Vigyázz, Kész, Szörf!

A helyszín a Déli-sark, a pingvinek világa, ezeknek a csodálatos vízi madaraknak az élőhelye. Bizonyára mindenki úgy gondol rájuk, mint lassan totyogó kis állatkákra, akiknek az élete semmi másból nem áll, csak harcból a túlélésért…

Bizonyára az utolsó dolog amire gondolnánk, hogy ők a világ legtehetségesebb szörfölői. Cody Maverick (Shia LaBeouf) egy teljesen átlagos kis pingvin, apja meghalt halászás közben, amit még egy szörnyű fénykép is megörökített az utókornak. Van egy bátyja, aki vagy háromszor nagyobb nála, az édesanyja pedig semmi mással nem foglalkozik, csak a háztartással. Cody része a pingvintársadalomban az, hogy a halakat szortírozza halászás után, ami valljuk be eléggé értelmetlen dolognak tűnik. Egyszer, amikor még kicsi volt, összehozta a sors a világ legnagyobb szörfbajnokával, Nagy Z-vel (Jeff Bridges), aki adott neki egy medált, és azt mondta neki, hogy a nyerteseket onnan lehet megismerni, hogy sosem adják fel. Azóta is csak ezek a szavak járnak a fejében és eldöntötte, hogy apró mérete ellenére ő lesz a világ legjobb szörfölője. Mikor végre megkapja az esélyt, hogy bizonyíthasson, még egy fél méteres hullám sincsen a déli sarkon, amin megmutathatná mire képes. Nem adja fel, mert nyertesnek született, de mint később kiderül a győzelem nem minden, vannak annál fontosabb dolgok is az életben!


Éppen a napokban néztem meg újra a Táncoló Talpakat és rájöttem arra, hogy ezt a történetet minimum kétszer kell megnézni ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk. De tény, hogy sokkal mélyebb mondanivalója van, mint az a bemutatóból elsőre tűnhetett az embernek és az ilyesfajta félrevezetések a legtöbbször csúnyán végződnek, ha kritikára kerül a sor. A Vigyázz, Kész, Szörffel is ugyanez a helyzet, mikor az ember elsőre meglátja az előzetest, csak arra tud gondolni, hogy mi ez a marhaság már megint a pingvinekről meg a szörfölésről, hogy a fenébe sikerült ezt a kettő dolgot összehozni. Azt hiszem pontosan ez volt az a dolog, ami rávett arra, hogy háttérbe szorítsam az előítéleteimet, és hogy megnézzem ezt a mozit. Hogy mire számíthatunk, ha beülünk rá, rögtön kiderül.


Ellentétben a Táncoló Talpakkal, ahol a sokkoló látvány és mondanivaló volt a mérvadó, itt semmi mással nem kell törődnünk, csak azzal, hogy jókat nevessünk, és hogy szórakozzunk. A Vigyázz, Kész, Szörf egy igazi vasárnapi film, amiben nincsenek lehangoló jelenetek, maximum néha egy-egy szomorúbb pillanat, de a következőben már úgyis meg fognak minket nevettetni, úgyhogy a mosoly megállás nélkül ott fog figyelni az arcunkon. Az egész úgy van megcsinálva, mintha egy dokumentumfilm lenne, rengeteg olyan Ryan Közlegényes kézikamera jelenet van benne, ami nagyon különleges hangulatot teremet az egész filmnek, főleg hogy tudjuk ez csak egy mese. Természetesen nem kevés olyan jelenettel fogunk találkozni, amikor kiderül, hogy az ilyenfajta közvetlen kamerázásnak megvannak a maga veszélyei.


Sok kedvenc jelenetem van de a legaranyosabbak talán azok, amikor a rendező riportokat készít egyes szereplőkkel, és látszik, hogy a kedvencei a pici kölyök pingvinek, akik a maguk gyerekes viselkedésével és kinézetükkel csak úgy lejönnek a vászonról. Legszívesebben megzabálná őket az ember olyan aranyosak. Másik kedvencem az ugyancsak baby pingvin aki állandóan belopózik a tengerbe fuldokolni, csak azért hogy a baywatchos pingvin csajszi megmentse az életét. Ezt természetesen csak azért teszi, mert szerelmes az ifjú életmentőbe, (akinek a mentő deszkája mellékesen egy piros tintahal, ami még pislog is időnként, és csak néz ki fejéből) aki megelégelve a kis kópét a hóna alá veszi őt, hogy többé nem kelljen megmenteni.


Aki felhőtlen szórakozásra vágyik ezekben a forró nyári napokban, és ráadásul szereti a csodálatosan frissítő tengernek a látványát, annak ez a film kötelező. Rá kellett jönnöm, hogy nem szabad az előítéleteinkkel foglalkozni, erre ez a mese a legjobb példa, mivel semmit sem tudok felhozni az ellen, hogy mindenkinek csak ajánlani tudjam. Gyönyörű, lélegzetelállítóan szép animációk, hangulatos zenék, rengeteg poén, minden korosztálynak csak ajánlani tudom, és valahol abban reménykedek, hogy Cody kalandjait még viszont fogjuk látni a nagy vásznon.