Hősök
Én oda vagyok a szuperhősökért. Imádom a Marvel és főleg a DC univerzum kitalált megmentőit. Néha képzelgek is róla, hogy milyen lenne a világ, hogyha ők is benne lennének. Minden bizonnyal romlottabb, hisz a maszkos igazságtevőkkel együtt járnának a gonosztevők is. Imádnám, ha a napilapok Batman arcképével kezdődnének, de ez azon az áron, hogy Joker is a mi világunkban tevékenykedjen egyszerűen nem érné meg... De vajon feltétlen a képzelet birodalmába kell barangolnunk ahhoz, hogy hősökre leljünk? Szerintem nem, ugyanis én meg vagyok győződve róla, hogy a valóságban is léteznek igazi jótevők. Jó az már más kérdés, hogy ők nem bújnak jelmezbe.
Tűzoltók, rendőrök, mentősök, orvosok, katonák... számomra ők egytől egyig hősök, hiszen számtalan alkalommal mentenek életeket, vagy éppen kockáztatják a sajátjukat valaki máséért. Mi más kéne még ahhoz, hogy valakit hősnek tituláljunk?
A képregények jótevőire csupán azért van szükség (a szórakozáson kívül természetesen), hogy megtanítsanak bennünket a jó és a rossz közti különbségekre, az igaz eszmékre, az erkölcsök fontosságára, a hitre, a hitre, hogy bárkiben lakozhat jóság, a hitre, hogy az ember igenis képes megváltozni. Mert a képzelet hősei nem saját magukat szeretnék piedesztálra emelni. Ők csupán egy jelképet, egy idolt, egy szimbólumot akarnak adni a népnek... a remény szimbólumát.... az eszme a fontos, nem pedig a személy.
A való világ hősei nem akarnak ilyen elgondolásokat tanítani nekünk. Az ő feladatuk csupán a segítségnyújtás, a bajbajutottak és gyengék támogatása... De nem is kell több nekik, az én szemembe ők mindenhogy hősök, sőt az én szemembe már az is hős, aki csupán egy kisfiú vállára teríti a kabátját azért, hogy éreztesse vele, nincs minden veszve ( ez az utolsó mondat, nem pontosan így, de tartalmilag hasonlóan elhangzott a Sötét Lovag-Felemelkedés című filmben).
Tehát egy igazi hősnek nem kell szupererő, méregdrága high-tech kütyük, vagy éppen csili-csálé kezeslábas gúnya. Egy igazi hős a lelkében és nem a testében hős, azért az aki, mert van egy képessége, ami csak az élet bajnokainak adatik meg... Képes jót tenni, és hajlandó segíteni az embereken.
Egy egyszerű példával szeretném szimbolizálni, azt, hogy bárkiből lehet hős. Hacsikó egy japán akita kutya volt, aki mindig elkísérte gazdáját a sibujai vasútállomásra, amikor az munkába indult, és esténként szintén ugyanazon a helyen várt rá. Egyik este azonban az eb gazdája nem érkezett meg, mint később kiderül azért, mert meghalt, ám ezt leghűségesebb barátja nem volt hajlandó elfogadni... egyesek szerint 9 éven keresztül minden nap ott várakozott az állomáson és bízott a csodában. Hacsikót, miután elpusztult kitömték, és az Országos Természettudományi Múzeumban állították ki Japánban. Emlékét ezen kívül még egy szobor is őrzi a sibujai vasútállomáson. Japánban ő lett a hűség szimbóluma... egy igazi hős.
Történetét több ízben is megfilmesítették...Történetét, amely bizonyítja, hogy nem kell a képzelet földjeire utazni azért, hogy az ember igazi hősökre találjon.
Ha tetszett olvass tovább: http://napibenji.blogspot.hu/
Ilyen bátorság mint például egy képregénybe, hogy Superman beáldozza magát az emberiségért (Superman vs Doomsday) ilyen nem létezik a valóéletbe. Az is egy szép görbetükör volt egyébként. Megmutatta, hogy Supermant nem az ereje és a képességei helyezik az emberek fölé, hanem, hogy ő az egyetlen lény aki egy ilyen lépést egyáltalán bemer vállalni önzetlenül.
szerencsére a mi bolondjaink csak bolondok, és nem ördögi zsenik:D
pedig vannak ilyen emberek, nem is kevés sajnos...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.