A világ fejlődik. Egyre inkább teret nyer, életünk minden egyes részében az elektronika és az internet. Már az utcára sem tudunk úgy kimenni, hogy ne legyen semmiféle kapcsolatunk embertársainkkal. Szükségünk van rá, szinte már függünk ettől. Rettegünk az elszigetelődéstől és mindannyian népszerűek akarunk lenni. Szeretnénk gyorsan információhoz jutni... bármiről. Ez szép és jó. Mindezen dolgokra alkalmas akár már egy okostelefon is. Ilyen téren szerintem törvényszerű a technika térnyerése. Ám vannak olyan dolgok, ahová nem célszerű beszivárogtatnunk azt... valami offline az igazi. 

   Gondolok itt például a szexre, az erotikára. Vannak olyan emberek, akik akár testi érintkezés nélkül is könnyedén megtalálják a kéji boldogságot. Sőt, már nem is tudják milyen lehet valaki mással... egy érző lénnyel. Ez igen szomorú és lehangoló. Hogy tud valaki társ nélkül igaz boldogságot találni? Sehogy, maximum el tudja hitetni magával, hogy ez az, és bár hiába van a kettő egymástól fényévekre, neki elég csak az ilyen gondolkodás, a nemtörődöm viselkedés ahhoz, hogy édes álomba ringassa magát... Minden téren.

  És bizony nem csak a magányos, önbizalom hiányos emberek szenvedhetnek az internetes szexfüggőségtől. Vannak nős férfiak is (ritkábban akár férjezett nők is), akik nem párjuk mellett, hanem a monitor előtt találnak testi kielégülést. Számukra olyan ez, mint a drog. Nem tudják abbahagyni. Olyannyira beszippantja őket a cyberbordélyház, hogy már nem is vágyják megtapasztalni egy másik ember érintésének örömeit. Minden bizonnyal maguk is utálják ezen szükségletüket, koloncukat, de gyengék ahhoz, hogy küzdjenek ellene. Már elképzelni sem tudják, hogy lehet más. Képtelenek hinni magukban, nem tudják elhinni, hogy ők még ismerik a valós szeretkezés fogalmát.

Vajon ez a helyzet még fokozódhat? Létrejöhet egy olyan világ, ahol a gyermekek laboratóriumi körülmények között születnek, mert a szülőjelölteknek meg sem fordul a fejében a párválasztás? Sosem akarom azt megérni, hogy egy ember inkább önkielégít egy webkamera képére, mint semhogy megpróbáljon magának egy hús-vér személyt szerezni.

   Megszűnhet a szerelem? Az talán nem. De nem mindegy, hogy mibe vagyunk szerelmesek. Egy megérinthetetlen virtuális környezetebe, vagy egy igaz hű társba.

   Szerintem ezen állapotig csupán egy dolog vezethet el... a félelem. A félelem a nemi betegségektől. Csak az életünk féltése késztethet minket egy ilyen mértékű drasztikus cselekedethez.

   Remélem többségünk azért megmarad az érintés függőjének, a valós szex rabjának, mert hát ugye semmi sem érhet fel azzal az érzéssel, amikor tudjuk, hogy az aki a legtöbb örömet okozza nekünk ott fekszik mellettünk mindössze néhány centiméterre.