Metro: Last Light - az első részletek

Habár az első rész története Dimitrij Glukhosky azonos című regénye alapján készült, a folytatás sztoriját teljes egészében az ukrán 4A Games vállalta magára, így a korábbi pletykákkal ellentétben nem a regény folytatását, a Metro 2034-et veszik alapul. A Last Light húsz évvel játszódik a Metro 2033 vége után, ahol a túlélők még mindig elszeparáltan élnek a moszkvai metróalagutakban, miután a Föld felszíne - köszönetően a nukleáris csapásoknak -továbbra sem lakható. A mérgező levegő és a mutánsok együttese miatt, továbbra is némileg kifizetődőbb a föld alatti bújkálás.

A Last Light három vezérelvet követ a munkálatok során: az egyik az, hogy a fejlesztők ne nyúljanak a zseniális, horrorjegyeket magán viselő atmoszférához, a második az, hogy rendezzék végre az előd némileg gyenge mesterséges intelligenciáját és a fegyverekkel járó kényelmetlenségeket, míg végül versenyképes technológiával öntsék formába az egészet. Ennek velejárója a csúcs PC-ket is kihasználó látvány, és a konzolokon is markáns grafikai színvonal.

Az első képsorok bemutatják Oroszország komor, elkeserítő világképét: a koszos háztetőkkel, kopott épületekkel, folyamatos fagypont alatt tomboló hőmérséklettel és korhadt fákkal övezett utcákkal. A háború még mindig dúl a metrókban, lehetőségünk lesz a különféle játékmeneti stílusok keverésére. A lopakodás még kifinomultabb, de mindez keveredik a parázs akcióval és a fényforrások kiiktatásának lehetőségével. Sokkal részletesebbek a harci animációk, a környezet például sokkal jobban rombolható, mint az elődben: a faszékek és asztalok ripityára mennek a shotguntól, a falakon lyukat lehet ütni, az eltalált ellenfelek sebződése is jobban érzékelhető.

Kicsit azért érződik a Call of Duty hatása, elvégre kiterjedtebb, több tucat ellenfelet megmozgató csarnokokban is darálnunk kell, helyváltoztatásaink sokszor nyaktörőek, s ha közel kerülünk egy rosszarcúhoz, kung-fu mozdulatokkal leüthetjük a veséjét. Visszatér az alagutakban, szedett-vedett vonatokon való száguldozás is, ám sokkalta filmszerűbb keretek között, mint korábban. A tűzveszélyes tárgyak kilencven százaléka fel is robban a látványos akció közepette, tarkítva mindez lassított ütközésekkel, pörgős scriptekkel.

A Metro: Last Light még intenzívebb és szemet gyönyörködtetőbb, mint az elődje, a 4A Games eltökélt szándéka, hogy az durvulás mellett azért a megfontoltabb játékmenetet kedvelők számára is élvezetes legyen a produktum. Csupán a 2012-es megjelenés van még nagyon távol.

A hírre daenath hívta fel a figyelmünket, köszönjük neki!