenséggel elveszíti barátnőjét, Cintrát. A fiú belezuhan a gyászba, és egy éven át mindenkitől elzárkózva igyekszik feldolgozni a veszteségét. Végül aztán kilép a burokból, és megpróbálja újra összehozni a régi zenekarát, miközben új emberekkel ismerkedik meg, új perspektívákat tapasztal meg, sőt még egy terapeutához is elkezd járni. És mindezt úgy, hogy Cintra hangját végig hallja a fejében, sőt beszélget vele.
A gyászoló fiú egyáltalán nem képes továbblépni, a dolgon csak súlyosbító, hogy már egy éve tart ez az állapot. Rama viselkedése ugyan érthető, mégis egy olyan fokú sértettséget és sebzettséget sejtet, ami nehezen elfogadható az eltelt idő fényében. Természetesen mindenki máshogy, más tempóban gyászol, viszont Rama és a fejében élő Cintra megnyilvánulásai a játék elején igazán ellenszenvessé tudják tenni őket azoknak, akik nem tapasztalták még meg a veszteség keserűségét. A zavarodott Rama és a (jogosan) megsértett barátai nem értenek szót, és végül kiderül, hogy egyik zenésztársa lefoglalt egy fellépést a hónap végére. Nagy lehetőségről van szó, a tét órási, azonban a banda ahelyett, hogy újra összekovácsolódna, csak még jobban szétesik – főleg Rama miatt.
A srácnak 30 napja van új dalokat írni a fellépés és egy kislemez számára, amit még Cintrának ígért meg, közben a fejében élő halott barátnőjével is kezdenie kell valamit. Részben a barátainak, részben pedig a véletlennek köszönhetően több új embert is megismer, akikkel komolyabban elmélyíthetjük a kapcsolatát, hogy aztán a kellő számú randi után döntsünk: akarjuk-e folytatni, tovább akarunk-e lépni? Három ilyen szereplőt kapunk, akik vagy a megszokott, ismerős utat, vagy az újdonságot, sőt Satria kifejezetten az extrém átfordulást képviseli, viszont a döntési rendszernek hála simán választhatjuk azt, hogy egyik lehetőséggel sem szeretnénk élni, megelégszünk az új perspektívával és művészetfelfogással. Hisz a művészet egyik legalapvetőbb funkciója az érzelmek kifejezése és kiváltása, Ramának pedig ezt gyakorlatilag újra kell tanulnia. Rama útja nemcsak a továbblépésről szól, hanem a saját, személyes fejlődéséről is, hogy jobb emberré váljon a gyász feldolgozása során.
Az Afterlove EP a veszteség mellett olyan általánosabb, mégis szubjektív témákat is érint a mellékszereplők révén, mint az egyéni emlékezet, a kirekesztettség élménye és az optimizmus-pesszimizmus dichotómiája, így nemcsak Rama lelki vívódásairól tudhatunk meg szinte mindent, de a modern kori Jakarta nem túl fényes oldaláról is ezt-azt. Modell lányok, akik 25 évesen már öregnek számítanak és csak az escort karrierben reménykedhetnek; melegek, akik még a törvényben sem bízhatnak, mivel a rendőrök egy utcai verekedés során simán beállhatnak a támadóik közé; gürcölő értelmiségiek, akik a napi robot mellett sem rendelkeznek jövőképpel, mert bármit csinálnak, sosem lesz „elég jó”. A szűkös határidőbe a város és lakóinak megismerése csak kivonatos formában lehetséges, egy adott napba két program fér bele, és simán kihagyhatunk egyes karaktereket, ha nem szimpatikusak. Ez természetesen visszaköszön a történet során, így adott a többszöri végigjátszás is.
Az Afterlove EP a ritmusjátékok, a randiszimulátorok és az interaktív képregények határmezsgyéjén helyezkedik el, ám igazából egyik irányba sem kötelezi el magát. A zenés részek nincsenek túlbonyolítva, ahogy a randizás sem, a képregényes tálalás pedig inkább művészi és kifejezőre sikerült, semmint vizuálisan lehengerlőre. Ritkán beszélek egy-egy játék zenéjéről, de az Afterlove EP dalai nagyon betaláltak. Az indonéz nyelven felénekelt alternatív rock számok dallamai és nyelv hangzása remekül fonódik össze, a történet hangulatát és alakulását is lekövetik az egyes próbákon felcsendülő dalok. Kevés játéknál érzem indokoltnak a DLC-ben megvásárolható soundtrack létezését, de az Afterlove EP esetében teljesen jogosnak érzem.
A nem lineáris narratíva, amikor adott történetdarabokból a játékos döntései alapján áll össze a sztori, nagyon is csábítóan hangzik, a játék mint művészeti ág ezen része irodalmárok egész sorát foglalkoztatja. Az Afterlove EP meglepőn jól oldja meg a dolgot, az egyes napok eseményei úgy köszönnek vissza a későbbiekben, hogy közben organikus, lineáris történetet képeznek, legalábbis az esetek döntő többségében. Van pár pillanat, amikor kilóg az a bizonyos lóláb, például egy nagy veszekedés után másnap úgy beszélünk az egyik barátunkkal, mintha mi sem történt volna, viszont a nagy egészet figyelembe véve nem érezni a történeten, hogy mennyire a döntéseinkre épül – pedig nagyon is így van. A több lehetséges románc és befejezés lehetősége egyáltalán nem érződik, simán levonhatjuk azt a következtetést, amit én is az első végigjátszásom során, azaz Rama képtelen a továbblépésre. Ez viszont csak egy a lehetséges végkifejletek közül. Ha nem szeretjük ezt a finom, rejtett megoldást, hanem azt várjuk, hogy a játék narratív sárga festékkel jelezze, hogy „ha A-t választod, ez lesz, ha B-t, akkor meg ez”, akkor akár negatívumként is felróhatjuk ezt az Afterlove EP-nek. Én személy szerint nagyon is tudom értékelni ezt az „apróságot”.
Láttam már sok mindent, amit művészetnek neveznek, ezért nem akadtam fel elsőre azon, hogy a játékban nincs semmilyen hang vagy zene, kizárólag Cintra, az egyetlen szinkronnal rendelkező karakter hallható. Aztán az első próba során gyanút fogtam, és kiderült, hogy alapértelmezetten csak a beszédhangok hallhatók, a zenét és a hangeffekteket teljesen lehúzza a játék. Hogy milyen avantgárd megfontolásból ez az alapértelmezett beállítás, azt nem tudom, remélhetőleg ez csak a megjelenés előtti verzió hibája, és orvosolják a megjelenésre. Ezen felül csak egyszer futottam bele technikai bakiba, amikor újra kellett töltenem a játékot, az Afterlove EP-vel kapcsolatos problémáim inkább a játék dizájnjában gyökereznek. A ritmusjátékoknál a zene gyakran nem segít, hanem kifejezetten hátráltat minket, mivel a gombnyomások üteme és a dal ritmusa nincs teljesen összhangban, ugyanakkor ez nem minden dalnál jelentkezik.
A veszteség feldolgozása sosem könnyű feladat, és Rama problémái és reakciója sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. A változás, a továbblépés egyedül sosem könnyű, de még barátokkal és támogató ismerősökkel is alapvetően nekünk kell megtennünk a szükséges lépéseket. Persze, csak ha akarjuk. Ezen a téren pedig minden „hibája” ellenére egy remek betekintést és szórakoztató élményt kínál az Afterlove EP.
Az Afterlove EP 2025. február 14-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.