Szép napot!

Elég sok szavazás szokott lenni egész évben, ilyen olyan díjakkal jutalmazva és a többi. Most viszont én kicsit ténylegesen játékos szemszögből térnék ki a LEG-ekre, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálatok mik ezek a címek és persze arra is, hogy miért. A lista a következő:
Legmeghatóbb történet
Legszimpatikusabb karakter
A dallamok
A legjobb rész a sorozatból
A legmegosztóbb frachise
A legnagyobb meglepetés
Az örök kedvenc
A legütősebb előzetes
A legrosszabb kivitelezés
A legtöbb időt elrabló játék
Amivel régen sosem játszottam volna
A legbűnösebb élvezet
A legjobb B kategória
A sorozat, ami sosem kapott folytatást
A hang, amitől mai napig kiráz a hideg
A legjobb effektek
A világ ami játékot érdemelne

Legmeghatóbb történet: Brothers: A Tale of Two Son
Teljesen véletlen bukkantam rá erre a játékra mikor még annó a GOLD előfizetéshez adták. Igazából nem is tudom, miért fogtam hozzá mert sem a borító és az azon látott dizájn nem tetszett, mégis nyomtam egy letöltést és kipróbáltam. Az első pillanatban megtetszett, hogy két karaktert a két analóggal egyszerre kell irányítani. Sosem láttam addig ehhez hasonló kivitelezést így kíváncsian mentem tovább és egészen a játék végéig, csak pár cigi erejéig tettem le a kontrollert. A legjobban az tetszett, hogy valódi dialógusok nincsenek benne, mégis tökéletesen megértetted a történetet és minden pillanatát figyelted a játéknak. A mesés történetnek viszont az utolsó része tetszett nagyon, amit nem fogok most leírni mert nem szeretnék spoilerezni de nekem bizony férfi létemre itt kellett hagynom a gépet és kimenni cigizni egyet, mert akkora gombóc volt a torkomban, hogy bizony majdnem elbőgtem magam.

Legszimpatikusabb karakter: William J. Blazkowicz
Sosem voltam Wolfenstein rajogó. Játszogattam a játékokkal, de egyet sem toltam végig viszont "irtózni" sem irtóztam tőle. Így történt, hogy szívesen vágtam bele a Wolfenstein: The New Order játékba, ami nem csak meglepően tetszett és kellően érdekes volt a világ és a sztori, de BJ nekem olyan szinten szimpatikus lett, hogy szó szerint sajnáltam hogy nem lesz folytatás és kizárólag vagyis a fő oka Ő volt. Az a fajta tömény gyűlölet a nácik iránt nekem olyan szimpatikus volt (én nem gyűlölöm őket, csak a karakter és az akkori emberek érzéseibe beleélve magam) hogy rögtön a kedvenc főhősömmé vált. És mivel nem tagadta, hogy élvezi is amit csinál még szimpatikusabb lett.

A dallamok: Fahrenheit: Indigo Prophecy / Theory of a Deadman - Santa Monic
Nagyon sok játékból loptam már kedvenceket. Wolf like mee, Feeder - Just a Day vagy a Tony Hawk's 2 teljes soundtrackje és napestig sorolhatnám, de életem legkedvencebb és legjobban kedvelt dallama bizony ez a szám lett. Emlékszem, többször visszatöltöttem ide a mentésem már csak azért is, hogy végigjátsszam a gitáron a végén már perfektre és hogy meghallgassam. Többek között itt szerettem meg, figyeltem fel a Quantic Dream csapatra is.

A legjobb rész a sorozatból: Grand Theft Auto: San Andreas
Emlékszem, amikor a Gamestart olvasgattuk a teleházban és egyetlen kép volt a GTAIII névtelen hősével valami cikkben, amiben kaptunk egy csomó hihetetlen ígéretet ami ha meg is valósul, akkor biztosak voltunk benne, hogy a NASA egyik gépe fog majd kelleni hozzá. Aztán megérkezett és utána a Vice City is amik örök kedvencek lettek, de a GTASA tényleg olyan játék lett számomra, amire van is egy meme és nem mosolyogni szoktam rajta, hanem gyerekként így érzem én is. CJ karaktere, aki még akkor is CJ marad ha teljesen megváltoztatod, a három város és a köztük elterülő kisvárosok, a lehetőségek és minden abban az időben akkora húzóerő volt, hogy egy fosos xD Radeon 9200.-ért amin már elfutott, három hétig jártam 14 évesen a cigányokkal kapálni. Életem egyik legkeményebb három hete volt és a legnagyobb sikerélménye. Sajnos a 4 és 5 már közel sem jött be ennyire.

A legmegosztóbb frachise: Metal Gear Solid V: The Phantom Pain
Igazából nem tudom, hogy mondhatok e véleményt így erre, mert ugye a Solid részekkel én nem játszottam csak a Ground Zeroes önállóan is futtatható kis kiegészítővel, de mégis mindig ez ugrik be nekem. Hatalmas felháborodás és csalódás volt a rajongók részéről az ötödik, amire gondolom nem csak én emlékszem. Minden esetre én nagyon szeretném pótolni a sorozatot és kíváncsian várom, mi nem lesz az ötödikben ami a többiben benne van.

A legnagyobb meglepetés: Spec Ops: The Line
Annak idején nyáron, mindig uborkaszezon volt. Nem tudom mennyire emlékeztek rá. No ekkor robbant be a Spec Ops: The Line, ami olyan szinten nagyot ütött számomra, hogy nagyon sok AAA cím sem képes erre. Maga a játékmenet már mocskosul tetszett, a történet végig izgalmas és érdekes volt, a vége meg egyenesen letaglózott. El is kezdtem követni a Yagert, akikről sajnos azóta semmi hír sincs :/

Az örök kedvenc: Resident Evil 3: Nemesis
Nagyon nehéz helyzetbe hoztam magam, mert igencsak elnézőnek gondolom magam pár játékkal szemben. Az örök kedvencem viszont szerintem ha nagyon megerőltetem magam és választanom kell, akkor a Resident Evil 3. Én ezzel a résszel kapcsolódtam be a sorozatba és Nemesis mai napig a legbrutálisabb, legfélelmetesebb negatív karakter számomra míg Jill és a játék elején elhangzó monológja a legszimpatikusabb és a legelveszettebb számomra.
"September 28th, daylight. The monsters have overtaken the city. Somehow, I'm still alive"
Nemesis STARS mondata, pedig mai napig hidegrázást vált ki.

A legütősebb előzetes: Call of Duty: Black Ops
Igazából belefutottam már pár olyan előzetesbe, ami kilóra megvett. Ilyen egyik a The Witcher 3: Wild Hunt - Killing Monsters trailere (aki nem ismerné, lessen rá). Itt a fura az, hogy még nem játszottam a játékkal, sőt a második részével sem, tehát sem előítéleteim nincsenek se semmi, mégis ez a trailer annyira átadta (bár lehet nincs igazam) hogy mit is akar a játék megmutatni, hogy nagyon. Viszont most csalódni fogtok, mert trailerekből a kedvencem a Call of Duty: Black Ops első részének a trailere, amit talán 30x is megnéztem egymás után, sőt a mai napig előkrül amikor kicsit nosztalgiázni akarok és visszaemlékezni milyen az, amikor pár perc miatt hónapokig számolgatod a napokat, mikor fog megjelenni a játék. A Cliffhanger című küldetés pedig benne mai napig életem legizgalmasabb és legjobb játékos élménye.

A legrosszabb kivitelezés: Alan Wake
Imádtam a Max Payne sorozatot és a Remedy-t épp ezért bizalmat szavaztam az Alan Wake-nak is. Egész életemben 17 darab játék került tiltólistára, amibe nem hirtelen felindulásból vagy haragból esetleg csalódottságból kerülnek a játékok, hanem akkor és abban a pillanatban tökéletesen biztos vagyok benne, hogy soha a világ életben nem fogok játszani ezzel a játékkal. Idővel már nem emlékszem miért kerültek bele, ahogy most sem de a tiltólistám lényege pont ez, hogy ne is adja újabb esélyt neki. No, nekem az Alan Wake egy ilyen játék és bár emlékszem nagyszerű pillanatokra, mint a TV-ben lejátszott, The Twilight Zone szerű sorozatra, abban az egyben biztos vagyok hogy ezt a játékot soha nem akarom többé látni.

A legtöbb időt elrabló játék: 7 Days To Die
Ömlenghetnék rengeteget erről a játékról, de legyen elég annyi, hogy immár minden más mellett 1125 órám van benne. Sosem gondoltam volna, hogy egy játék képes ennyire megbabonázni úgy, hogy végül is a szabadságon kívül semmi kiemelkedőt nem tud felmutatni. Mai napig képes vagyok visszamenni a kis mentésebe és kertészkedni órákon keresztül vagy épp kipucolni egy kisebb várost, rendet rakni egy kórházban vagy felfedezni a térkép további részeit, ami a random generálás előnye mellett is olyan hatalmas, hogy sok tíz óra után is csak maximum az egy tizedét tudod felfedezni. Számomra ez a játék nem azt jelenti, hogy vissza-vissza térek rá, hanem hogy keményen vissza kell fognom magam hogy ne játsszak vele mert ha elkap a gépszíj akkor napokig, hetekig megint nem létezik más.

Amivel régen sosem játszottam volna: Survival játékok
Igazából itt nem egy játékról, hanem egy kezdeményezésről és egy stílusról szeretnék írni. A kezdeményezés az Early Access ami bár egy igen izgalmas megoldása a játékfejlesztésnek, mai napig tartom magam ahhoz hogy sajnos azok a fejlesztők akik kicsit sem lelkiismeretesek, úgy le tudják húzni a játékosokat, hogy az maga a csoda. Ezért is haragszom néha erre a dologra viszont ezen keresztül ismertem meg a másik dolgot, a survival játékokat. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy olyan játékkal jásszom amibe ölöm belefelé a drága időmet és mégsem lesz vége soha. Hála az égnek, mindkettőben tévedtem mert az EA által a visszajelzéseink, nekünk játékosoknak olyanok mintha a fejlesztőkkel dolgoznánk együtt. Jönnek a patchek, a horfixek és csodálatos egy-egy update után látni, hogy kijavították azt amiért addig panaszkodtál. A survival téma megmagyarázására nem szeretnék időt szentelni, mert azt át kell élni. Ha tartom magam az elveimhez, akkor nem ismerek meg olyan csodálatos játékokat mint a 7 Days to Die, Raft, Green Hell, Subnautica vagy akár Stranded Deep. Életem legnagyobb hibáját követtem volna el.

A legbűnösebb élvezet: Rambo: The Video Game
Sok olyan játék van, amivel annyira jól el tudok lenni, hogy mások megvernének érte. Általában ezek az RTL játékok (winter sports stb) vagy a Cobra 11 széria ami ha az emlékeim nem csalnak, akkor immár Crash Time címen futnak tovább. Egyik ilyen "kedvencem" a Rambo játék amiben én is látom a hibákat és fel-fel nevetek azon, hogyan néz ki Stallone karaktere, mégis nagyon tudom élvezni a játékban töltött perceket. A Virtua Cop után, ha kinevettek ha nem, az egyik kedvencem a műfajban.

A legjobb B kategória: Days Gone
Nem akarok álszenteskedni, nekem a kedvenc játékom. Marha nagy mákom volt, hogy a végigjátszás alatt két bugba futottam bele és egyik sem volt kritikus. Viszont hiszek az embereknek, elhiszem az apró dolgok/hibák miért zavarják őket és meg is értem. Szerencsémre, nekem minden aspektusa tetszett a játéknak és mindvégig élveztem, úgy hogy PS-en a két platina közül az egyiket ez a játék tudhatja magának. Mivel elfogultság nélkül nem tudok nyilatkozni, így inkább csak lezárom a mondanivalóm annyival, hogy már ez az egy játék megérte, hogy a játék a hobbim.

Ide pofátlan módon beszúrok egy másik képet, ami most mindenütt a hátterem lett:

(szerk+)
A sorozat, ami sosem kapott folytatást: ObsCure
Nem tudom mennyire lehet mondani sorozatnak egy 2+0,5 részes játékfranchiset, de én nagyon hiányoltam az ObsCure folytatását. Amellett hogy nem számítottam egy Resident Evil, Alone in The Dark vagy Silent Hill kihívóra (és bizony az lett) azon is meglepődtem, hogy a könnyed tinihorror amire készültem, igencsak véres és nem utolsó sorban nagyon darkosra sikerült. Ha ilyen kevés résszel nem számít sorozatnak, akkor a Silent Hill és az Alone in the Dark amiből hiányolom a következő részt.

A hang, amitől mai napig kiráz a hideg: Quake 3 - Quad Damage
Mivel fentebb a zenékre tértem ki, így itt természetesen a hangeffektekre gondolok. Mai napig kiráz a hideg, ha elindítom a Quake 3-at és sikerül felvennem a Quad Damage power up-ot. Ha ez még keveredik a BFG fegyverrel, akkor olyan mámor kap el, hogy az hihetetlen

A legjobb effektek: Avalanche games
Ahhoz hogy egy játék valamiben kiemelkedő legyen, szerintem nem kell a legjobb játéknak lennie. Számomra az Avalanche effektjei ilyenek. Emlékszem, hogy még a TV-ben néztem valami gamer csatornát, amikor a Just Cause első részét mutatták be és a Flatout 2-őt. Természetesen a második hatalmas kedvenc lett, de az elsőben azok a robbanások mai napig megdobogtatják a szívem. Amit pedig a Mad Max játékban véghez vittek, hát le a kalappal!

A világ ami játékot érdemelne: Terminator
Mondanám, hogy amin a legutóbbi terminator játék elkezdett, az egy nagyon jó út lenne, de sajnos szerintem mindenki tudja, hogy emlékezni sem nagyon fognak rá. Igazából, én nagyon csípnék egy olyan RPG elemekkel teletűzdelt játékot, ahol folyamatosan fejleszthetem a terminatorom és egy ócska, kezdetleges gépből a végén egy igazi beszivárgó egység lehetnék.

Nagyjából ennyi lett volna a kis iromány. Próbáltam olyan témákat felhozni, amik nem annyira mindennaposak és amiről jó eséllyel nektek is lesz kedvetek beszélgetni. Minden esetre én szívesen olvasnám a ti véleményeteket akár az én listámról, akár pedig a sajátotokról.