Final Fantasy Tactics: The War of the Lions

Mint ahogyan azt nemrég megígértem, eljött az ideje, hogy minden Tactics típusú játéknak az atyját a Final Fantasy Tacticset is nagyító alá vegyük. A rajongók biztosan emlékeznek még arra, hogy az eredeti cím 1998-ban jött ki Playstation 1 alá és mint ahogyan az a Square játékokkal lenni szokott igencsak nagy sikereket értek el vele. Nem is csoda, hogy ebben a nagy retro időszakban a Final Fantasy I és II mellett ennek is elkészítették a feltupírozott változatát. Lássuk hát, hogy miként teljesít a kicsike.

Az első dolog, ami mindenkinek fel fog tűnni az a grafikán belüli ráncfelvarrás, ami legfőképpen az átvezető animációkban mutatkozik meg. Mert mindenki tudja, hogy ez az a dolog, ami a legjobban megadja egy játéknak az alaphangulatát, a pikantériáját, főleg egy olyan stílusú stuffban, ami nem a szemet gyönyörködtető grafikájával hódit, hanem a stratégiai játékmenetével. A Final Fantasy Tactics eredetijének ez volt az egyik legnagyobb gyengéje, amit ezúttal tökéletesen ki sikerült javítaniuk a japcsi kölköknek ott a Square-nél. Ezúttal hihetetlen hangulatos, anime-rajzfilmszerű átvezetőkkel kedveskedtek nekünk, amik már önmagukban megérnek egy végigjátszást. De így előre szólok mindenkinek, hogy nem lesz sétagalopp, kb. olyan 70 órára lehet számítani, és ahogyan azt már megszokhattuk lesz itt minden, ami egy fantasy rajongónak kell; cselszövés, árulás, hősiesség, testvériség és persze szerelem teljes erővel tombolva.


A történetben a Beouleve ház egyik fiatal lovagjának követhetjük végig a kalandjait, mely természetesen amolyan "in medias res" módon rögtön a közepével fog kezdődni. Aztán az első küldetés után visszamegyünk a kezdetekhez, hogy egy picit jobban megérthessük, hogy mi miért történt. Mint az a Tactics játékoknál lenni szokott, jobb ha felkészülünk az elképesztően komplex szabályrendszerre. Ha valaki a D&D Tacticset bonyolultnak találta, akkor az jobb, ha neki sem kezd ennek a stuffnak, lévén ez annyira összetett és bonyolult, hogy sokan lesznek akiket ez elsőre el fog marni a játéktól. Persze ellentétben a D&D-vel, itt lehetőségünk lesz amolyan training módon végigmenni minden egyes lehetőségen, de ezek is olyan hosszúra és alaposra lettek elnyújtva, hogy ember legyen a talpán, aki végig fogja csinálni mindet. Pedig erőteljesen ajánlott ez főleg a kezdőknek, mert nem is gondolná az ember, hogy mennyire odafigyeltek a készítők minden egyes apróságra.


A játék különlegessége, hogy a játék elején minden egyes karakterünk alapvetően két csoportba tartozik, ezek pedig a következők; squire és chemist. Ez a két osztály különbözteti meg egymástól a harcosokat és a varázslókat. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több fejlődési lehetőség áll majd a rendelkezésünkre, de az alapvető harcos és mágus kasztok mellett mindenkinek lesz úgynevezett foglalkozása, amit ugyanúgy mint az osztályt fejleszteni tudunk és ezek természetesen extra képességeket fognak adni nekünk. Első végigjátszásra bizonyára sokan lesznek, akik túl későn jönnek rá arra, hogy rossz foglalkozást választottak maguknak, vagy éppenséggel karakterosztályt és igaz, hogy bármikor válthatunk ezek között is, a szintünk sajnos mindig visszaugrik 1-re tehát érdemes alaposan utánajárni egy-egy foglalkozással, vagy osztállyal járó előnyöknek és hátrányoknak, mert ezeken múlik a túlélésünk.


A játék menete elsőre egyszerűnek fog tűnni. Olyan, mint minden más Tacticsben. Adott lesz egy térkép, ahol egyre több lehetséges küldetés fog megjelenni nekünk, lesznek olyan helyszínek, ahol betérhetünk a fogadóba pihenni, vagy éppenséggel más játékosokkal online összemérni tudásunkat. Lesznek továbbá boltok, ahol kedvünkre tápolhatjuk embereinket és természetesen a legtöbb helyszínen harcolni fogunk. Ilyenkor első lépésként ki kell raknunk embereinket, de vigyázat, mert sajnos nem tudjuk mindet (ami miatt lesznek, akik visszamaradnak a fejlődésben). Majd rögtön kezdődhet is a csata. Ellentétben a D&D-vel, itt igazi vérremenő stratégiázásra lesz szükségünk a túléléshez, lévén az ellenfelek mindig többen vannak és nagyon jól harcolnak. Nem ritkán fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy a társaság csaknem egésze elesett és 1 HP-vel éljük túl az utolsó emberünkkel az izzasztó csatát. Szerencsére, ha nyertünk, akkor a többiek is magukhoz térnek, de kevesebb tapasztalati pontot fognak kapni, mint akik túlélték az egészet. Szóval kemény észjátékra lesz szükségünk a teljes sikerhez!


Mint ahogyan az lenni szokott sajnos van a játékban fekete leves is bőven, mert amellett hogy gyönyörűek az átvezetők és hogy nagyon szép, magával ragadó a grafika és remek a hangulat, azért vannak dolgok, amikre jobban oda lehetett volna figyelni. Az első és legzavaróbb tényező az izometrikus megjelenítés. Ez azt jelenti, hogy mindig 45 fokos szögből látjuk a csatateret, annak ellenére, hogy forgatni és egy picit ki²/be zoomolni is tudjuk a terepet. Ez a szög frusztráló helyzeteket szül, ami miatt rengetegszer szembe kerülünk a „nem látunk semmit" problémakörrel. Ugyebár ez egy taktikai-stratégiai stuffnál elég nagy hátránynak bizonyul és a készítőknek nem kellet volna mást tenniük, mint mondjuk berakni segítségnek egy szimpla felülnézetet, ami nagyban megsegítette volna a stratégiázást. De nem tettek. A második és annyira azért nem zavaró probléma, hogy mindig minden lépésre legalább kettőször rákérdez a program, pedig szerintem aki lépni szeretne egy karakterrel, már az első visszakérdezésnél is tudni fogja, hogy lépni akart, nem kellett volna ennyire körülményesre venni a játékmenetet. Nem akarom negatívumként felhozni a bonyolult szabályrendszert, de tény, hogy ez csak a hardcore rajongóknak fog élvezetet nyújtani, az egyszeri felhasználót pedig el fogja ijeszteni és szerintem nem ez lenne a készítők célja vagy tévedek? Mindent egybevetve, véleményem szerint jól sikerült ez a kis progi, sokkal jobb lett, mint az eredeti és ha nem is mindenkinek, de a stílus kedvelőinek sok örömet fog okozni, az már egyszer biztos!