Stygian: Outer Gods próbakör

Gondoltátok volna, hogy a Misterial Games RPG-elemekkel gazdagon megszórt túlélőhorrorja voltaképpen egy cRPG folytatása? A 2019-es Stygian: Reign of the Old Gods játékmenete a korai Falloutokéra hajazott, mindezt lovecrafti hatásokhoz tökéletesen illő hangvétellel spékelték meg. A Cultic Games alkotása a hullámzó nehézség és a kijavítatlan bugok miatt nem tudott klasszikussá válni, mégis kellemes emlékként könyveltük el a régivonalas, izometrikus nézőpontot használó játékot. Azonban a folytatás már műfajt és perspektívát váltott: belső nézetben élhetjük át Jack szenvedéseit, modernebb élménnyel és megvalósítással párosulva.

A fejlesztőcsapat is változott: a 2023-ban alapított Misterial Games felel a Stygian: Outer Gods-ért, a látványhoz pedig az Unreal Engine 5-öt hívták segítségül. A kiadó jóvoltából bőven a korai hozzáférés előtt kipróbálhattuk az aktuális buildet, amely a játék elejébe engedett betekintést - jó egy órával több tartalommal, mint amennyi az aktuális Steam Next Festre élesített demóban is található. Ugyan narratíva-vezérelt túlélőhorrorokból Dunát lehetne rekeszteni, ám a túlélőhorror patinás lovecrafti miliője miatt mégis széles mosolyra húzódott a szám, mire a végére értem. 

Már rögtön az első percekből kiderül, hogy a stúdiónak nem kellett messzire mennie ihletforrásért. A Call of Cthullu és a The Sinking City markáns példaként állhatott előtte, és mikor megérkeztünk az első halászfaluba, már a Resident Evil: Village jutott róla eszembe. Ami nem feltétlen baj, a Stygian: Outer Gods sztorija stabil lábakon áll, a nyitány is egy furcsa, túlvilági környezetben játszódik, alaposan ráerősítve a kozmikus horrorok legjobb elemeire. Mintha egy tankönyv lenne Lovecraft munkásságából, ahol a fontosabb pontokból jól megfeleltre vizsgázott a tanonc, de mesterdiplomát tuti nem kap érte.

Mielőtt nekiállnánk a tényleges felfedezésnek, némileg testreszabhatjuk Jack karakterét, megadva a kezdőlökést a kívánt specializációknak. Egy sor kérdést tesznek fel nekünk, a válaszoktól pedig a kezdeti statisztikánk függ. A harci tudományok mellett, az okkult tudásunkat, mentális egészségünket és a zárfeltörési képességünket is számszerűsíti a program - innen a szerepjátékos elemek. Idővel minden képesség a megszerzett bűnös kártyákkal fejleszthető. Nem árt már itt eldönteni, hogy milyen stílusban képzeljük el hősünket - én például extra nyersanyagokban reménykedve fejlesztettem a zárfeltörést, így a lezárt ládák sem jelentettek gondot. Ha viszont fittebbek vagyunk, gyorsabban sprintelhetünk, kitartóbbak leszünk a közelharcban, netán a nehéz akadályokat (például hordókat) is el tudjuk pakolni az utunkból.

Noha kutatóként már sok furcsaságot látott Jack a 1930-as évek derekán, maga sem hiszi el, hogy egy nap elhidegült barátja, Victoria megjelenik a dolgozószobájában és azt állítja, hősünk eltűntnek hitt apja egy Kingsport nevű halászfaluban él és virul.  A hír talán összefügghet azokkal a látomásokkal, melyek nap mint nap kínozzák hősünket. Jack alig hisz a szemének, amikor egy hajótörés után a furcsa és hátborzongató faluba ér, hiszen az utcán hullák hevernek, a megmaradt eltorzult falusiak pedig érthetetlen nyelven kántálnak valamit és kérdés nélkül, vörösen izzó szemmel támadnak rá sarlójukkal. A nagyra nőtt, csapzott vérebek pedig szintén nem tűrik az idegeneket.

Jack kezdetben elég labilis személyiség, hiszen ha akasztott embert morbid rituálékat vagy épp óriásira nőtt döglött disznót pillantunk meg, a saját épelméjűségünket tesszük kockára. Egy ilyen látvány alaposan megrázza hősünket: hallucinálni kezd, suttogásokat hall, vagy a legrosszabb esetében teljesen úrrá lesz rajta az őrület. Az ilyen közjátékok megnehezítik Kingsport bejárását, ám néhány korty snapsz legurítása úgy-ahogy helyrepofozza a pszichénket, amihez szintén a házakat és a ládákat átkutatva juthatunk hozzá. Persze néhány barátságosabb, de nem kevésbé furcsa NPC-be is belefutunk - ilyen az álarcot viselő, affektáló kereskedő, akinél aranyfogakért cserébe közelharci fegyvereket és craftoláshoz szükséges nyersanyaghoz juthatunk (szia, Resi 7!). Máskor egy láncra vert, fején fémabroncsot viselő férfi kér meg minket arra, hogy szabadítsuk meg béklyóitól - ezek a jelenetek arra szolgálnak, hogy minél többet megtudjunk a települést sújtó átok hátteréről.

Ahogyan a meglelt kéziratokból és naplóbejegyzésekből is, illetve ha kellően magas látóképességgel rendelkezünk, még a halottakkal is elbeszélgethetünk. Talán nem titok, hogy a Fekete Napnak hívott eseménysor felé vezetnek a szálak, ahol még az ősi istenek is felébrednek álmaikból. Minél jobban rágyúrunk az okkult és a médiumi képességeinkre, annál több lore lesz a jutalmunk. Ahogy már említettem, a jártasságaink fejlesztéséhez bűnöskártyák kellenek, rendszerint a sztori fontosabb pontjainál találunk egyet-egyet, így nem árt alaposan meggondolni, mire is használjuk fel ezeket.

A harcok iszonyatosan kemények, pontosabban semmi extra dologra nem kell gondolni, csapkodhatunk kicsiket, vagy rákészülve a támadásra, suhinthatunk erősebbeket is az elborult elméjű lakosokra. Olyan közelharci alkalmatosságokat szerezhetünk a játék elején, mint a konyhakés, fejsze vagy sarló, amiket ugyan blokkolásra is használhatunk, de nem elég hatékonyan. Mert egyszerűen nem tudjuk kiszámolni, hogy az ellenfél támadása hova fog érkezni. A másik pedig az, hogy minden egyes támadás emészti az állóképességünket - kezdetben két-három csapás elég ahhoz, hogy a nullán kössünk ki. Idővel a maximális stamina is kitolható, de ez sovány vigasz, lévén a harcrendszer jelen formájában eléggé fapados, átgondolatlan, véletlenül sem reszponzív. A végleges változatban lőfegyverek is lesznek, a műfajhoz illően nagyon kevés lőszerrel.

Gyógyulni pedig sűrűn kell, ám a fellelhető zöld növényeket elrágcsálva vagy sebeinket gyolccsal bekötözve sem nagyon kúszik feljebb a HP-nk, még könnyű nehézségi szinten játszva sem. Sínt craftolva már inkább, de a legjobb az, ha komplett egészségügyi csomagot szerzünk valahonnan, ami majdnem a maximális szintre tölti az életerőnket. Pont ezért érdemes felszedni minden egyes ruhadarabot, fémalkatrészt vagy bármit, hiszen a legközelebbi munkapadnál elkészíthetjük a fogyó cuccainkat. Igen ám, de az eszköztárunk mérete szűkös, főleg, ha a küldetéseinkhez szükséges tárgyakat is magunkkal cipeljük. Szerencsére találunk olyan menedékházakat, ahol egy gramofon zenéjére megpihenhetünk, állást menthetünk a tükröknél, és a személyes utazóládánkba pakolhatjuk a felesleges holmikat.

Kingsport igazán nyomasztó és elkeserítő helyszín. Az utcákat boszorkányok járják, amikkel jobb nem ujjat húzni, főleg, ha csapatba verődve kántálnak. A lopakodás nagyon is jól működik a játékban, eldobott üvegekkel elterelhetjük a figyelmüket, de simán el lehet sétálni előlük, és ha elfutunk, akkor sem jönnek utánunk kitartóan. Harcolni pedig csak annak tudatában érdemes, hogy menteni csak a kijelölt pontokon lehet. A korai verzióban három plakettet kellett megtalálni ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni a település felett magasodó kastély kapuját. A felfedezést azonban elreteszelt ajtók és kerítések akadályozzák, habár dobozokat pakolgatva néhány akadályt leküzdhetünk. Az idő nagy részében házakat kutatunk át, udvarokon, tetőkön és pincéken keresztül haladunk előre, olykor kulcsokat keresgélve. Néhány zárt ajtót idővel ki tudunk nyitni, rövidítéseket létrehozva a falurészek között, ám eléggé kusza hely a falu, ahol eltévedni sem nehéz.

Szűk két órába telt, mire a végeztem a demóval, és amit láttam, az bizakodásra adott okot, de csak módjával. Egyrészt a látvány remekül asszisztál a szürreális és hátborzongató hangulathoz, az ellenfelek, tárgyak és egyéb assetek ugyan ismétlődőek, minden amit láttam, hallottam, finom volt a szemnek és a fülnek. Nyilván még távol állunk a végleges változattól, ezért nem is rovom fel a framerate-gondokat, a srácoknak bőven van még ideje optimalizálni a dolgokat, és kikalapálni a sekélyes harcrendszert. A Stygian: Outer Gods története viszont kisujjból hozza a jobbféle lovecrafti témákat és fordulatokat, és kellően lassan perzseli fel a lelkedet. A fejlesztők ígérete szerint az adott válaszaink és cselekedeteink alakítják majd a sztorit és a világot - ebből most még nem láttam sokat, de remélem, hogy legalább többféle végkifejlettel bír majd a nagyjából 8-10 órás teljes játék. 

A Stygian: Outer Gods korai hozzáférésű verziója hamarosan elérhető lesz a Steamen, de később PlayStation 5-re és Xbox Series X/-re is megjelenik.