Egészen kis korom a videojátékok és a Fantasy szerelmese vagyok, és ez semmit nem változott az évek múlásával. Sokszor szívesebben merülök egy képzelt világ mélységeibe mint mondjuk egy péntek éjszakába. Ez társadalmilag továbbra sem elfogadott, itt, Abszurdisztánban talán soha nem is lesz, de megmondom őszintén, nem is érdekel.

Rajongok a mesékért, mindegyik, amelyik igazán mély nyomott hagyott bennem, velem él tovább, és őszinte örömmel gondolok vissza a vele eltöltött időre. Némelyik olyan szinten az életem részévé vált, hogy még tanulhattam is belőle, vagy éppen felnyitotta a szemem. Most mutatok nektek pár ilyen tapasztalatot.

Silas Greaves



A rettegett fejvadász, akinek a neve említésétől még a legrettegettebb bandita is elkezd árnyakat látni a sötétben. Halálos, elszánt, megállíthatatlan, de nem kegyetlen. Öregemberként meséli el élete kalandjait hallgatóságának, akik finom szólva is szkeptikusan fogadják a hallottakat. Anélkül, hogy lelőném a csattanót, a történet lényege, hogy Silas testvéreit megölik, és csak ő marad életben, bosszút fogadva a gyilkos ellen. A végén pedig egy nagyon komoly választás elé nézünk.
A döntésünk után gondolatmenet engem nagyon megfogott. Feloldozás, vagy vérbosszú. Mindkét lehetőség megtekintése után csak ültem és lestem. A bosszú vezette ember bosszú nélkül csak egy üres héj, aki viszont tud megbocsájtani, annak megmarad az élete. Termesztésen nem arról van szó, hogy a birka jámborság kell hogy vezesse az embert. Akit ez részletesebben érdekel, annak ajánlom a Gunslinger játékot. A végén mindent értelmet nyer.


Urdnot Wrex



Kroganként Wrex is lehetett volna olyan, mint bármelyik másik. Hatalmas, bivalyerős, emberi szemmel nézve mérhetetlenül agresszív, és szinte elpusztíthatatlan. Nem az eszükről híres, arról meg aztán végképp nem, hogy saját genetikai kódjuknak ellentmondva azon dolgozzanak, hogy visszaállítsák a haldokló Krogan faj életét. Wrex az első résztől kezdve a legszimpatikusabb csapatárs volt Garus mellett, és szerintem a legérdekesebb is. Állandóan faggattam két küldetés között, hogy többet tudjak meg róla. Sokkal sokkal több minden rejlik benne, mint amit a brutális, meggyötört külső takar. Vicces, de szerintem a sorozatban Wrex a legemberibb karakter.
Olyan elhivatottsága van a cél elérésben, amit én irigylek tőle. Szembe megy a saját hitével, a saját fajtájával, képes változni, elfogadni, és soha nem adja fel. Nekem az ő története tetszett a legjobban a mellékszereplők közül.


Vegeta



Imádom Gokut. Gyerekkorom egyik legnagyobb hőse, de ha megnézzük neki adott, hogy hős legyen. Vegeta viszont nem úgy kerül a képbe, mint a hőskép ideális alakja (sőt...) viszont Goku mellett változik, fejlődik, és a saját önképét képes összetörni, mert fel tudja ismerni, hogy torz. Sok embernek annyi van ebből a sorozatból, hogy állnak órákig, üvöltöznek, meg fenyegetőznek. Oké, elismerem, nem nézném végig az első részektől kezdve az egészet még egyszer. Gyerekként megvolt a varázsa, de nem is erről szól. A karakterfejlődések egyszerűen csodálatosak ebben a történetben.


Gotrek Gurnisson & Felix Jager



Annyiszor olvastam már el a TrollSalyer szériát, hogy az első könyveket lassan kívülről ismerem. Hihetetlen mennyi érzelem van egy - egy történetben. Az utolsó két könyv (End Times) na az.... Ott én nem egyszer érzetem úgy, hogy beülök sírni a sarokba. Ahogy könyvről könyve haladunk előre a párossal együtt, ismerjük meg őket jobban, szépen lassan már már olyan, mintha testvérek lennének. Ismerik egymást, kiállnak és ha kell, meghalnak egymásért.
Mindketten sokat változnak a könyvek alatt, és olyan hűséggel és ragaszkodással viseltetnek egymás, illetve a csapattársaik iránt, ami engem nagyon megfogott.
Egyszerűen zsenilás történet, egy remek lezárással.
Sajnos magyar nyelvre nem érkezett meg az utolsó rész, de aki teheti, szerezze be és olvassa el. Szívbemarkoló, ugyanakkor tökéletes lezárást írtak hőseink kalandos, és megpróbáltatásokkal teli életének. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nincs happy end. Ugyanakkor Snorri történeti szála... Warhammer, the dark age.


Claymen




Áhh igen. Neverhood. Főhősünk örök időkre és kitörölhetetlenül belopta magát a szívembe. Nincs benne hatalom vagy becsvágy, nem önző, csak jó. Tényleg, igazán jó. Ahogy csetlik botlik, de töretlenül halad előre, hogy megmentse világát, visszaállítsa a rendet. Szerintem a "jó" pontos definíciója ez a karakter, segít bárkinek, önzetlenül és szívből, ügyetlen, meggondolatlan, de jószívű, és teljesen szeretni való. Életem során nagyon sokszor segített már mind a játék, mind a karakter, hogy jobb kedvem legyen, és elhiggyem, hogy amíg nem jó, addig nem lehet vége.


Batman



A sötét lovag. Gyerekkorom legnagyobb hőse. Amióta csak az eszemet tudom, ő a legnagyobb hősöm. Ő csak egy ember a sok szuperhős között, aki eldöntötte, hogy tesz valamit a jó érdekében. Önerőből kiképezte magát, fejlődött, szenvedett, hogy elérhesse amit akar. Jó, igen, milliárdosként összerakta a páncélját, és a felszerelését, de senki nem edzett helyette, nem fizetett emberek utazták körbe a világot, hogy ő fejlődjön, hanem önerőből, egy átlagemberként hatalmas belső fajdalommal és tragédiával elérte, hogy szuperhős legyen. A képregények és a történetek rám hatalmas hatással voltak gyerekkoromban, és mindig olyan akartam lenni mint ő, mármint, nem úgy, hogy meghalnak a szüleim és végigvégződöm az életem, hanem, hogy jót akarok cselekedni, tudni, hogy amit teszek annak célja, értelme van, még ha csak magam, vagy egy ember számára is.
Lehet, hogy hülyeség, vagy gyerekes, de a mai napig úgy vagyok vele, és olyan szinten magával ragadott Batman, hogy sokszor kérdezem magamtól, egy adott döntés előtt akaratlanul, hogy jó-e amit teszek. Nevezettek gyerekesnek, de nekem az életem során sokszor volt úgy, hogy azért tettem, vagy nem tettem valamit, mert úgy éreztem nem jó hozzám mérve, nem egyezik azzal amit én követek, amit nekem Batman tanított.

Remélem tetszett emberek, és ha nektek is van vagy vannak ilyen személyek, szívesen olvasnám őket.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


Free Counters