A gépem elromlása valahogy visszavetett a munkában és amint megjavult, felhívtam egy este a múzsámat, pár perc múlva belibbent egy szál hálóingben. Amikor megcsókoltam azonban nyelve keserűvé vált ellökött magától és még tökön is rúgott. Minden joga megvolt hozzá, mivel megcsaltam a Fullmetal Alchemist című manga/animesorozattal. Nem titok, hogy egyik kedvenc animém, amit a héten sikerült is végignéznem és a világa magával ragadott. Tettszett maga az alkímia működése és a nagyváros és a technoligia zaja. Úgyhogy most egy "steampunkos" műven dolgozom. (Tudom, hogy az FMA nem steampunk, de én szeretem a steampunkot) :D

  A Jéghamuval két gondom volt, az első hogy piszkosul sok munka lenne vele és a cselekmény rohadtul törékeny, a másik meg a képességeimet sikerült felüllőnöm, így még nem sikerülhet olyan szinten elmesélnem a történetet, ami méltó lenne hozzá. Így hát félretettem és nekiálltam egy jóval egyszerűbb műnek, a neve Ezüstholló és itt a prológusa.

  (Ha nyomokban észrevehető benne az FMA, az azért van mert a "mágia" működéséhez az egyenértékűség elvét vettem alapul, mivel ez az életenergiást már cseppet elcsépeltnem véltem és így rugalmasabb csatákat vihetek papírra.)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                                                               Prológus

A telihold tündöklése halványkék ruhába öltöztette a baljós felhőket. Rengeteg árnyék kúszott tekeredő karjaikkal az utcán, ahogy a kocsik elhaladtak. Három volt belőlük. Három hatalmas, fekete gőzmasina. Pöfögésük fullasztó füsttengerbe borította a környező házakat. Elhaladásuk nem sok embert zavart meg a pihenésben, valahol messze csak egy vérfarkas üvöltött. Csupán egy ember figyelte őket.

 Egy ember talpig feketében, kezében lakkozott fa sétapálca, melynek feje ezüstből formázott holló. A férfi alakja árnyékot vetett a rézszínű cserepekre, melyek ropogtak talpa alatt, amint futásnak eredt. Léptei könnyűek voltak és magabiztosak. Évek óta hozzá volt szokva az efféle közlekedéshez, erre született, a vadászatra.

Prédája felgyorsított. Észrevették. Nincs is jobb, mint a menekülő áldozat félelmének a szaga. A konvoj hatalmas sipítással vette be a következő kanyart. Három limuzin nehezen tud elboldogulni a város ezen részében. A sofőrök nem ismerték ezt a kerületet és az utcák amúgy is keskenyek voltak, így vesztükre egy zsákutcában kötöttek ki. Útjukat egy hatalmas rézcső állta el. A kerekek füstöltek, ahogy a járművek fékeztek. A három hatalmas test egymásnak feszült, hozzátolva az elsőt a csőhöz. A vezeték felrepedt, forró víz és gőz szivárgott ki belőle. A kocsik használhatatlanok lettek az ütközéstől. Az elsőből és utolsóból öltönyös emberek szálltak, hogy biztosítsák a terepet, fegyvereikkel vakon céloznak mindenfele.

A férfi az utat használva besétált az utcába, pálcájának végével koppantott kettőt a macskakövön. Kipp-Kopp. A holló szeme felizzott, testéből vörös villámok törtek elő. A föld megremegett az orgyilkos mögött és bíbor fény kíséretében masszív fallá változott. A csapda bezárult.

A hangra a testőrök kétségbeesetten tüzelni kezdtek, majd a falhoz siettek. A bérgyilkosnak hűlt helye volt. Karmazsin fény töltötte be a falat, melyből nyolc kőlándzsa tört utat magának a párás levegőben. Nyolc darab, egy lándzsa minden áldozatának. Férfiak halálsikolya töltötte be a levegőt, mely túlharsogta a vérfarkasokat is. Egy szempillantás múlva nyolc férfi élettelen testtel, üveges szemmel bámult a vörösre változott égboltra. Egy kilencedik ember is megjelent, a középső jármű sofőrje.

- Uram bármi történjék is maradjon a kocsiban!- mondta a testőrparancsnok

Azzal elindult lassú léptekkel kezében pisztolyát szorongatta. Lépett egyet, lépett kettőt és hirtelen belelépett a semmibe. Orral előre zuhant bele a mély gödörbe, hogy egy nyögéssel felszúródjon az aljából kimeredő tüskékre. Kilenc halott, lesz ez még tíz is.

- Mit műveltek, ti szerencsétlenek! – hallatszott a hang a középső kocsiból- Az a kutyafattya bármikor utolérhet minket. Hallotok? Mit csináltok ti barmok? A farkamra esküszöm, ha nem válaszoltok, megölöm a családotokat, a kutyátokat, a családjaitok kutyáit, kivágom az egész rohadt családfátokat!

Senki sem válaszolt. A hang kikászálódott a kocsiból, dagadt mellén úgy feszült a fehér öltöny, hogy majd szét szakadt. Ötven év körüli kopaszodó ember volt, minden egyes ujján gyűrűvel, amit úgy körbenőttek a virsli ujjai, hogy csak pengével lehetett őket eltávolítani. Arca félelmet tükrözött, szájszaga áporodott volt, nadrágja ágyékából folyadék csordogált.

 A feketeruhás ember szép lassan elindult felé. A kövér előkapta díszes revolverét és remegő kézzel, szemét behunyva lőtt. A bérgyilkos könnyed léptekkel táncolt el a hat golyó elől, előhúzta kardját, mely sétabotjában rejtőzött és egy határozott mozdulattal tüdőn szúrta prédáját. Az áldozata hanyatt bukott és nekidőlt a kocsi nyitott ajtajának.

Vért köhögött, a végét járta.

- Te! Ki bérel…ki bérelt fel erre… Mond!- kezével a férfi nadrágját markolta.

- Egy olyan ember, mint te nem érdemli meg, hogy gyilkosának nevével az ajkán távozzon ebből a világból. A munka elvégezve.

Azzal a holló újra felvillant és több tucatnyi madár töltötte be a helyet, károgásuk fülsüketítő volt. Vígan lakomáztak, a halottakból, miközben a férfi visszasüllyesztette ezüstös pengéjét a sétapálcájába, megigazította a kabátját és belépett egy árnyékba. Pár másodperc múlva lépései már messziről hallatszottak. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha valami hiba lenne benne akkor elnézést kérek, de múzsáim csak éjszaka olyan buják, mielőtt pont tartalékra kapcsolnám magam, úgyhogy ez ma 00.12 kor fejeződött be.

A munkát kedvenc FMA openingem festette alá: