33 Immortals próbakör

Az elmúlt tíz évben a Thunder Lotus Games újra és újra bebizonyította, hogy ha minőségi indie címeket keresünk, azt náluk egész biztosan megtalálhatjuk. A Jotun, a Sundered és a Spiritfarer alkotói már az első két fejlesztésükben is remek érzékkel nyúltak a 2D-s akciójátékok egyébként Dunát rekesztő zsáneréhez, a 33 Immortals kiötlésekor azonban valami egészen merészet vállaltak. Egy roguelike-elemekkel fűszerezett izometrikus hack and slash kalandot képzeltek el, ahol egyszerre harminchárom játékos küzdhet vállt vállnak vetve a túlvilág gonosz lényeivel. Ilyen méretű kooperatív roguelike-hoz még csak hasonló példát sem igazán tudnánk felemlegetni - éppen ezért annyira izgalmas, hogy a 33 Immortals már az első ilyen nekifutásra is remekül sült el.

A játékban a címszereplő örökkévaló, kárhozatra ítélt lelkek egyike felett vehetjük át az irányítást. Egy sötét erdőben ocsúdunk fel (valahol az emberélet útjának felén), ám Isten végítéletét nem fogadhatjuk el. Előttünk tátong a pokol, a purgatórium és a mennyek kapuja, de mi nem vagyunk hajlandók részt venni ebben az Isteni színjátékban. 32 másik kárhozott oldalán lázadásba kezdünk, hogy szembeszálljunk a túlvilág összes őrzőjével, végleg levetve a halandó sors láncait. 

Nem nehéz kitalálni, hogy a 33 Immortals Dante Alighieri leghíresebb művéből nyer hatalmas ihletet - Dante, Vergilius és Beatrice személyesen is feltűnnek abban a bizonyos sötét erdőben, amely két szökési kísérletünk közt a menedékhelyünkként szolgál majd. A játékot mélyen áthatja a klasszikus zsidó-keresztény toposzok képi világa, mindezt persze a Thunder Lotus markáns rajzolt stílusában interpretálva. Ebből a szempontból nem nehéz párhuzamot vonni a Supergiant Games-féle Hades-szel sem, hiszen ott is hasonló stílusban jelenik meg az ógörög vallási mitológia, ám amíg a Hades a singleplayer roguelike-ok koronázatlan királya, a 33 Immortals inkább a tömeges kooperatív játékmenetével újít igazán nagyot.

Amikor 33 kárhozott egyszerre lépi át a pokol kapuját, majd kisebb csapatoka verődve szétszélednek, hogy erőt gyűjtsenek az érkező nagy összecsapásokhoz, azt nagyjából úgy lehetne jellemezni, mintha az Elden Ring Nightreign általános gameplay loopját kereszteznénk a hagyományos MMORPG-k raidjeinek a kihívásával. A nagyjából 20-25 percig tartó runok során egy ismeretlen pályára érkezünk, ahol véletlenszerűen elhelyezett ellenfelek, kincsesládák, power-upok és minibossok várják, hogy átsöpörjünk rajtuk. Ez 5-6 fővel nem egy nagy kunszt, egyedül azonban szinte lehetetlen, vagyis a 33 Immortals az első perctől kezdve arra késztet, hogy az idegen sorstársainkkal együtt mozogva készüljünk fel a végső összecsapásra.

Ez hatványozottan igaz akkor, ha egy Kínzókamra kihívásait szeretnénk sikerrel teljesíteni. A nyílt világban időnként olyan kapuk nyílnak, amelyek több és erősebb ellenfelekkel, halálos csapdákkal, de hatalmas erőt biztosító ereklyékkel kecsegtetnek a túlélőik számára. Egy ilyen kihívás teljesítése azonban magányos farkasként biztosan lehetetlen, de még a hat fős csapatlimiten sem puha dió. Ha azonban sikeresen teljesítjük a Kínzókamrák kihívását, a hatszemélyes brigádunk fokozott erővel csatlakozhat vissza a kezdeti 33 maradékához. Az óra pedig ketyeg, hiszen Isten haragjával a túlvilági őrzők hatalmas összecsapásai is egyre közelednek.

A kör végén - ha sikerült eddig túlélnünk - eljön a hatalmas bossfight ideje. A pokolban maga Lucifer tör fel a jégbe fagyott börtönéből, hogy egy kolosszális háromfejű démon alakját öltve lesöpörje a pályáról az ellenállókat. És pontosan itt vág minket mellbe az MMORPG-k raidjeinek felemelő érzése. Fantasztikus látni, ahogy egy kisebb tömegnyi játékos együttes erővel borul rá a hatalmas ördögre, aki olyan raid-mechanikákkal csap vissza, mint a félpályás karomcsapások, a pályát vastag sávokban elárasztó mágia vagy azok a jégkristályok, amelyek az egész csapatot veszélyeztetve felrobbannak, ha nem zúzzuk őket szét időben. Természetesen a bossnak megvannak a maga gyengepontjai is (nevezetesen a szíve és a csuklóján feszülő béklyók), ráadásul némi koordinációval két-háromfős kooperatív képességeket is bevethetünk hatalmas sebzés vagy fokozott védelem reményében.

Így fest tehát egy sikeres menet a 33 Immortals poklában, ám ennél jóval nagyobb esély van arra, hogy még Lucifer érkezése előtt (vagy a bossharc közben) fűbe harapunk. Hacsak nem siet gyorsan segítségünkre más játékos, akkor ismét Dante sötét erdejében találjuk magunkat, ahol a frissen szerzett tapasztalatainkkal és a mérkőzés során begyűjtött alapanyagokkal készíthetjük fel magunkat a következő nekifutásra. Mert egyetlen játék sem nevezheti magát valódi roguelike-nak, ha nincs valamiféle metaprogresszió, amely az újabb és újabb runok közt erősebbé és felkészültebbé tenné a karaktereinket.

Esetünkben ez passzív perkeket, egyre szélesebb skálán megtalálható relikviákat, illetve fejleszthető fegyvereket jelent, de persze egy sor kozmetikai jóságot is feloldhatunk. Fegyverekből egyébként a korai verzióban négyet kapunk, ezek pedig egészen hatékonyan behatárolják azt is, hogy milyen szerepet tölthetünk majd be a küzdelmek során, lefedve az online játékok általános szerepköreit. A Sword of Justice egy jókora kétkezes kard, amely a közeli sebzése mellett a defenzív játékstílust részesíti előnyben, a Daggers of Greed pedig egy pár tőr, amelyek gyors mozgással és még gyorsabb vágásokkal tesznek minket megállíthatatlanná. Két távolsági opciónk is van: a Bow of Hope egy íj, melynek visszahívható nyilai szintén a sebzésre fókuszálnak, a Staff of Sloth pedig egy varázsbot, ami területi sebzéssel és lassító képességével teszi átláthatóvá a kaotikus összecsapásokat.

A négyféle fegyver és azok egyszerű, de hatékony move setjei kezdésnek remekek, de ne feledjük, hogy a 33 Immortals még egy jócskán fejlesztés alatt álló játék, így pedig tartalmilag is sok újdonságra számíthatunk még - köztük legalább négy további fegyverre. A jelen állapotában pedig jóformán csak a tartalom terén lehet hiányérzetünk a játék kapcsán. A harcrendszer nem túl bonyolult, de remekül kiszolgálja a játékot, ahogy az apránként gyűlő fejlesztések is, viszont érezhető, hogy ezen a téren van még hova mélyíteni a Thunder Lotus művét. A játékkal való ismerkedésem során a poklot és a purgatóriumot sikerült alaposabban bejárnom, ám itt is világos, hogy egy tucatnyi run után, hiába a véletlenszerűsített pályák, már elég önismétlőnek hatnak az egymást követő nekifutások.

Mindez azonban egy tartalmilag még koránt sem kész, korai hozzáféréses játéknál nem meglepő, így aligha róható fel negatívumként. Az sokkal fontosabb, hogy a 33 Immortals már a jelenlegi formájában is egy remek struktúra szerint felépített játékmenettel vár, a koncepció fantasztikus és újító, ráadásul hibátlanul működik - az ennél is korábbi, zárt próbakörök során tapasztalt hálózati problémáknak már nyoma sincs. Ígéretes játék tehát a 33 Immortals, mindenképp érdemes futni vele néhány kört, akár a hivatalos megjelenés előtt is.

A 33 Immortals korai hozzáférésben elérhető PC-n és Xbox Series X/S-en, illetve már játszható az Xbox Game Pass könyvtárából is. Mi Xbox Series X-en próbáltuk ki.