1993-at írtunk, amikor az Impressions Games piacra dobta a Caesar sorozat első darabját. A tojáshéj még ott volt a fenekünkön, de már serényen foltozgattuk a római vízvezeték-hálózatot és heteken-hónapokon keresztül minden délutánt azzal töltöttünk, hogy felépítsük álmaink metropoliszát.
A játék akkoriban átütő sikernek örvendett. Nem volt 3D gyorsítókártya, sőt még csak akkor ismerkedtünk magával a 3D fogalmával is. Az Impressions-ös arcok ekkor beletaláltak a jóba, hiszen egy olyan világot tudtak akkor megteremteni, mely nem kevés ideig a számítógéphez tudta láncolni a Commodore 64-en edződött gamereket. A hatalmas profitot látva a Sierra nem várt sokat és két év múlva legyártotta hozzá a folytatást, de igazán csak a 98-ban megjelenő Caesar III volt az, ami nem csak a Mortal Kombat-ban összetört lelkű, pihenésre vágyó, megfásult játékosoknak szólt, hanem moderáltan összetett játékmenetével és kellemesen szórakoztató elemeivel a szélesebb közönséget is magához tudta édesgetni.
Gondolom most rengeteg nosztalgikus emlék éledt fel mindenkiben, amit meg is értünk, hiszen a Caesar meghatározó alakja volt a 90-es éveknek, hasonlóan a Super Mario-hoz, a Mortal Kombat-hoz, a Prince of Persia-hoz, a Donkey Kong-hoz és a többi, C64-es erát leváltó csodákhoz. A 2D-s városépítő játék persze mint ahogy az lenni szokott, elérte végzetét. Az emberek beleuntak a római világba, inkább áttértek a sokkal több lehetőséget nyújtó Sim City-re, vagy az akkoriban világforradalmat elindító akciójátékokra. A Tomb Raider, a Need for Speed és a Command & Conquer is a 90-es évek derekán bontogatta szárnyait, a számítástechnika fejlődésével pedig az emberek inkább hajlottak a pergős, 3 dimenzióban játszódó akció-kalandokhoz és stratégiákhoz, mint az órákig pepecselős Caesar-hoz. Róma aranykora leáldozott tehát, a point & click kalandjátékokkal együtt elnyomták őt az adrenalin-bombás akció stuffok és vad autóversenyek. A pár sorral fentebb felsorolt nagy nevek még ma, több mint 10 évvel később is életben vannak – a Sierra pedig látva a jó példát, gondolt egyet és 8 évvel az előző rész után újjáélesztette régi nagy stratégiáját. Lássuk most, hogy vajon sikerült-e a remake.
Nincs könnyű helyzetben a Caesar IV, lévén a mai fiatalok inkább vérre, lövöldözésre és húsmarcangoló monszterekre vágynak, sőt általános dolog az is, hogy sokkal jobb rombolni, mint építeni. Az új Caesar persze a mai kor elvárásainak megfelelően teljesen 3D-s, a programozással pedig a Sierra azt a csapatot bízta meg, akik anno a Caesar III-at és a Pharaoh-t is készítették. A negyedik epizódban is a megszokott feladatot kapjuk: kineveznek minket egy frissen megalakult város élére, hogy védőszárnyaink alá vegyünk azt és igyekezzünk megadni a lakóknak minden olyan dolgot, amiért érdemes nekik ideköltözni. Jó helytartó lévén persze bele is kell folynunk a politikába, de ugyanúgy a mi feladatunk a kereskedelem, az ipar és a védelem ellátása is.
Azon kívül, hogy a Caesar IV teljesen 3D-s, több dologban is megújult. Van benne időjárás változás, nappal-éjszaka rotáció, sőt immáron a háborúból is kivesszük részünket, lévén a mi vállunkra terhelődik a városvédő katonaság irányítása is. A karrier mód 100 óra tiszta játékidőt nyújt, de aki még ezek után sem unta meg a Caesar-t, az elidőzhet még a scenario-kkal és a sandbox móddal is.
A város felépítése még csak-csak, de annak világszínvonalra emelése és megtartása már közel sem olyan könnyű feladat. A sikerhez vezető útra terelve az olvasókat, most kiemelnénk néhány olyan dolgot, melyek a városunk meghatározó pontjai. Először is, ahhoz hogy adót tudjuk szedni, kell egy Tax Office. Ennek köszönhető a pénzforrásunk nagy része, ezért mindig gondoskodni kell róla, hogy forgalmas, jól megközelíthető helyre kerüljön az iroda, valamint hogy annak dolgozói mindig kőkeményen behajtsák a nekünk járó juttatásokat. A lakók boldogságát rengeteg módon lehet növelni, építhetünk például Colosseumot, különböző parkokat, plázákat, kerteket, de remekül emeli még a színvonalat, hogyha tele van a város bokrokkal, fákkal és virágokkal. A rómaiak nagyon vallásosak, így elvárják, hogy legyen saját temploma Jupiter-nek, Mars-nak, Mercury-nak, Ceres-nek és Bacchus-nak is. A lakók számára fontos, hogy legyen még fürdő és fórum is – nekünk, vezető gondolkodású politikusoknak pedig városunk fejlődése érdekében fontosak a kikötők, a piacok és a kövezett utak, hiszen ezek mozgatják a gazdaságot, és többek közt ezeknek köszönhetően is lesz nekünk rengeteg aranytallérunk.
Most dióhéjban összegyűjtöttük azokat az alapvető dolgokat, amik a sikerre vezető utat mutatják Caesar birodalmában, ugorjunk hát egyet és nézzük meg, hogy kik is lakják a várost. A Plebeian-ok gyakorlatilag a város lakói, a szürke hétköznapokat élő emberek. Rengeteget dolgoznak (termesztenek, kereskednek, irodában segédkeznek), cserébe pedig megelégszenek azzal, hogy legyen vizük, kajájuk, házuk és néha elmehessenek imádkozni. A második réteg az Equites - ők látják el a városi szolgáltatásokat. Van köztük vízvezeték-szerelő, orvos, tanár, adóbehajtó, és cirkuszi mutatványos is. A társadalmi piramis harmadik fokán a római elöljárók, a Patrician-ok állnak. Ők nem dolgoznak, ellenben szeretik a fényűzést, a gazdagságot és a rengeteg városi luxusszolgáltatást, amikért cserébe pedig busás bevételhez juttatnak minket. A mi feladatunk, hogy ők mindannyian boldogan élhessenek kicsiny poliszunkban.
Nagyjából megnéztük az összes olyan elemet, amire a Caesar-ban figyelni kell, de mindent ugyebár nem tudunk leírni, hiszen az könnyen megtöltene egy egész guide könyvet. A cikkhez mellékeltünk egy angol nyelvű mini-tippfüzetet azoknak, akik szeretnének jobban elmerülni a Caesar adta lehetőségekben, és persze akik elég lusták ahhoz, hogy ne maguk tapasztalják ki a sikeres városvezetés trükkjeit. Bemelegítésnek ennyi elég is volt, ugorjunk most egyet és lessük meg a játék jó és rossz oldalait.
Először is meg kell jegyezni, hogy a játék muzsikája nagyon hangulatosra sikeredett, kellemes aláfestést ad az órákig tartó pepecseléshez. A mértéktartó, ám kellő összetettség vonzza az ilyen stílus kedvelőit, hiszen minden intézkedésünk kihatással van az egész városra. Oda kell figyelni az apróságokra is, hiszen lakóink boldogságáról csak mi tudunk gondoskodni. Negatívumot igazán a kinézetre és a kezelőfelületre lehet mondani. A menü és a játékbeli user-interface nagyon csúnya lett, mely betudható talán annak, hogy a készítők szerették volna visszahozni az előző részek hangulatát, ám ez visszafelé sült el és nemhogy javított, de még rontott is a helyzeten. A város kinézete kellemesen hangulatos, de nem valami szép ez sem. Tovább rontja az összképet, hogy az indokolatlanul baromi nagy gépigény miatt általában minden beállítást minimumra kell venni, hogy egy kicsit is élvezhető legyen a római-kori szereplésünk. Ahogy gyarapodik a városunk úgy lassul a gép is, mely idővel teljesen padlóra küldi még a legkitartóbb city-builderek türelmét is.
Volt már róla szó, hogy most nekünk kell gondoskodni a város védelméről, a katonák kiképzéséről és irányításáról is. Itt is nagyon melléfogtak a készítők, mert az ilyen városépítős stuffok rajongótábora éppen azért választja ezeket, hogy ne elmeneküljön a vérontás elől, és kellemes semmittevéssel szórakoztassa magát. A harcok nagyon félresikerültek, úgyhogy többek közt ez az a ficsőr, mely ilyen alacsonyra tolja a játék végső értékelését.
Meglátásunk szerint ennél többet nem nagyon lehet írni a Caesar-ról egy teszt keretein belül, hiszen mint említettük egy guide lexikon az, ami igazán passzolna hozzá. Summa summarum, a Caesar IV bár hűen hozza a stílus minden elemét és kellőképpen összetett is, azért csúnyán el lett rontva, ráadásul a műfaj is túlságosan halott ahhoz, hogy egy ilyen gyenge folytatással próbálják újjáéleszteni. Aki nem rajong a stílusért, az biztos, hogy nem ettől fogja megszeretni azt - aki pedig 10 évvel ezelőtt odavolt érte, annak meg nem egy csili-vili 3D-s effektekkel telezsúfolt játék a vágya, hanem egy klasszikus irányvonalat követő, játszható produktum.
Gondolom most rengeteg nosztalgikus emlék éledt fel mindenkiben, amit meg is értünk, hiszen a Caesar meghatározó alakja volt a 90-es éveknek, hasonlóan a Super Mario-hoz, a Mortal Kombat-hoz, a Prince of Persia-hoz, a Donkey Kong-hoz és a többi, C64-es erát leváltó csodákhoz. A 2D-s városépítő játék persze mint ahogy az lenni szokott, elérte végzetét. Az emberek beleuntak a római világba, inkább áttértek a sokkal több lehetőséget nyújtó Sim City-re, vagy az akkoriban világforradalmat elindító akciójátékokra. A Tomb Raider, a Need for Speed és a Command & Conquer is a 90-es évek derekán bontogatta szárnyait, a számítástechnika fejlődésével pedig az emberek inkább hajlottak a pergős, 3 dimenzióban játszódó akció-kalandokhoz és stratégiákhoz, mint az órákig pepecselős Caesar-hoz. Róma aranykora leáldozott tehát, a point & click kalandjátékokkal együtt elnyomták őt az adrenalin-bombás akció stuffok és vad autóversenyek. A pár sorral fentebb felsorolt nagy nevek még ma, több mint 10 évvel később is életben vannak – a Sierra pedig látva a jó példát, gondolt egyet és 8 évvel az előző rész után újjáélesztette régi nagy stratégiáját. Lássuk most, hogy vajon sikerült-e a remake.
Nincs könnyű helyzetben a Caesar IV, lévén a mai fiatalok inkább vérre, lövöldözésre és húsmarcangoló monszterekre vágynak, sőt általános dolog az is, hogy sokkal jobb rombolni, mint építeni. Az új Caesar persze a mai kor elvárásainak megfelelően teljesen 3D-s, a programozással pedig a Sierra azt a csapatot bízta meg, akik anno a Caesar III-at és a Pharaoh-t is készítették. A negyedik epizódban is a megszokott feladatot kapjuk: kineveznek minket egy frissen megalakult város élére, hogy védőszárnyaink alá vegyünk azt és igyekezzünk megadni a lakóknak minden olyan dolgot, amiért érdemes nekik ideköltözni. Jó helytartó lévén persze bele is kell folynunk a politikába, de ugyanúgy a mi feladatunk a kereskedelem, az ipar és a védelem ellátása is.
Azon kívül, hogy a Caesar IV teljesen 3D-s, több dologban is megújult. Van benne időjárás változás, nappal-éjszaka rotáció, sőt immáron a háborúból is kivesszük részünket, lévén a mi vállunkra terhelődik a városvédő katonaság irányítása is. A karrier mód 100 óra tiszta játékidőt nyújt, de aki még ezek után sem unta meg a Caesar-t, az elidőzhet még a scenario-kkal és a sandbox móddal is.
A város felépítése még csak-csak, de annak világszínvonalra emelése és megtartása már közel sem olyan könnyű feladat. A sikerhez vezető útra terelve az olvasókat, most kiemelnénk néhány olyan dolgot, melyek a városunk meghatározó pontjai. Először is, ahhoz hogy adót tudjuk szedni, kell egy Tax Office. Ennek köszönhető a pénzforrásunk nagy része, ezért mindig gondoskodni kell róla, hogy forgalmas, jól megközelíthető helyre kerüljön az iroda, valamint hogy annak dolgozói mindig kőkeményen behajtsák a nekünk járó juttatásokat. A lakók boldogságát rengeteg módon lehet növelni, építhetünk például Colosseumot, különböző parkokat, plázákat, kerteket, de remekül emeli még a színvonalat, hogyha tele van a város bokrokkal, fákkal és virágokkal. A rómaiak nagyon vallásosak, így elvárják, hogy legyen saját temploma Jupiter-nek, Mars-nak, Mercury-nak, Ceres-nek és Bacchus-nak is. A lakók számára fontos, hogy legyen még fürdő és fórum is – nekünk, vezető gondolkodású politikusoknak pedig városunk fejlődése érdekében fontosak a kikötők, a piacok és a kövezett utak, hiszen ezek mozgatják a gazdaságot, és többek közt ezeknek köszönhetően is lesz nekünk rengeteg aranytallérunk.
Most dióhéjban összegyűjtöttük azokat az alapvető dolgokat, amik a sikerre vezető utat mutatják Caesar birodalmában, ugorjunk hát egyet és nézzük meg, hogy kik is lakják a várost. A Plebeian-ok gyakorlatilag a város lakói, a szürke hétköznapokat élő emberek. Rengeteget dolgoznak (termesztenek, kereskednek, irodában segédkeznek), cserébe pedig megelégszenek azzal, hogy legyen vizük, kajájuk, házuk és néha elmehessenek imádkozni. A második réteg az Equites - ők látják el a városi szolgáltatásokat. Van köztük vízvezeték-szerelő, orvos, tanár, adóbehajtó, és cirkuszi mutatványos is. A társadalmi piramis harmadik fokán a római elöljárók, a Patrician-ok állnak. Ők nem dolgoznak, ellenben szeretik a fényűzést, a gazdagságot és a rengeteg városi luxusszolgáltatást, amikért cserébe pedig busás bevételhez juttatnak minket. A mi feladatunk, hogy ők mindannyian boldogan élhessenek kicsiny poliszunkban.
Nagyjából megnéztük az összes olyan elemet, amire a Caesar-ban figyelni kell, de mindent ugyebár nem tudunk leírni, hiszen az könnyen megtöltene egy egész guide könyvet. A cikkhez mellékeltünk egy angol nyelvű mini-tippfüzetet azoknak, akik szeretnének jobban elmerülni a Caesar adta lehetőségekben, és persze akik elég lusták ahhoz, hogy ne maguk tapasztalják ki a sikeres városvezetés trükkjeit. Bemelegítésnek ennyi elég is volt, ugorjunk most egyet és lessük meg a játék jó és rossz oldalait.
Először is meg kell jegyezni, hogy a játék muzsikája nagyon hangulatosra sikeredett, kellemes aláfestést ad az órákig tartó pepecseléshez. A mértéktartó, ám kellő összetettség vonzza az ilyen stílus kedvelőit, hiszen minden intézkedésünk kihatással van az egész városra. Oda kell figyelni az apróságokra is, hiszen lakóink boldogságáról csak mi tudunk gondoskodni. Negatívumot igazán a kinézetre és a kezelőfelületre lehet mondani. A menü és a játékbeli user-interface nagyon csúnya lett, mely betudható talán annak, hogy a készítők szerették volna visszahozni az előző részek hangulatát, ám ez visszafelé sült el és nemhogy javított, de még rontott is a helyzeten. A város kinézete kellemesen hangulatos, de nem valami szép ez sem. Tovább rontja az összképet, hogy az indokolatlanul baromi nagy gépigény miatt általában minden beállítást minimumra kell venni, hogy egy kicsit is élvezhető legyen a római-kori szereplésünk. Ahogy gyarapodik a városunk úgy lassul a gép is, mely idővel teljesen padlóra küldi még a legkitartóbb city-builderek türelmét is.
Volt már róla szó, hogy most nekünk kell gondoskodni a város védelméről, a katonák kiképzéséről és irányításáról is. Itt is nagyon melléfogtak a készítők, mert az ilyen városépítős stuffok rajongótábora éppen azért választja ezeket, hogy ne elmeneküljön a vérontás elől, és kellemes semmittevéssel szórakoztassa magát. A harcok nagyon félresikerültek, úgyhogy többek közt ez az a ficsőr, mely ilyen alacsonyra tolja a játék végső értékelését.
Meglátásunk szerint ennél többet nem nagyon lehet írni a Caesar-ról egy teszt keretein belül, hiszen mint említettük egy guide lexikon az, ami igazán passzolna hozzá. Summa summarum, a Caesar IV bár hűen hozza a stílus minden elemét és kellőképpen összetett is, azért csúnyán el lett rontva, ráadásul a műfaj is túlságosan halott ahhoz, hogy egy ilyen gyenge folytatással próbálják újjáéleszteni. Aki nem rajong a stílusért, az biztos, hogy nem ettől fogja megszeretni azt - aki pedig 10 évvel ezelőtt odavolt érte, annak meg nem egy csili-vili 3D-s effektekkel telezsúfolt játék a vágya, hanem egy klasszikus irányvonalat követő, játszható produktum.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.