Jónapot mindenkinek.

Tudom, azt ígértem és azt mondtam, mostmár végleg elhagyom az oldalt és soha többé nem láttok, csak egy nem használt account leszek a tagok rengetegében. Azonban ma, ahogy lapozgattam a dokumentumok mappámat, rábukkantam valamire. Egy mesterműre. Nem. A Mesterműre. És eszembe jutott, hogy ezt régebben már kiraktam ide, csak ugyebár mikor bannoltak minden amit tettem, a homályba veszett. Azon mozdulattal megfosztva a világot ettől a lírai csodától.

Úgyhogy most erre a pillanatra visszatértem, hogy visszaadjam ezt. Meg persze most nyáron még többen is elolvashatják.

Hölgyeim és uraim: Fogadják szeretettel Urahara Béla, Dementor díjas költő alkotását.

A hős gémer balladája

Magasan járt már a Nap,
S hősünk magában haladt.
Barátja nem volt egy se,
Ki őt útján végigkísérje.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

Hétfő volt a nap, amelyre
Izgatottan várt a merevedése.
Az utcán egy lány lépdelt feléje,
Intett, és tudja mit döfne beléje.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

Az iskolába érve új csoda várta,
A lányka az Ő új osztálytársa.
De a lelke nem nyugodott, tudta,
A lány is olyan lesz, mint a többi kurva.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek. 

A folyosón ülve, mély melankóliában,
Csak arra gondolt, milyen lenne a lányban.
Ám az elárulta őt, mással beszélgetett.
Félt, és tudta, hogy ennek befellegzett.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

A csengő hangja rázta fel mélájából,
Ki kell hoznia a legtöbbet a lányból.
Órán is csak őt figyelte, rendületlenül.
Figyelte ahogy feláll, és azt is ahogy leül. 
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

Hazaérve elvégezte, megírta háziját,
S elindult a lányhoz, kezében virág.
Tudta, hol lakik, hisz mondta azt korábban,
Talán még az osztály előtt, az első órában.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

A hosszú úton végig járt az agya,
A virágot egyből a kezébe adja?
Ám mikor odaért, meglátta,
Hogy ma más fogja berakni a lányba.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

Fájdalom! Futni akart, el innen!
El innen messzire, hiszen,
Akit hőn szeretett mást csókol,
Mással megy végig az osztályon.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

Magasan járt a Nap,
S hősünk egyedül szaladt.
Ám piros volt a lámpa,
De Ő ezt nem látta.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

A kamionsofőr a fékre lépett,
És nem bírta felfogni a szörnyű képet,
Amikor a hős gamer véres teste,
Előtte esett az úttestre.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

A lányka is ott volt, bár nem tudjuk hogyan,
Csak azt látjuk, ahogy a testhez rohan.
Szólongatja, bár nem tudja nevét,
Hiszen Ő volt az, kinek adta volna testét.
Szívében fájdalom, szemében
Könnyek gyülekeztek.

 Urahara Béla, Budapest, 2012.