Egy évvel ezelőtt egy átlag amerikai család rossz helyen kanyarodott le és a 16-os körzetbe tévedt. Abba a körzetbe ahol korábban atom robbantási kísérleteket folytattak, melynek mint később kiderült súlyos következményei lettek.
A családnak csaknem a fele odaveszett, mikor kapcsolatba kerültek az ott élő szörnyű torzszülöttekkel. Ezek után a katonaság átfésülte a terepet azzal a céllal, hogy kiiktassák az összes gyanús célpontot. Pár héttel később azonban, érthetetlen okokból kifolyólag a körzetet nemhogy lezárták volna, inkább elektromos hálózat kiépítésébe kezdtek. Már majdnem végeztek vele…
Egy csapat zöldfülű katona a Nemzeti Gárdából, azt a parancsot kapta, hogy menjenek a 16-os körzetbe és segítsenek az ott leledző tudósoknak, akikkel megszakadt a kapcsolat. Eleinte örültek a küldetésnek, de még csak nem is sejthették, hogy mi vár majd rájuk ha odaérnek. Minden erőmre szükség volt, hogy egy olyan bevezetőt írjak nektek, amiben némileg értelmesen össze tudom foglalni ennek a filmnek az előzményeit. Hogy miért kellett ehhez minden erőmet szükségbe venni? Rögtön kiderül.
Tavaly jelent meg a film első része, ami a maga módján egy nagyon jól sikerült horror filmnek számított. Volt egy eléggé sajátos stílusa, amit igaz, hogy a Texasi láncfűrészes sorozatban már megalapoztak nekünk, de azért még belefért ebbe a kategóriába. Hihetetlenül naturálisan volt rendezve a film, annak ellenére, hogy voltak benne eltúlzott dolgok, mégis valahogy olyan érzéssel jött ki az ember a moziból, hogy ez bárkivel megtörténhet, éppen ez volt benne olyan félelmetes. Kíváncsian és nagy lelkesedéssel néztem meg az egy évvel később leforgatott második részt, ami egészen az első jelenet befejezéséig igencsak ígéretesnek tűnt. Már az első másodpercekben fel sikerült venni azt a borzasztóan naturális és elemi erővel tomboló horror-műfajt, amit ez a film képvisel. DE! Ezek után a színvonal rohamos zuhanásba kezdett. Míg a film, az első részt képviselő „A” kategóriájával indul, nem egészen 5 perc alatt olyan színvonal csökkenést produkál, ami meg sem áll a „Z” kategóriáig.
Akkor most lássuk sorban, hogy mik azok a dolgok, amik fontosak egy filmben. A történet: az egész azzal kezdődik, hogy már rögtön az elején vannak ezek a kiírt mondatok, amik igencsak hatásvadászok. Ez még jól is indul, csak aztán belebotlunk abba a marhaságba, hogy elektromos hálózatot kezdtek kiépíteni. Hogy miért? Vagy milyen okból? Vagy hogy ez hogy a fenébe jön ide? Ezekre a dolgokra nem fogunk választ kapni, úgyhogy ne is foglakozzunk ilyen apróságokkal. Az egész filmnek se füle se farka, abszolút semmi értelme, olyan mintha egy retardált tinédzser írta volna, nem pedig a horror zseni Wes Craven. Kész röhej, hogy az első részhez hasonlóan itt is lesz egy mutáns, aki a jó oldalon áll és segít a főszereplőknek. Könyörgöm, ezt miért kellett? Történet értékelése: 1-es.
Rendezés: mint azt gondolom mindenki tudja, egy filmnek a lelkét a rendezés adja meg, hiába jó a forgatókönyv, hiába jók a színészek, ha a rendező béna, akkor ez az egész filmen rajta fogja hagyni a bélyegét. Ennek a filmnek a rendezése kb. még annál is rosszabb, mint amire én lennék képes a haverokkal, full részegen technika nélkül. Rendezés értékelése 2-es.
Színészek: talán ez az egyedüli dolog, ami valamilyen szinten értékelhető a filmben. Érezhetően a színészek tesznek a legtöbbet annak érdekében, hogy a film eladható legyen, de mivel egyetlen tehetséges sincsen közöttük, teljesen hiteltelen az alakításuk. Ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy jók legyenek, de a rendezés és a történet olyan borzalmas, hogy esélytelen a próbálkozásuk. Színészek értékelése: 3.
A film zenéjéről sem lehet túl sok jót elmondani, igazából észre sem lehet venni, hogy egyáltalán van, ami abból a szempontból jó, hogy legalább ez nem ront a helyzeten. Fekszik a történetbe, megadja az alaphangulatot, úgyhogy majdnem itt teljesít a legjobban a film. Értékelése: 4. A speciális effektek, mint manapság minden horror filmben itt is nagyon jól meg vannak oldva, úgyhogy erre akár 5-öst is lehet adni. Ennek köszönheti a film, hogy ha máshol nem is, de mondjuk a haverokkal tök részegen, fél szemmel nézve, be lehet rakni egy jó kis házibulin, hogy ha mást nem is legalább jókat lehessen röhögni rajta.
A Sziklák Szeme második része tökéletesen bizonyítja, hogyan lehet egy jó kis horror film becsületét a sárba tiporni. Teljes mértékig felesleges volt megcsinálni, senkinek sem tudom tiszta szívvel ajánlani. Egy borzalmasan rossz filmre kell számítani és akkor ti talán csak rossznak fogjátok majd tartani. De a legnagyobb vicc az egészben, hogy nagyon úgy néz ki, lesz folytatása. Na arra már tényleg kíváncsi leszek!
Egy csapat zöldfülű katona a Nemzeti Gárdából, azt a parancsot kapta, hogy menjenek a 16-os körzetbe és segítsenek az ott leledző tudósoknak, akikkel megszakadt a kapcsolat. Eleinte örültek a küldetésnek, de még csak nem is sejthették, hogy mi vár majd rájuk ha odaérnek. Minden erőmre szükség volt, hogy egy olyan bevezetőt írjak nektek, amiben némileg értelmesen össze tudom foglalni ennek a filmnek az előzményeit. Hogy miért kellett ehhez minden erőmet szükségbe venni? Rögtön kiderül.
Tavaly jelent meg a film első része, ami a maga módján egy nagyon jól sikerült horror filmnek számított. Volt egy eléggé sajátos stílusa, amit igaz, hogy a Texasi láncfűrészes sorozatban már megalapoztak nekünk, de azért még belefért ebbe a kategóriába. Hihetetlenül naturálisan volt rendezve a film, annak ellenére, hogy voltak benne eltúlzott dolgok, mégis valahogy olyan érzéssel jött ki az ember a moziból, hogy ez bárkivel megtörténhet, éppen ez volt benne olyan félelmetes. Kíváncsian és nagy lelkesedéssel néztem meg az egy évvel később leforgatott második részt, ami egészen az első jelenet befejezéséig igencsak ígéretesnek tűnt. Már az első másodpercekben fel sikerült venni azt a borzasztóan naturális és elemi erővel tomboló horror-műfajt, amit ez a film képvisel. DE! Ezek után a színvonal rohamos zuhanásba kezdett. Míg a film, az első részt képviselő „A” kategóriájával indul, nem egészen 5 perc alatt olyan színvonal csökkenést produkál, ami meg sem áll a „Z” kategóriáig.
Akkor most lássuk sorban, hogy mik azok a dolgok, amik fontosak egy filmben. A történet: az egész azzal kezdődik, hogy már rögtön az elején vannak ezek a kiírt mondatok, amik igencsak hatásvadászok. Ez még jól is indul, csak aztán belebotlunk abba a marhaságba, hogy elektromos hálózatot kezdtek kiépíteni. Hogy miért? Vagy milyen okból? Vagy hogy ez hogy a fenébe jön ide? Ezekre a dolgokra nem fogunk választ kapni, úgyhogy ne is foglakozzunk ilyen apróságokkal. Az egész filmnek se füle se farka, abszolút semmi értelme, olyan mintha egy retardált tinédzser írta volna, nem pedig a horror zseni Wes Craven. Kész röhej, hogy az első részhez hasonlóan itt is lesz egy mutáns, aki a jó oldalon áll és segít a főszereplőknek. Könyörgöm, ezt miért kellett? Történet értékelése: 1-es.
Rendezés: mint azt gondolom mindenki tudja, egy filmnek a lelkét a rendezés adja meg, hiába jó a forgatókönyv, hiába jók a színészek, ha a rendező béna, akkor ez az egész filmen rajta fogja hagyni a bélyegét. Ennek a filmnek a rendezése kb. még annál is rosszabb, mint amire én lennék képes a haverokkal, full részegen technika nélkül. Rendezés értékelése 2-es.
Színészek: talán ez az egyedüli dolog, ami valamilyen szinten értékelhető a filmben. Érezhetően a színészek tesznek a legtöbbet annak érdekében, hogy a film eladható legyen, de mivel egyetlen tehetséges sincsen közöttük, teljesen hiteltelen az alakításuk. Ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy jók legyenek, de a rendezés és a történet olyan borzalmas, hogy esélytelen a próbálkozásuk. Színészek értékelése: 3.
A film zenéjéről sem lehet túl sok jót elmondani, igazából észre sem lehet venni, hogy egyáltalán van, ami abból a szempontból jó, hogy legalább ez nem ront a helyzeten. Fekszik a történetbe, megadja az alaphangulatot, úgyhogy majdnem itt teljesít a legjobban a film. Értékelése: 4. A speciális effektek, mint manapság minden horror filmben itt is nagyon jól meg vannak oldva, úgyhogy erre akár 5-öst is lehet adni. Ennek köszönheti a film, hogy ha máshol nem is, de mondjuk a haverokkal tök részegen, fél szemmel nézve, be lehet rakni egy jó kis házibulin, hogy ha mást nem is legalább jókat lehessen röhögni rajta.
A Sziklák Szeme második része tökéletesen bizonyítja, hogyan lehet egy jó kis horror film becsületét a sárba tiporni. Teljes mértékig felesleges volt megcsinálni, senkinek sem tudom tiszta szívvel ajánlani. Egy borzalmasan rossz filmre kell számítani és akkor ti talán csak rossznak fogjátok majd tartani. De a legnagyobb vicc az egészben, hogy nagyon úgy néz ki, lesz folytatása. Na arra már tényleg kíváncsi leszek!
Rendezte: Martin Weisz
Forgatókönyv: Wes Craven, Jonathan Craven
Szereplők: Jacob Vargas, Daniella Alonso, Jessica Stroup, Lee Thomson Young
Zene: Trevor Morris
Játékidő: 89perc
IMDB: 3.0
Saját vélemény: 5.0
Forgatókönyv: Wes Craven, Jonathan Craven
Szereplők: Jacob Vargas, Daniella Alonso, Jessica Stroup, Lee Thomson Young
Zene: Trevor Morris
Játékidő: 89perc
IMDB: 3.0
Saját vélemény: 5.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.