Azt hiszem talán azzal kéne kezdenem, hogy soha az életben nem hallottam a Witcher sorozatról, sem könyv, sem film sem semmilyen egyéb formában mint, hogy létezik egy Witcher 2 játék. Okos ember létemre kikövetkeztettem, hogy amennyiben van második rész akkor kell valahol a világban léteznie olyannak, hogy első epizód. Az elmúlt pár hétben megindítottam egy vásárlási projektet és 8 év után vettem egy új PC-t, úgy gondoltam amennyiben viszont újat veszek akkor az olyan legyen, hogy azt futtassak rajta amit akarok. Na most amit első körben én akartam az a Wticher 2 volt. Jó persze tudom, hogy az első részt akkor még nem ismertem, de hát a videók amiket előtte néztem túlságosan is csábítóak voltak ahhoz, hogy időt töltsek egy régebbi játékkal amikor lehetőségem van ezzel játszani.

Sok vacilálás után végülis beneveztem egy gyűjtőire miért ne alapon és azt kell mondjam nem csalódtam. Engem az elmúlt több mint fél évben nem sok játék tapasztott oda a képernyő elé, persze ebbe benne an az is, hogy kedvem sem volt foglalkozni az egykaptafáramenő szarokkal., de azért az ember néha azért vesz valamit, gyakran csak a neve miatt. Azonban nekem a Witcher mint frenchise név semmit sem mondott, mondhatni csak egy cím volt a sok közül. Azóta persze sikerült bőségesen utánajárnom az első epizód és a könyvek eseményeinek, de egész egyszerűen én csak "egyjófasza"; játékot láttam benne.

A történet ott folytatódik ahol az előző befejeződött. Nem lövök le spoilert így igazából ezen részéről csak annyit tudok írni, hogy Riviai Geralt kalandja remekül lettek megírva. A fővonal folyamatosan fönntartja a figyelmet, mellékküldetésekből pedig pont annyi van amennyi nem kevés és nem sok, mindegyik a maga kis történetével, sőt egy pár kapcsolódik a fővonalhoz is. Nekem ez nagyon tetszik. A küldetések követése az elején kicsit zavaros lehet, de aztán amikor az ember rájön, hogy egyik questen belül nyomozni kell, hogy a másikban megnyíljon a követés opció akkor már megy minden a maga útján. A kulcs, hogy gondolkodni kell logikusan nem pedig csak menni az akutális waypoint után. Nagyon jó megoldásnak tartom.

A Witcher 2 egy hihetetlenül tartalmas és kellemes játék. Grafikailag majdnem tökéletesen megfelel az elvárásaimnak csak néhol találtam kisebb textúra problémákat, homályosabb területeket, de hát nem lehet minden tökéletes. A látvány elképesztő. A területek, a kilátás mind roppant mód valósághűek és az embernek kedve támad bennük gyönyörködni. A szereplők kidolgozása is részletes, az arcok egyediek nem egy steril polygonhalmaz tárul elénk. Az arcmimika és az animáció szinte tökéletes szinkronban van a beszéddel oly annyira, hogy az ember még az unalmasabb beszélgetéseket is szívesen hallgatja végig. Ehhez kapcsolódik a szinkron. Az első résznél ugye volt lehetőség magyar szinkron telepítésére, itt azonban most csak angol lehetséges azonban az annyira jó, hogy értelmetlen lenne most már szinkronossá tenni, sőt már-már sajnálom, hogy az első részt szinkronnal telepítettem. Minden szereplőnek megvannak a saját verbális stílusjegyei, melyek alapján tökéletesen el lehet különíteni őt a többitől és itt most nem az orgánum különbségekre gondolok. Egész egyszerűen roppant mód részletes és aprólékosan kidolgozott része a játéknak. 

A harc csupa vérrel és látvánnyal teli, bár maga rendszer nem bonyolult. Gyors támadás, erős támadás, varázslat, kitérés és védekezés. Ezekkel rendelkezünk és az elején nagyon sterilnek tűnik majd. Azonabn ahogy haladunk a fejlesztésekkel egyre több képesség nyílik meg az előbb említett mozdulatokhoz. Ilyen például a vissza támadás védekezésből vagy a távolabbra vetődésből szúrás. Az irtányítás nagyon hasonló a Batman : Arkham Asylumhoz . Ez alatt csupán annyit értek, hogy itt is tudunk 360 fokban küzdeni az ellenfeleinkkel, illetve befejezhetünk egy elkezdett kombót egy másik ellenségen. 

A varázslatokból nincsen sok, de a fejlesztéseikből van dögivel. A különböző tuningok pedig nem csak dísznek vannak egy-egy fejlesztés után érzhetően keményebbek vagyunk. Két szint között ég és föld a különbség, nem csak egy szimpla pontot kap, hanem tényleg fejlődik. Tűzlabda esetében például nagyobb lesz a roppanás hatósugara, erősebb maga az alap gömb és így tovább. Három specifikus fejlesztési út lehetséges és egy steril: kardvívó, mágus, alkimista. Személy szerint én a varázsló irányba indultam el, némi karodzással mert nagyon keveset használom a főzeteket. Az azonban látszik, hogy nagyon komoly buffokat lehet magunkra tenni a különböző löttyök elfogyasztásával.  A Witcher 2 tipikusan az a játék amelyben mindenki megtalálja a leginkább neki kedvező harci stílust. A kardozás folyamatossága azonban külön kiemelkedű értékelést kap nálam. Ugyan ha hozzánk érnek akkor megtörik a kis kombóinkat, de erre is van megoldás, természetesen a varázslatok közül. Azonban a jó harc még nem egyenlő a könnyű harccal és a Witcher 2 ezt újra és újra be is bizonyítja nekünk. Kihívás gazdag csatáiba elengedhetetlen a folyamatosan figyelem és a megfelelő taktika ugyanis egyetlen hiba és könnyen találkozhatunk a „Game Over” felirattal. Amennyiben úgy érezzük a játék túl nehéz vagy túl könnyű bármikor változtathatunk a nehézségen. 

A töltési idő szokásos jellemzőkkel bír. Az első nagy boot az mindig jóval tovább tart (10-15 másodperc volt nekem leghosszabb a legmagasabb beállításokkal is) mint a játék közbeni töltések. Kifejezetten a loading enyhítésére generált képernyővel csak akkor találkozunk ha teljesen másik helyszínre utazunk vagy nagy hangvételű küzdelmek sora várható (kikerülhetetlen pl. boss harc). Vsync az van azonban minden más tekintetben a játék tökéletesen és szépen fut. A képfrissítés olykor-olykor leesik, de nem vészes illetve nem látványosan. Ez leginkább az előbb említett töltési folyamatoknál illetve autosavenél jellemző.  Technikailag a játék nálam teljesen rendben van. Mivel nekem a magyar verzió van meg ezért gondoltam ejtek erről is pár szót. A fordítás kifejezetten jóra sikerült. Nem az a régi fajta tükör megoldás jellemzi a játékot mint az első részt, hanem látszik, hogy dolgoztak rajta, hogy megfelelő legyen. Persze néhol az ember találkozik olyan elírásokkal melyek nem tökéletesek, de hát istenem ez van.

A játék sajnos néha hajlandó kicsit megbonyolítani egy-egy küldetést illetve van amikor kicsit elnyújtja őket. Ez számomra okozott néhány frusztráló unalmas pillanatot, de szerencsére nem sokat. A helyzsínek változatosak ezzel ellentétben. Tehát senki gondolja, hogy a játék steril és jellemtelen, de mint mindennek, ennek is van pár unalmas része, legalábbis számomra. Azonban hihetetlenül kevés volt nekem ez a része. Az erdő szinte él, a víz élethű és nekem igazándiból ennyi bőven elég ahhoz, hogy azt mondjam a környzet tökéletes. A minket körülvevő életvilág is elképesztő. Este minden kis zaj, nesz olyan valódinak tűnik, hogy egyik este azt hittem a lakásban van egy szúnyog, közben a játékban zizegett valahol valami hasonló élőlény. 

A zenei világ pedig mesés pont. Ez nem vita tárgya hiszen kiemelekedő kompizíciók egész tárháza csendül fel a játékban. Ez tökéletesen illeszkednek az adott pillanat emocionális tartalmához. Teljes átérzhető minden, amiben a muzsikának nagyon nagy szerepe van. Önmagában a dalok viszont már nem mutatnak semmit, steril filmes score-nak tűnnek, azonban a játékban a mozgó képivilágnak köszönhetően tökéletessé válnak. Tipikus esete annak, hogy egy jelenetet mennyire fel tud dobni egy jó zene illetve egy zenét egy jó jelenet. Aki szereti a Gyűrűk Ura feelinggel megáldott trackeket az nem fog csalódni, a Witcher második kalandjában sem.

Összességében a Witcher 2 az egyik legjobb játék amivel ebben az évben játszottam. Sajnos számomra nagyon kevés olyan cím volt mely tényleg fel is mutatott valamit. Nekem már egy shooter nem igen mozgatja meg a fantáziámat ellenben ha valami újat érzékelek az rögtön belopja magát a szívembe. Nálam nagyon kevés játék kapja meg a 10-es pontot, de boszorkányosságosság második felvonása kiérdemelte. Aki csak teheti próbálja ki, megéri.