A magyar tömegközlekedési eszközök lerobbant felszerelésű, koránt sem kulturált környezetet nyújtó járatainak egyikén nem tudtam semmi elfoglaltságot találni, és elméláztam a címben is szereplő kérdésen, válasz után kutatva. Ezt a gondolatmenetet osztanám meg veletek, kedves GK blogolvasók!

Napjainkra a számítógépes játékok elérték azt a szintet, hogy a könyveknek megfelelően kidolgozott történetet tárnak elénk, és még a filmek vizuális effektjeit is megjelenítik. Ez rögvest az első három ok, amit el tudok képzelni.
Első tehát a sztori.
Noha azt vallom, hogy a könyvek történetei messze jobbak, mint a filmeké (persze általánosítva), és hogy videojáték ezt nem „überelheti”, mégis azt kell mondjam, hogy a szintet tartja. Igen, nos néha rémisztő pontossággal ki van dolgozva egy-egy cselekmény a játékokban, magával ragadó, átüti az izgalom, sarkall, hogy játssz vele, ugyanúgy, mint egy könyv késztet, hogy lapozz!
A második a vizuális hatások.
A filmek a könyvekkel ellentétben nem a képzeletünkre hatnak. Máig tartom, hogy a világ örökös és legjobb videokártyája az emberi elme, és az általa megalkotott / kitalált helyzetek, helyszínek, alakok a legjobban kidolgozottak. A filmek viszont ezt akarják leutánozni a mozivásznon, követni az emberi kreatív álmokat, képzeleteket. Nos, a játékok is ugyanígy vannak ezzel. Ha van egy remek ötlet, vagy történet (pl.: Alan Wake, Assassin’s Creed 2, American McGrees – Alice, Force Unleashed, stb.) akkor már csak a gyönyörűen megmunkált környezeten / szereplőkön múlik a dolog, mindent elkövetnek, hogy élvezd, és megalkossák a fantáziád helyett a világot, és így kapunk olyan csodás dolgokat, mint a Metro, a Crysis, vagy az új Tomb Raider.
A harmadik szempont ez előzőek kettőse, azaz a lustaság.
Igen, nos tény, hogy az átlag játékos inkább huppan bele a karosszékbe és játszik a gépen, mint elolvasna egy könyvet. Mielőtt a hozzászólás blokkban fejemet venné ezért a mondatomért bárki is, el kell hogy mondjam, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, és elnézést a sztereotípiákért, de eddigi személyes gamer barátaimmal ez volt a helyzet. Hiába a megkapó cselekménye egy könyvnek, soha nem olvasná el csak azért, mert az egy könyv. Lapozni kell, odafigyelni, elképzelni, inkább játszik.

Persze nem csak ezen szempontok a felsorakoztathatóak. Ott van még a World of Warcraft világa, vagy a GTA, ami külön kategória, és ez adja meg a negyedik szempontomat, a siker elérésének vágyát.
A kémiadolgozat nem sikerült? A suliban beszóltak? A munkahelyen elviselhetetlen a főnök? A szüleid semmibe vesznek? Nem baj, WoW-ozz! Vannak olyan játékok, amik szinte ezt mondják. A magánéletben akadnak nehézségek, és ezt tökéletesen elfeledteti a játék, különösen, mivel egyszerűbb sikert aratni. Noha nem a személyes tapasztalat vezeti soraimat, mégis volt nekem is olyan, hogy egy pocsék nap után azért ültem le kicsit, hogy legalább már én is könyvelhessek el valami napi sikert, bár mennyire is felesleges az az életemben. A játékokban az lehetsz, aki akarsz, magukat a megvalósítandó erős, karakteres, vagy épp bölcs figurákat jelenítik meg, akik akár legyőzhetetlenek, stb. Nem tudom, erre tán a WoW a legjobb példa, ahol más embereken élheted ki magad, nem számít, hogy gyengébb, vagy kisebb szintű az ellenfél. Leölöd, és siker a napod. Vagy más példa a GTA, ahol a legnagyobb gengszter lehetsz, mindenki tisztel. De ha már példák, ki ne hagyjuk a Sims-et. Egész más az előző felhozatalhoz képest, mégis a témához kapcsolódik. Létrehozhatod azt az embert külsőleg, és belsőleg, aki lennél, vagy akit barátodnak akarnál.

Az ötödik szempont a kikapcsolódás, mely nagyban kapcsolódik a negyedikhez, mégis más.
Nos nem véletlen, hogy ilyen gyönyörűen kinőtte magát ez az iparág, és a letöltések ellenére még mindig jövedelmező. Úgy vélem, ez nem a remek marketingstratégiák eredménye, legalábbis nem kizárólag. A hatéves korosztálytól egészen a 40-es éveiket élő emberekig, mindenki játszik. A korcsoportok persze nem egyenes arányú eloszlásban értendőek, a lényeg, hogy ezt a legtöbbet nem a fentiekben felsorolt tények miatt teszik, hanem a kikapcsolódás végett. Egyfajta stressz levezetés, kalandvágy, kedv generátor, szórakoztatás…ez mind a videojáték. Mindenki megtalálja a maga korának és jellemének megfelelő történetet, kategóriát, stílust a lemezen.  Horror, akció, autós, misztikus, egyszerűen mindenféle minden mennyiségben.

A játékokból szűrhető le tanulság, javítja a reakció-készséget, a reflexeket, megismertet sok kultúrát, az elérhetetlent a minden napokba hozza, és még ajándékozáskor is remek ötlet. Ezért játszunk, illetve ez az én véleményem erről. Szívesen olvasnám véleményeteket a hozzászólások között, ám addig is: Jó játékot! :-)