crashpipi

A kötődést a videójátékokhoz valahol a '90-es évek elején kis iskolásként egy Atari2600-al, egy Nintendoval, majd az IBM alapú XT-vel kezdtem. Ezek után sorra jöttek a családban a 286-ostól kezdve az egyre gyorsuló PC-k, 386, 486, az egy magos Pentiumok szinte mindegyik generációja, egészen napjainkig nagyjából kétéves váltásokban. Még rémlenek a DOS parancsok, a Turbo Pascal és a Microsoft Windowsának a 3.1-től mindegyik verziójával való kínlódás. :) Még emlékszem mekkora szám volt az országban egy 4 megás S3 Virge mellett egy akkor kuriózumnak számító 4 megás Voodoo 3DFX kártya, hogy mekkora ász volt egy izmosabb TNT2 vagy hogy később hogy ment végbe az átállás és szorultak ki a szeretett Voodoo kártyák és jöttek a Geforce-ok, Radeon-ok. :) Ma már szívesebben játszom konzolokon és nagy tévén a nappaliban, de az asztali számítógéptől a mai napig sem tudtam megválni vagy egy laptoppal helyettesíteni. Annak sosem lesz létjogosultsága nálam, az az asszony világa, a hálószobában fetrengve gépezéshez...
Nagyjából 2005-2006-tól van Xboxom, amit igyekeztem minden ráncfelvarrással az újabbra cserélgetni és 2013-tól PS4, majd Pro és hamarosan PS5 boldog tulaj is leszek.
Ki nem állhatom a fanboykodást és ha valaki szemellenzővel csak az egyik tábor mellett teszi le a voksát. Sőt, valójában le is sajnálom azokat... A fillérba..ást és szűk látókörűséget leszámítva nem is utal másra...
37 évesen munka és család mellett ma már nem jut túl sok időm a hobbimra és valójában ki sincsenek használva a masinák, de igyekszem mindig úgy intézni, hogy a PC-TV-konzolok szentháromságba egy külföldi nyaralás árát évről évre beleöntöm. :)
Úgy érzem a legjobb korban születtem és kockaként nagyon jó érzéssel tölt el, hogy legyen szó számítástechnikáról, mobiltelefonokról, egyéb szórakoztatóelektronika eszközökről, mindnek ott voltam a születésénél és felhasználóként végigkövethettem fejlődésüknek minden lépcsőfokát, állomását...