Úgy gondoltam írok egy olyan bejegyzést, ahol a videó játék típusok, általam fontosabbnak tartott elemeinek megfelelően, felsorolnám az azokban bővelkedő és minőségben kiemelkedő alkotásokat (mellyekkel dolgom is volt, így a teljesség igénye nélkül), annak érdekében, hogy esetleg az egyszeri gamer ember, aki otthon unatkozik, ne vágjon bele olyan szórakozásba, ami nem neki való, csalódik, így időt pazarol (mert ugye bár nem nyár van, de a szezonból már igencsak kijöttünk és mostanában elég gyér lesz a választék, én a Thief 4-en, Daylight-on és Watch Dogs-on kívül nem is várok nagyon mást az elkövetkező fél évben, mivel nem multizom, így a Titanfall is hidegen hagy).

Egyik előző blog-omból idéznék a témakörben való gondolkodásmódom megértését elősegítendő:

"Például aki nem akar pörögni, mint egy arcade stílusban, hanem inkább "taktikázna" az ne ócsárolja a CoD-ot, hogy "úúú de fáj, hogy kicsi mapokon kell tolnom"! NEM KELL! Menj BF-ezni (vagy Ghost Recon-oszni, ha taktika kell)! Aki meg nem csípi, ha egy tank ráparkol, az ne sírjon, hogy "ááá 30 perce gyaloglok és leszed egy Jet"! Go hentelni a CoD-ba! Mindenki játsza, amit szeret, ami a karakteréhez illik (neki való)!"

Az első kategória nyertese, nem máshol, mint a hack & slash gammák között keresendő, hiszen a minden kisebb mini-boss-t lefejező, kibelező, fejletépő spártaiak megadják a módját küzdelmes győzelmeik lezárásának.

A brutális és epikus boss-fight-ok királya kétség kívül a God of War sorozat, annak is leginkább utolsó két része (3 és Ascension). Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a "medve-disznó-ember után szabadon" elven megálmodott Poseidon-hidra-ló-rák kombó ellen fellépő Kratos, szív-átszúró, végtag vagdosó és szemkinyomó tortúrájának videón megörökített látványorgiája:

A második szempotnál a küldetések (/küldetés típusok) és azok helyszíneinek változatossága áll a középpontban.

Az ezen a téren "legszínesebb palettáva dolgozó" produktum, a nem is olyan régen a boltok polcaira került Beyond: Two Souls címet viselő, a filmes és videó játékos szakma jótékony kimenetelű "házasságából született", élmény jelzővel írható le legkifejezőbben és az idősíkon való oda-vissza ugráláson túl a single map-ok is rendkívül kreatívan és sokrétűen lettek összeválogatva, ahogy azt az alább linkelt videóban is megcsodálhatjuk:

Aki látta a Játsz/ma vagy az Eredet című filmeket és tetszett neki a több szálon futó, összetett, mély és csavaros sztori, annak nem lesz meglepő, ha a gammák közt is fontosnak tartom az ilyesfajta szórakoztatási stílust.

Egy drámai krimi, ami hasonlít a Fűrész epizódok pszichológiájára, ám annál jelentősen fogyaszthatóbb köntösben előadva kapjuk, az interaktív filmként is definiált Heavy Rain című alkotást, mely az erkölcsi kérdések feszegetése és a QTE lehetőségek bőséges használata mellett a négy karakter, s ezáltal a négy szálon futó cselekmény által lesz elgondolkodtatóan összetett, amiből egy kis ízelítőt is láthatunk a következő mozgóképes anyagban (bár az érzést, amit a játék teljes befejezése, illetve a "kirakós" folyamatos összeillesztése ad, nem teljesen jön át ilyen formában):

Sok játék része a(z ál)tudomány, de nagyon annak logikáján gondolkodni, azt használni nem kell a monitor előtt ülőknek...

...néhány esetet leszámítva, ezen művek általam legjobban preferált tagját, a kísérleti (milyen érdekes) adalékprogramból, teljes értékű szórakoztató puzzle software-ré avanzsálódott és ferge-...most figyelj...-teges :D humorával is zseniálisan "operáló", indi szerű élménnyel megáldott (lelke van) Portal 2-t és annak, a fizikai logikával kapcsolatos elemeit szeretném a soron következő videóval prezentálni a kedves olvasóknak:

Ötödik szempontunknál a mozgás, a karakteranimációk voltak a középpontban. A motion capture technológia korában, még az ezt az eszközt nélkülöző stúdiók (pl. 4A Games: M:LL) is egészen szép eredményeket képesek elérni eme vizuális játékelem tekintetében.

Nálam a game kiválasztásában nem csak a folyékony, darabosságot mellőző és realisztikus mozgás leanimálása volt a mérvadó, inkább a különböző kiegészítő mozgások kreatív megvalósításai, amiket más programoknál hanyagolnak vagy egyáltalán nem láthatunk. A posztapokaliptikus környezetbe helyezett és old-school alapokkal fejlesztett Rage-ben személy szerint imádtam, ahogy egy-egy, eltérő testrész sérülésére reagál az enemy és pl. hogyan botladozik, húzza a lábát mondjuk egy comblövéstől vagy "fogja" a feje helyét, miután azt egy pengés bumeránggal "lependerítettük" a nyakáról. Kis összefoglalónk ebbe a vizuálisan üdítő (és szórakoztató) mozgásfajtába enged betekintést (Mad Max fan-oknak kötelező darab):

Azt hitted, hogy a CoD multi a pörgős játékmenet legjobb példája? Eeeee! Rossz válasz! Aki egy FPS kampányon belül is érdekes, intenzív és mozgalmas játékélményre vágyik, és nem a Serious Sam féle poénos hent-et kedveli, az most NE hagyja abba az olvasást! :D

Elmesélem, hogyan néz ki, az egyébként nagyon tetszetős cel-shaded (képregényszerű) grafikai megjelenítéssel készült, és vélemyénem szerint kevés figyelmet kapott The Darkness 2 átlagos 30 másodperce: egy sötét sikátorban sétálunk célunk felé, csak egy pislákoló neon világítja meg a szűk, nyirkos teret, de azt is rövid úton kilőjük Desert Eagle-ünkkel. A bal Demon Arm-mal feltépjük a bűnbarlangként üzemelő bár ajtaját, a jobb Demon Arm-mal lecsapjuk a fényforrást, a bal kezünkben lévő UMP-vel elintézünk 2 gazfickót, akikre elterelésként Swarm-ot küldtünk, a jobb kezünkben lévő vágott csövű Sawed Off sörétessel a másvilágra küldünk két másik rosszarcút, a jobb Demon Arm-mal felkapunk egy biliárd dákót és a falhoz szegezzük vele a lépcsőn érkező erősítés első tagját, a másikat megragadjuk a bal Demon Arm-mal, a jobbal pedig az ánuszán keresztül (!) húzzuk ki koponyástól a gerincét, menekülés közben pedig a Demon Arm-ok által leszakított és fedezékként magunkkal hurcolt taxi-ajtó mögül ontjuk az ólmot a Darklingünk által lefoglalt overálos szerencsétlenekre. A következő anyag csak erős idegzetűeknek:

Akinek nem fekszik a csőjáték stílus és a klausztrofóbiásan szűk terek, ellenben csípi a sandbox stílust, a nagy, szabadon bejárható területeket, a loot-olást, a felfedezést, utazást, missziók utáni keresgélést, vicces jeleneteket, személyre szabhatóságot, dinamikus napszak váltásokat és tápolást, annak a figyelmébe ajánlok egy tavaly megjelent folytatást.

Az egyel fentebb említett grafikai megjelenítéssel és Physx-el ( http://www.youtube.com/watch?v=EWFkDrKvBRU ) is ellátott Borderlands 2-t, ahol rendkívül változatos (és DLC formában folyamatosan és bőségesen bővülő) tájegységek, teljesen szabadon bejárhatóak és a szépen, dinamikusan berendezett területek mind-mind a felszerelések utáni kutatást és azok felfedezésének vágyát erősítik a kalandvágyó gamer-ekben. A review megtekintésével tájékozódhatnak az érdeklődők:

Ha valaki olcsó/ingyenes, mégis igényes szórakozásra vágyik, az rendszerint az indie kategóriában kutat, a tömegből "ritka csillanásokkal" kiszűrhető és magát észrevétető "gyöngyszemek" után.

Mivel én nem vagyok oda a művészeten (festek, főleg portrékat) kívül a túlzottan feminim ízlésvilágért, így nem a (már PS4-en is elérhető) Flower vagy a Journey lesz a választottam (bár mindegyik tetszett), inkább egy szívemhez közel álló, komorabb témában, a zombi apokalipszis jegyében készült "termék", a Deadlight kerül terítékre, mely a legtöbb AAA "minőségben" fejlesztett társát/konkurenciáját (az élőhalott tematikában) hangulatával maga mögé utasítja, amit a rendezés és émény kivitelezése által maximálisan át tud adni és nekem ez nyerte el anno a tetszésemet. Az oldalnézetes, platform-horror mellett még két cím játszott, a Limbo túl egyszerűnek bizonyult (ettől függetlenül remek indie program), viszont a Shadow Complex és ez között vaciláltam, végül a látványvilág miatt döntöttem az oszladozó dögöket, fejszével aprító Randall Wayne, seattle-i kalandjai mellett. Ebből jöjjön most egy adag szépiásan fakó gameplay:

És végül, de nem utolsó sorban, nagy ritkán én is szeretek ijedezni vagy szorongani, amit az utóbbi pár évben gyér felhozatalt mutató filmek helyett, a nem kevésbé rossz állapotban álló nyomasztó, túlélő-horror gammák piacának, említésre méltó darabjainak végig-remegésével pótolok.

Bár a Condemned: Criminal Origins-et és folytatását (az XBOX360 és PS3 konzol exklúzív) Bloodshot-ot a kedvenceim között tartom számon, mégsem ezeket tekintem a stílus top képviselőinek. Olyan világban élünk, ahol rengeteg inger éri az embert, jó és rossz egyaránt, így a sokszor véres kegyetlenség vagy valakinek a halála, már nem okoz akkora törést, megrázkódtatást, mint pl. a kevésbé "stressz-álló" szüleink esetében, így mi jobban viseljük az ilyesfajta megpróbáltatásokat (szerencsére). Viszont mindenkinek van egy határ, nálam ezt fogyasztható (mainstream) és minőségi köntösben a Dead Space lépte át, annak is a tovább finomított, mégis az alapjait megőrző második része (mondjuk a hajszállal lemaradt F.E.A.R 2: Project Origin és a nemrég megjelent Outlast sem okoztak sokkal kisebb traumát, félénk kis személyiségemnek :D ). Utolsó visszatekintésünkben, Isaac Clarke sci-fi környezetbe helyezett, survival-horror tortúrájának néhány, zero gravity-vel és fullasztóan üres, űrbéli jelenetét vesszük górcső alá:

Úgy gondolom, jópár tanácstalan társamnak adtam megfelelő és elegendő információt ahhoz, hogy mivel lehet elütni a szabadidejüket, a már megjelent és hozzájuk stílusban is passzoló játékok formájában, amíg a várva-várt újdonságok elérhetővé válnak számunkra.

Köszönöm az olvasók megtisztelő figyelmét! Az esetleges hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek, de ekkora mennyiségű szövegeknél ez sajnos előfordul!

A játékosok/olvasók véleményét szívesen várom, de a trollkodástól és a "De szerintem meg máshogy van, ezért noob vagy!" típusú kommentektől kíméljetek!

Peace!