Hitman - A Bérgyilkos

Nincs neve, nincs családja, nincs barátja, nincs senkije az egész világon. Az Ügynökség nevelte és képezte az árva fiút, hogy ő legyen a tökéletes fegyver, aki minden megbízást tökéletesen teljesít. Az éremnek két oldala van, így hamarosan a vadászból űzött vad lesz.

Az utóbbi években felkapott téma lett a konzolos és számítógépes játékok filmvászonra ültetése. Nem is csoda, hiszen ilyenkor már adott egy bizonyos réteg, főleg a játék rajongói alkotják ezt, akik megnézik a filmet, hogy ezzel tisztelegjenek kedvenc szereplőjüknek.  Persze nem a Hitman az első ilyen próbálkozás ezen a téren. Hihetetlen, de az első játék adaptációs film óta közel 14 év telt el. Természetesen ez még nagyon gyengére sikerült volt, mely nem csoda, hiszen a játék, amely feldolgozásra került a Super Mario Bros volt.


Azóta pár év eltelt és a játékiparral együtt a filmipar is jelentősen megváltozott. Jöttek az új generációs játékok, a kidolgozottabb történettel és szereplőkkel megáldott játékszoftverek, amelyek mindenkit lenyűgöztek, így hamarosan minden szakújságírónak ezeket az elemeket is figyelembe kellet vennie teszt fogalmazása közben. Ilyen a Hitman széria is, melyet igazán a negatív főhős és annak titokzatos élete emelt a többi játék fölé. Nem hiszem, hogy sok olyan ember van a világon, aki nem kapná föl a nevét a „Hitman” vagy a „47-es Ügynök” szavak hallatán.


A film főszereplője azt teszi, amihez a legjobban ért: gyilkol. Nincs utána nyom, se szemtanú, se töltényhüvely, az égadta világon semmi. Egy kísértet, aki általában korrupt politikusok és hadurak vérét ontja. Akkor sem hátrál meg viszont, ha feladata és közé ártatlan ember kerül, a küldetést mindenképpen teljesítenie kell. 47-es kódszámmal rendelkező ügynökünk (Timothy Olyphant) egy szép téli napon új megbízást kap az Ügynökségtől. Az orosz elnök, Mikhail Belicoff (Ulrich Thomsen) hirtelen párt váltása sok embernek nem tetszik, ezért ki akarják iktatni. Természetesen az ügynök sikerrel jár, ám a célpont mégis életben marad a halálos fejlövés után. Kilétét felfedik, megkezdődik az őrült menekvés és mészárlás a világon keresztül, hogy megszökjön az Ügynökség elől, amely egy osztag bérgyilkost küld utána.


Az Interpol két ügynöke (Dougray Scott és Michael Offei) már régóta a szellem bérgyilkos nyomában lohol. A szentpétervári események hallatán azonnal Oroszországba utaznak, hogy elkapják a hírhedt gyilkost és az európai törvényszék elé állítsák. Sajnos munkájukat az orosz különleges ügyosztály sem könnyíti meg, főleg nem a makacs és korrupt főfelügyelő, Yuri Marklov (Robert Knepper). Kutatásukat eleinte megússzák figyelmeztetéssel, majd a későbbiekben közel sem barátságos, felfegyverzett őrök kísérgetik őket - mit sem tudván arról, hogy mindannyian egy hatalmas terv részesei. Egy akciófilm természetesen mit érne egy jóra való hölgy nélkül, aki mint főhősünk is, foglalkozását tekintve elég negatív. Belicoff egykori ágyasa Nika Boronina (Olga Kurylenko), aki az elnök igazi kilétét ismerve célponttá vált a merénylet után. Marcona bérgyilkosunk szíve megesik a sokat gyötört lányon, így életét megkímélve magával cipelgeti kocsija csomagtartójában, addig, míg biztonságba nem tudhatja őt.


A filmben megtalálható minden, amire egy jó akcióra vágyó a moziba veszi az irányt. Meztelen nők, izgalmas és látványos lövöldözések, hatalmas robbanások, fegyverek tömkelege és tömény akció, egy kis brutalitással és humorral megfűszerezve. Aki a játékot felismeri, jókat derülhet ismerős nevek és jelenetek láttán. Azok se aggódjanak, akik még egy résszel sem játszottak idáig a film őket is le fogja kötni. A főszereplőt alakító Timothy Olyphant-ra egy rossz szavunk sem lehet. Szinte hasonlításig jól játssza a morcos és komoly bérgyilkost.


Sajnos számomra úgy tűnik, hogy néhol a film nagyon görbe tükröt mutat számunkra a játékkal kapcsolatban. Persze itt is megtalálható a jó kis italmérgezéses, majd a toalettben elrejtett pisztollyal való kivégzés, de valahogy ez mégsem az a Hitman, amelyiket mi ismertünk meg. Például az ügynökök klónozással születtek, akik közül a 47-es különösen kiemelkedett minden téren, a filmben eközben árvákból képzett katonákról van szó. Sajnos ügynökünk is túlságosan „felpörgött”, így ritka, hogy valaki mögé osonva használja a minden játékos által közkedvelt zongorahúrt.


A film volta képen nem rossz, ahhoz képest, hogy a rendezőnek ez az első nagyobb költségvetésű nemzetközi filmje. Ha őszinte akarok lenni ez a film jobbra sikerült, mint a trilógiává bővült Kaptár sorozat. A forgatókönyvírója pedig olyan remek filmmel tette le nevét az asztalra, mint a Kardhal című remek akciófilm, sőt itt jegyzem meg, hogy ő írja a 2009-ben érkező G. I. Joe sztoriját is. A szereplők olykor kicsit túljátsszák szerepüket, amely néha bizony mosolyra fakasztó.


A sztoriba annyira belebonyolódhat az ember a végére, hogy a moziból kisétálva a film elejét és végét értve csupán mélán bámul maga elé. Én többször megtekintés után is homályosan térem ki a mozi teremből. Néhány igen fontos részt a stáb kivágott, vagy lehet az elkövetkezendő folytatásban próbálják pótolni, még nem tudni. Szerintem nem lett a film nagyon eltúlozva, ami köszönhető lehet annak, hogy a hollywoodi filmatyák félnek játék-film adaptációkba sokat ölni, nehogy nagyot bukjanak. Reméljük a Hitman jó bevételeket hoz, és hamarosan Master Chief és Solid Snake is a vászonra kerülhet egy-egy szuperprodukció formájában.