1. rész

Bevetés megint. Arra eszmélek, hogy az osztagommal egy Black Hawk típusú helikopterben zötykölődünk egy, a köznép számára ismeretlen, mégis létfontosságú város felé. A feladat ismert, beszivárog (lehetőleg észrevétlenül), elfoglal (lehetőleg minél gyorsabban), s megtartani addig míg az erősítés bármilyen nemű formája megérkezik.

Társaim sokat próbált katonák. Szakaszparancsnokunk Coyote, mindenféle kütyühöz és rakétatípushoz ért ő a csapat szakija és egyben irányítója is. Remekül végzi a munkáját és bizton állíthatom bárhová követnénk őt. Angel a csapat támogatója, nincs az a könnyű vagy nehézfegyverzet ami kifogna rajta, rendkívül jó taktikák merülnek fel benne és bármikor fordulhatsz hozzá skulóért. Gab a csapat szeme mesterlövészi képességei már-már quantum számítógéphez hasonlíthatók, a hadmozdulatok kivitelezéséhez elengedhetetlen a jelenléte. Jah és én Muveszur, én egy egyszerű felcser vagyok.

n. Egymás után hangzanak fel mindenkinek a saját oldaláról: Tiszta! Beljebb nyomulunk, utcáról utcára, minden gyanús mozgás, hang fenyegető mindannyiunk számára. Majd Gab mikrofonjából: Ellenség előttünk, fedezékbe! Tisztán rálát a közeledő ellenségre, majd közli velünk létszámukat. Négyen közelítenek felénk, Gab-on kívül mindannyiunk előveszi a kését és várunk. A mozgás és a tapasztalat tudatja velünk mi a teendő. Gab jelt ad, óvatosan mögéjük lopózunk és egy egyszerű mozdulattal befogjuk a szájukat és elvágjuk a torkukat, mialatt Gab egy tökéletes lövéssel fejbe lövi a negyedik delikvenst. Tökéletes csendben és észrevétlenül zajlott mindez hisz mesterlövészünk L96-ján hangtompító található, mi megakadályozta lelepleződésünket. Nyomulunk tovább, egy félig kiégett autó jelzi, hogy nemrég itt zajlott az élet és a fellendülés de ma már csak egy betonbucka és rom a város nagy része, majd ellenséges zászlóval ellátott épületet pillantok meg és fedezékre intem a többieket. Megvan, ez az amit kerestünk.....

2. rész

Coyote információ alakzatba utasít minket, majd közli velünk, hogy csendben keressünk megfelelő lőállásokat, hogy fedezni tudjuk míg ő felderíti a terepet. Mindnyájan egy szó nélkül így is teszünk. Angel talál egy félig leomlott falú viskót, ahová fel tudja állítani M240B géppuskájának állványát miután lesöpörte a bizonytalan vakolatot a földre. Gab felmászik egy rozsdás lépcsőn és egy ágyú lyuggatta résen figyel. Én kettejük között találtam helyet egy vérfoltos homokzsák mögött. Mikor mindenki elhelyezkedik, azt veszem észre hogy Gab elővesz egy csokit szépen kibontja majd elkezdi jóízűen enni és mellé vágja azt az önelégült pofát, amit sosem fogok elfelejteni. Csendben kérdeztem meg tőle, hogy:
- Mi a jó istent csinálsz?

A kérdésemre jött válaszra már meg se kellett volna lepődjek igazán, ami így szólt:

- Nem gondolod, hogy rossz szájízzel fogok felfordulni, ha netán itt az ideje?

Angel csak legyintett, de mire megszólalhatott volna, addigra érces és fegyelmezett hang szólalt meg a rádión:

- Figyelem! 100% fókuszt várok mindenkitől, fedezzetek közelebb megyek!

Az iménti pillanatnyi komikum elveszett - Gab is abbahagyta a csoki evést-  és feszült várakozás vette kezdetét, jó öreg M416-osom tusát a vállamnak erősítettem és vártam a célkeresztben felbukkanó ellenséget, eltelt egy perc de hiába vártam, amiben az alábbi mondat erősített meg:

- Téves megállapítás, ez mégsem a célpont, fedezzetek míg visszaérek!

Angel bosszankodását még így is hallottam a bajsza alól:

-A jó büdös franc esne az égbe, hogy nem süthettem el végre a kicsikémet.

Ami ha egy bárban lettünk volna, gondolkodásra is adhatna okot, de itt a semmi közepén elég egyértelmű. Coyote parancsára elrejtettük a nemrégiben megölt négy katonát, nehogy a következő őrjárat gyanút fogjon és továbbindultunk ÉK-i irányban.  A húsz perce még veszélyesnek tűnő város most nyugodtan, csendben tűnik el a horizonton a Nappal együtt. Eljött az éjszaka, tábort kell vernünk...