Mindig örülök annak, ha magyar fejlesztésű játékot sikerül megkaparintanom tesztelésre a többiek elől. A hazai játékkészítés világviszonylatban is nívós, főleg a stratégiai vonal, de meglátjuk a Field Ops képes-e majd kilépni ebből a skatulyából, de ez egy másik történet…
Mi lett volna, ha…?
Érdekes módon a Medal of Honor: Allied Assault óta elárasztotta a játékpiacot a második világháborús játékok hada. Volt itt bőven minden fajta játéktípusból. Stratégiai szemléletet nézve volt itt Afrika Korps vs. Desert Rats, D-Day, Codename: Panzers Phase 1-2, Company of Heroes, Rush for Berlin… Szóval, akinek ezelőtt nem is, mostanra már annak is igazán a könyökén jöhet ki a második világháborút feldolgozó játékok hada. Ez eszébe juthatott a játékot először kiadni készülő CDV-nek is, mivel inkább egy alternatív időbe helyezték az egész történetet és felkérték a Digital Realityt, hogy ugyan, csinálja már meg ezt a játékot. És így lett a Chocapi… akarom mondani a War Front.
Alternatív időszámításunkban a hírhedt német Führer elég korán elhalálozott, de előtte még sikerült elfoglalniuk Londont, így kiiktatni Nagy-Britanniát a háborúból. Ám Hitler halála után a náci pártba vetett hit is gyengült, titkos ellenállás alakult ki, céljuk egy ésszerű békekötés kiharcolása mielőtt még túl késő lenne. Persze nem ilyen egyszerű az élet, mivel most Sztálin gondolta úgy, hogy akkor el kéne foglalni a világot, mert az olyan jó dolog… Logikus felépítésű háttért sikerült összehozni, mely nem veti meg a valóságban is megtörtént, vagy „megtörténhetett volna" eseményeket, eszközöket. A szokásos, unalomig ismert járművek mellett a második világháború harcászatában jártasabbak biztos felismernek majd egy-két valóban elkészült, ám tömeggyártásba már nem került gépeket, melyeket most nem szeretnék felsorolni, mindenesetre van egy pár a játékban.
Alternatív múltunkban három frakció, vagy ha úgy jobban tetszik három nemzetiség áll egymással szemben, az amerikaiak, a németek és a szovjetek. A kampányból kiderül, hogy a kezdetben gonosznak tekintett németek végül a megszokottól eltérően a jófiúk oldalára fognak állni, s végül harcolni kell majd a szovjetek ellen. Érdekes módon csak amcsi és német kampányt találtam, az orosz oldal valamiért kimaradt a történetmesélésből. A két oldal története egyébként összefonódik és ismerős pályákon, helyeken fogjuk találni magunkat, bármelyikkel is kezdjük meg a játékot. Két misszió között mindig találhatunk átvezető videókat, melyek a játék motorjával készültek és igazán megdobják a hangulatot. Nem úgy, mint az eligazítások, ahol gyakorlatilag ledarálnak valami kis viccesnek szánt szöveget, (ami néha tényleg vicces, többször azonban nem) és ennyi, indulj dolgodra.
„Nagy Testvéred figyel téged!"
Biztos többször is említeni fogom, hogy a játék nagyon hasonlít korábbi játékokra. Túlságosan is. Játékmechanikájában és játéktechnikailag a Command & Conquer: Generals-al lehet sok párhuzamot vonni, míg történet terén ismerős dolgokat figyelhetünk meg a másik C&C rész, a Red Alert 2-vel. Egy interjúban az egyik bennfentes dolgozó bevallotta, hogy az első kiadó (a CDV) kérése volt, hogy készítsenek egy Generals-ra hajazó játékot, csak alternatív második világháborús témában. (A német piacon mindig is jól fogynak a világháborús témájú játékok.) Akinél a pénz, annak a szava dönt, (jelen esetben a kiadóé), de szó nélkül azért nem tudunk elmenni mellette. Szokásos gyalogosok, járművek, védelmi torony és unalomig ismert épületfajtákkal van megtömve a játék és még az se sokat tud billenteni a mérleg nyelvén, hogy sok érdekes (egyébként máshol már látott) egységeket is bevetettek a készítők. Vannak jetpack-es katonák, újfajta kinézetű Zeppelinek, hangvető tankok, pajzsgenerátor, stb. Természetesen a WarCraft 3 óta már kötelező hősöknek is szerepelnie a játékban, akiknek 4 különböző képessége közül fejleszthetjük a nekünk tetszőket, amint szintet lépett az adott karakter. Valószínűsítem, hogy a kiadó ragaszkodott ennyire a tradicionális sémákhoz, de elég sok stratégiai játékot láttam már, hogy mondhassam: „Köszönöm, ilyet már láttam ezerszer. Tessék valami újjal előrukkolni!"
„Gondolkodom, tehát mesterséges intelligencia vagyok…"
Amennyire „egyszerű" a játék designja, annyira jól sikerült a mesterséges intelligencia. Stratégiai játékokban általában az a jellemző, hogy küldjük bizonyos időnként az egységeket a játékosra, had izzadjon egy kicsit, ha nincs megfelelő védelme. Még akkor is tegyük ezt, ha azzal a pár egységgel esélytelen az átjutás, mivel tapasztaltabb a játékos annál. Ekkor szokott a felhasználó netre menni egy kis kihívásért. Viszont a War Frontban ennél azért eszesebb a gép. Ugyan a bombázókat még mindig megpróbálja beküldeni a bázisra, ahova sosem jut el, de a földi egységekkel sikerült kellemetlen perceket szereznie. Jól kiépített védelem ellenére a távolról hatékony lövegekkel nem birkóznak meg a különböző védelmi tornyok, mindenképp kell pár egység, akik kimozdulnak és leszedik a szemét kis egységet. Ugyanis a gép, néha küld X egység löveget, ami rövid idő alatt olyan szépen szét tudja szedni az egyébként jól kiépített védelmünket, hogy csak na.
Saját egységeinknek néha még gondja akad az útkereséssel és a megfelelő formáció felállításával. Nagyobb panasz csak akkor érheti a ház elejét, amikor a tartósság kerül szóba, bár ez megint tervezési probléma. Az alap tankok eléggé gyengécskék, de a drága pénzért fejlesztett tankokat is elég gyorsan lenyomja a gép, még akkor is, ha annyira nem lenne indokolt. Próbálkoztam a javító egységek használatával is, de azokra valószínűleg külön specifikációt adtak meg, mivel mindig azt szedi szét legelőször a gép. Hagytam inkább az egészet és átváltottam másik stílusba, gyártottam az egységeket végkimerülésig.
Trend, stílus, divat
A három oldal jól behatárolható stílusokat képvisel, így valószínűleg mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelő félt. Ahogy észrevettem egyébként mindenhol lehet a készítők eredeti koncepciójától kicsit eltérő megoldásokkal próbálkozni, de a legkifizetődőbb azért az eredeti koncepciót követő stílus maradt. Az amerikaiak a nyugodtabb oldalt képviselik. Nagy előnyük, hogy nincs szükségük áramra, így annyit építkezhetünk és olyan gyorsan, ahogy csak akarunk. Legkevesebb kattintást is ők igénylik, itt van lehetőség elmélázni, gondolkodni. A repülőket is könnyebb koordinálni, mint a sokfajta tankot, ám ezeket is elég gyorsan le tudják szedni. Nekik van még a legerősebb védelmük, a már említett pajzsgenerátor.
A németeket a változatosság jellemzi. Semmiben sem igazán kiemelkedők (talán csak a nehéztankokat), de mindenre van valami ellentaktika (kő-papír-olló szerűen) amit be tudnak vetni. Kedvencem a V1 majd fejlesztés utána V2-es rakéta. Jó kis pusztítást tud végezni, ha eléri célját. Ahogy észrevettem náluk fedezhető fel a legtöbb fiktív egység, amik kisebb-nagyobb hatásfokúak.
Végül az oroszok. „Sokan vannak, mint az oroszok." – tartja a mondás, amit itt is kihasználtak. Igazat megvallva az oroszok a tapasztaltabb („veterán") játékosoknak jöhet be igazán, mivel elég sok mindent kell szemmel tartani, felügyelni. Csata közben is náluk lehet legjobban megoldani az egységek ömlesztését: bekattintjuk a „Loop" feliratot, kirakjuk a zászlót a csata közepére, hogy oda menjenek gyártást követően az egységek és akkor harc… Ehhez persze megfelelő gazdasági ellátásra van szükségünk. A játékban a gazdasági mikro menedzsment háttérbeszorult. Figyelni kell az áramellátásra (kivétel Amerika) és bányászni kell egyfajta nyersanyagot, amiből vásárolunk mindent. El lehet foglalni még olajkutakat is, de ez pályafüggő. Itt véget is ért a gazdasági útmutatónk. Tisztára, mint a Generalsban…
Megjelenés, hangzás
Grafikailag egy rossz szót nem szólhatok. Szépen kidolgozott városok, épületek, tájak vannak beleintegrálva a játékba. Korabeli autók, biciklik vannak az utcán, gyalogosok mászkálnak. A saját épületeink és egységeink is elég jól néznek ki, főleg a fiktív dolgok, azok igazán tökéletes kinézettel rendelkeznek. Az Afrika Korps vs Desert Rats felújított motorja hajtja meg a játékot. Dinamikusan változó időjárással találkozhatunk, esik az eső, majd kisüt a nap, újra beborul, stb. Igazán hangulatos, bár játéktechnikailag én személy szerint nem vettem észre sok változást (nem lassultak a járművek esőben, nem csökkent a látótávolság, stb.). A környezet teljes mértékben rombolható, a házak, kerítések, fák és bokrok kidönthetők, felrobbanthatók, széttaposhatók (nem feltétlenül csak ebben a sorrendben). A robbanások, a villanások, az ágyútűz és minden egyéb speciális effekt is jól néz ki. Egyedül a távolsági lövegek lövéseivel voltak eleinte gondjaim, mert azok nem annyira feltűnőek, így néha hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy lőnek-e az enyéim vagy megint bambulnak. Elmondhatjuk azért, hogy a játék kihasználja a lehetőségeket.
A hangokról semmi kiemelkedőt nem tudok mondani. Valaminél jól szólnak, valaminél viszont teljesen elnyomják a beleélést. Egy-két járműt a hangja alapján inkább macthboxnak képzelnék, mint halálos pusztító gépezetnek. Ezt még csiszolhatták volna.
Végül
Összességében a játék a tradicionális stratégiai játékok egyik képviselője, letagadhatatlan Generals koppintássokkal és egyedi elképzelésekkel megtűzdelt alternatív második világháborús stratégia. Jobb is lehetett volna és rosszabb is, igazi iparos munka. Az időzítés egyébként „tökéletesre" sikerült a kiadó részéről: majdnem egyidőben jelent meg a Supreme Commanderrel, nyakunkon a Command & Conquer 3, hogy mást már ne is említsek…
Érdekes módon a Medal of Honor: Allied Assault óta elárasztotta a játékpiacot a második világháborús játékok hada. Volt itt bőven minden fajta játéktípusból. Stratégiai szemléletet nézve volt itt Afrika Korps vs. Desert Rats, D-Day, Codename: Panzers Phase 1-2, Company of Heroes, Rush for Berlin… Szóval, akinek ezelőtt nem is, mostanra már annak is igazán a könyökén jöhet ki a második világháborút feldolgozó játékok hada. Ez eszébe juthatott a játékot először kiadni készülő CDV-nek is, mivel inkább egy alternatív időbe helyezték az egész történetet és felkérték a Digital Realityt, hogy ugyan, csinálja már meg ezt a játékot. És így lett a Chocapi… akarom mondani a War Front.
Alternatív időszámításunkban a hírhedt német Führer elég korán elhalálozott, de előtte még sikerült elfoglalniuk Londont, így kiiktatni Nagy-Britanniát a háborúból. Ám Hitler halála után a náci pártba vetett hit is gyengült, titkos ellenállás alakult ki, céljuk egy ésszerű békekötés kiharcolása mielőtt még túl késő lenne. Persze nem ilyen egyszerű az élet, mivel most Sztálin gondolta úgy, hogy akkor el kéne foglalni a világot, mert az olyan jó dolog… Logikus felépítésű háttért sikerült összehozni, mely nem veti meg a valóságban is megtörtént, vagy „megtörténhetett volna" eseményeket, eszközöket. A szokásos, unalomig ismert járművek mellett a második világháború harcászatában jártasabbak biztos felismernek majd egy-két valóban elkészült, ám tömeggyártásba már nem került gépeket, melyeket most nem szeretnék felsorolni, mindenesetre van egy pár a játékban.
Alternatív múltunkban három frakció, vagy ha úgy jobban tetszik három nemzetiség áll egymással szemben, az amerikaiak, a németek és a szovjetek. A kampányból kiderül, hogy a kezdetben gonosznak tekintett németek végül a megszokottól eltérően a jófiúk oldalára fognak állni, s végül harcolni kell majd a szovjetek ellen. Érdekes módon csak amcsi és német kampányt találtam, az orosz oldal valamiért kimaradt a történetmesélésből. A két oldal története egyébként összefonódik és ismerős pályákon, helyeken fogjuk találni magunkat, bármelyikkel is kezdjük meg a játékot. Két misszió között mindig találhatunk átvezető videókat, melyek a játék motorjával készültek és igazán megdobják a hangulatot. Nem úgy, mint az eligazítások, ahol gyakorlatilag ledarálnak valami kis viccesnek szánt szöveget, (ami néha tényleg vicces, többször azonban nem) és ennyi, indulj dolgodra.
„Nagy Testvéred figyel téged!"
Biztos többször is említeni fogom, hogy a játék nagyon hasonlít korábbi játékokra. Túlságosan is. Játékmechanikájában és játéktechnikailag a Command & Conquer: Generals-al lehet sok párhuzamot vonni, míg történet terén ismerős dolgokat figyelhetünk meg a másik C&C rész, a Red Alert 2-vel. Egy interjúban az egyik bennfentes dolgozó bevallotta, hogy az első kiadó (a CDV) kérése volt, hogy készítsenek egy Generals-ra hajazó játékot, csak alternatív második világháborús témában. (A német piacon mindig is jól fogynak a világháborús témájú játékok.) Akinél a pénz, annak a szava dönt, (jelen esetben a kiadóé), de szó nélkül azért nem tudunk elmenni mellette. Szokásos gyalogosok, járművek, védelmi torony és unalomig ismert épületfajtákkal van megtömve a játék és még az se sokat tud billenteni a mérleg nyelvén, hogy sok érdekes (egyébként máshol már látott) egységeket is bevetettek a készítők. Vannak jetpack-es katonák, újfajta kinézetű Zeppelinek, hangvető tankok, pajzsgenerátor, stb. Természetesen a WarCraft 3 óta már kötelező hősöknek is szerepelnie a játékban, akiknek 4 különböző képessége közül fejleszthetjük a nekünk tetszőket, amint szintet lépett az adott karakter. Valószínűsítem, hogy a kiadó ragaszkodott ennyire a tradicionális sémákhoz, de elég sok stratégiai játékot láttam már, hogy mondhassam: „Köszönöm, ilyet már láttam ezerszer. Tessék valami újjal előrukkolni!"
„Gondolkodom, tehát mesterséges intelligencia vagyok…"
Amennyire „egyszerű" a játék designja, annyira jól sikerült a mesterséges intelligencia. Stratégiai játékokban általában az a jellemző, hogy küldjük bizonyos időnként az egységeket a játékosra, had izzadjon egy kicsit, ha nincs megfelelő védelme. Még akkor is tegyük ezt, ha azzal a pár egységgel esélytelen az átjutás, mivel tapasztaltabb a játékos annál. Ekkor szokott a felhasználó netre menni egy kis kihívásért. Viszont a War Frontban ennél azért eszesebb a gép. Ugyan a bombázókat még mindig megpróbálja beküldeni a bázisra, ahova sosem jut el, de a földi egységekkel sikerült kellemetlen perceket szereznie. Jól kiépített védelem ellenére a távolról hatékony lövegekkel nem birkóznak meg a különböző védelmi tornyok, mindenképp kell pár egység, akik kimozdulnak és leszedik a szemét kis egységet. Ugyanis a gép, néha küld X egység löveget, ami rövid idő alatt olyan szépen szét tudja szedni az egyébként jól kiépített védelmünket, hogy csak na.
Saját egységeinknek néha még gondja akad az útkereséssel és a megfelelő formáció felállításával. Nagyobb panasz csak akkor érheti a ház elejét, amikor a tartósság kerül szóba, bár ez megint tervezési probléma. Az alap tankok eléggé gyengécskék, de a drága pénzért fejlesztett tankokat is elég gyorsan lenyomja a gép, még akkor is, ha annyira nem lenne indokolt. Próbálkoztam a javító egységek használatával is, de azokra valószínűleg külön specifikációt adtak meg, mivel mindig azt szedi szét legelőször a gép. Hagytam inkább az egészet és átváltottam másik stílusba, gyártottam az egységeket végkimerülésig.
Trend, stílus, divat
A három oldal jól behatárolható stílusokat képvisel, így valószínűleg mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelő félt. Ahogy észrevettem egyébként mindenhol lehet a készítők eredeti koncepciójától kicsit eltérő megoldásokkal próbálkozni, de a legkifizetődőbb azért az eredeti koncepciót követő stílus maradt. Az amerikaiak a nyugodtabb oldalt képviselik. Nagy előnyük, hogy nincs szükségük áramra, így annyit építkezhetünk és olyan gyorsan, ahogy csak akarunk. Legkevesebb kattintást is ők igénylik, itt van lehetőség elmélázni, gondolkodni. A repülőket is könnyebb koordinálni, mint a sokfajta tankot, ám ezeket is elég gyorsan le tudják szedni. Nekik van még a legerősebb védelmük, a már említett pajzsgenerátor.
A németeket a változatosság jellemzi. Semmiben sem igazán kiemelkedők (talán csak a nehéztankokat), de mindenre van valami ellentaktika (kő-papír-olló szerűen) amit be tudnak vetni. Kedvencem a V1 majd fejlesztés utána V2-es rakéta. Jó kis pusztítást tud végezni, ha eléri célját. Ahogy észrevettem náluk fedezhető fel a legtöbb fiktív egység, amik kisebb-nagyobb hatásfokúak.
Végül az oroszok. „Sokan vannak, mint az oroszok." – tartja a mondás, amit itt is kihasználtak. Igazat megvallva az oroszok a tapasztaltabb („veterán") játékosoknak jöhet be igazán, mivel elég sok mindent kell szemmel tartani, felügyelni. Csata közben is náluk lehet legjobban megoldani az egységek ömlesztését: bekattintjuk a „Loop" feliratot, kirakjuk a zászlót a csata közepére, hogy oda menjenek gyártást követően az egységek és akkor harc… Ehhez persze megfelelő gazdasági ellátásra van szükségünk. A játékban a gazdasági mikro menedzsment háttérbeszorult. Figyelni kell az áramellátásra (kivétel Amerika) és bányászni kell egyfajta nyersanyagot, amiből vásárolunk mindent. El lehet foglalni még olajkutakat is, de ez pályafüggő. Itt véget is ért a gazdasági útmutatónk. Tisztára, mint a Generalsban…
Megjelenés, hangzás
Grafikailag egy rossz szót nem szólhatok. Szépen kidolgozott városok, épületek, tájak vannak beleintegrálva a játékba. Korabeli autók, biciklik vannak az utcán, gyalogosok mászkálnak. A saját épületeink és egységeink is elég jól néznek ki, főleg a fiktív dolgok, azok igazán tökéletes kinézettel rendelkeznek. Az Afrika Korps vs Desert Rats felújított motorja hajtja meg a játékot. Dinamikusan változó időjárással találkozhatunk, esik az eső, majd kisüt a nap, újra beborul, stb. Igazán hangulatos, bár játéktechnikailag én személy szerint nem vettem észre sok változást (nem lassultak a járművek esőben, nem csökkent a látótávolság, stb.). A környezet teljes mértékben rombolható, a házak, kerítések, fák és bokrok kidönthetők, felrobbanthatók, széttaposhatók (nem feltétlenül csak ebben a sorrendben). A robbanások, a villanások, az ágyútűz és minden egyéb speciális effekt is jól néz ki. Egyedül a távolsági lövegek lövéseivel voltak eleinte gondjaim, mert azok nem annyira feltűnőek, így néha hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy lőnek-e az enyéim vagy megint bambulnak. Elmondhatjuk azért, hogy a játék kihasználja a lehetőségeket.
A hangokról semmi kiemelkedőt nem tudok mondani. Valaminél jól szólnak, valaminél viszont teljesen elnyomják a beleélést. Egy-két járműt a hangja alapján inkább macthboxnak képzelnék, mint halálos pusztító gépezetnek. Ezt még csiszolhatták volna.
Végül
Összességében a játék a tradicionális stratégiai játékok egyik képviselője, letagadhatatlan Generals koppintássokkal és egyedi elképzelésekkel megtűzdelt alternatív második világháborús stratégia. Jobb is lehetett volna és rosszabb is, igazi iparos munka. Az időzítés egyébként „tökéletesre" sikerült a kiadó részéről: majdnem egyidőben jelent meg a Supreme Commanderrel, nyakunkon a Command & Conquer 3, hogy mást már ne is említsek…
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.