Vagyis a vámpírlét velejárói. Megannyi lehetőség, megannyi történet. Mondhatni, regénybe illő létezés. És szerencsére bőven el is vagyunk látva ilyen regényekkel. Folklór gyűjteményektől kezdve, Bram Stokeren át, egészen a modern techno-, szerelmes-, vagy filozofáló vérszívókig. Nem tagadom, odáig vagyok ezeknek a szövegeknek a legtöbbjéért. Élvezem, ahogy elveszek az oldalak között, és rám telepszik ennek az „életnek” a romantikus, gótikus mivolta. De ugyan úgy élvezem ellenfeleim lekaszabolását, a sötét erőkkel való játszadozást, a halandók levadászását. Videójátékokban. Mennyire örültem is annak idején a Vampyrnak a Don't Nod csapatától! Élveztem, még ha nem is hozta a regények hangulatát, a lapok súlyát. De ezt el is lehet várni egy játéktól? Hogy megteremtse azt az atmoszférát, amire a gondosan megtervezett sorok, a vésővel faragott mondatok, a nagy gonddal kiválogatott szavak képesek? Hogy úgy érezzük, mintha egy klasszikus viktoriánus regény, vagy egy azt imitáló kortárs könyv lapjai közt léteznénk? A Party for Introverts alkotói megpróbálták, és létrehozták a Cabernetet.
Ezen a történeten egy különleges fiatal hölgyet, Morozova Elizavetát, vagyis Lizát fogjuk végigkísérni. Különleges, hisz szülőhazájában, a fiktív kelet-európai országban ő volt az első női orvostanhallgató. Egészen haláláig. Mi pedig akkor találkozunk vele először és vesszük fel az ő szerepét, mikor újra kinyitja a szemét. Miután pedig megtettük első bizonytalan lépéseinket a vaksötét helyiségben, elkezdődik a cselekmény, a maga gyönyörű dramaturgiai megkomponáltságában. A hierarchikus vámpírközösséggel való találkozás, új létezésünk törvényeinek és lehetőségeinek elsajátítása, éjszakáink feladatai mesterünktől és az emberek között, kötelességeink a Grófnő felé, mind úgy lett felépítve, hogy a lehető legtermészetesebb módon vezessenek be minket a halál utáni élet rejtelmeibe, szépségeibe, gyötrelmeibe.
Ez az új élet pedig magával ragadó. Egy összetett, mégis könnyen átlátható tánc a halandók és a vámpírok között. Egyensúlyozás szavakkal és tettekkel Emberségünk és Nihilizmusunk között. Személyes fejlődésünk folyamata, miközben segítjük vagy felhasználjuk a város lakosait, megbízunk vagy tisztes távolságot tartunk a többi vámpírtól. Szeretet és megvetés, elvek és érzések, a múlt láncai és a jövő lehetőségei, társak vagy áldozatok egész sora. Mindez pedig olyan emberi közelségben, hogy felér bármelyik eposzi kalanddal.
De nem csak a történet és a karakterek hozzák létre mindezt. Változatos játékmechanikák biztosítják, hogy súlyt adjanak minden döntésünknek. Kezdve azzal, hogy egy hatásos „karakteralkotás” során meghatározhattuk, hogy Liza műveltsége miként oszoljon el: Művészetek és Zene, Irodalom, Tudomány és Logika, Történelem és Politika. Ezek számozott értéke a párbeszédek során, titkok megfejtésénél újabb lehetőségeket fednek fel. Szintlépéseknél újabb pontokat oszthatunk el közöttük, de könyveket olvasva, bizonyos ruhákat hordva is növelhetjük az értékeket. Ezek persze nincsenek ingyen. Pénzünket pedig becsületes munkával gyűjthetjük. Vagy lophatunk. Hisz kell a Cabernetre is, arra a bíborvörös italra. Vagy vadászhatunk. Emberre, állatra. Emberre persze csak akkor, ha előtte megdelejeztük. Ennek mi a feltétele? Az irántunk való szeretete, bizalma. Hogy értük ezt el? Őszinte barátsággal, vagy végig ez volt a tervünk? És Liza apjának démona, alkoholfüggősége mennyire örökletes?
Az éjszakák azonban rövidek, nem barangolhatunk bennük az örökkévalóságig. Szerencsére azonban nem valós idejű óra űz minket. Egy este - ebben a városban a halandók is sokáig fennmaradnak - három fő cselekvést hajthatunk végre, a több kisebb mellett. A harmadik után megszólal a kakas, és ekkor kell valós idő alatt visszaérnünk otthonunkba, ahol a koporsónk van elrejtve nyughelynek. Addig haladhatunk a fő történetszállal, másokkal beszélhetünk, hogy az ő sorsuk részei legyünk így vagy úgy, dolgozhatunk, vagy olvashatunk - valóban létező klasszikusokat -, hogy növeljük valamelyik műveltségünket. Rajtunk múlik, hogy mire szánjuk a holdfényes órákat.
Igaz, a tesztpéldányban akadt pár hiba. Néha Liza karaktere rángatózott futás közben, illetve egyes döntések következményeinél előfordult grafikai, vagy mechanikai baki. Szerencsére egyik se játékmegakasztó, csak illúzióromboló. Azonban szeretném megelőlegezni a csapatnak a bizalmat, hogy megjelenésre, vagy nem sokkal utána, ezek a hibák orvosolva lesznek. Emellett az is fájó pont, hogy a szinkronszínészek munkájának minősége egy feldobott pénzérme esélyeivel egyenlő. Biztos vagyok benne, hogy utasításba kapták, hogy próbálják megteremteni játékukkal azt a hangulatot, amit az alkotók célnak tűztek ki, de ez van, hogy a visszájára sült el. Hála az égnek, Liza szinkronja jól sikerült.
Ilyen lehet létezni egy regény lapjai között. Lassú, szinte meghitt, mégis minden pillanatában legbelül forrongó. A Party for Introverts elérte, hogy a Cabernet olyan légkört árasszon magából amit csak azok a történetek tudnak, amik elismerik, hogy az olvasó, a néző, a játékos egy összetett szellemi lény. Igénnyel a szépre, az emberi közelségre, kérdésekkel, vágyakkal és félelmekkel vegyítve. Liza sorsában pedig megtalálunk mindent, hiába lett vámpírrá. Meglehet, az éjszaka lényeinek örök létezése nem is különbözik annyira az ember röpke életétől.
A Cabernet megjelent PC-re, Nintendo Switchre, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és Xbox One-ra. Mi PC-n teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.