A tanítás a vége felé közeledett, a diákok fáradtak voltak. Már rettentően unták az egész napot. Csak az tartotta bennük a lelket, hogy péntek van, és itt a hétvége, a pihenés, a bulizás.

– Azta’! Nézzétek! Egy Mitsubishi Blacklight! A legújabb modell. Állítólag csak nyolc darab készült belőle, és csak egy van itt, Japánban. – magyarázta Takagi, az osztály kétlábon járó technológiai lexikonja. – Azt mondják privát kézben van az összes, bár nagyon ritkán látják őket az utcán.

– És? Lehet, hogy csak nagyon vigyáznak rá. – vágott közbe az osztály másik tagja. – Ha ilyen ritka, akkor rohadt drága lehet.

– Olyat is hallottam, hogy mind a nyolc egy ember tulajdonában van, és valami hadi technikai kísérleteket végeznek velük. – folytatta Takagi. – A kocsikat tankokkal tesztelték. 150 mm-es lövegeknek ellenállnak, és elbírnak 50 tonnát.

– Ezt már én sem hiszem el. – szólalt fel mégegy diák.

– Pedig igaz! Láttam róla videót! – bizonygatta igazát Takagi.

– Üljön le mindenki! – mondta Genki, a történelemtanár.

     A vita itt befejeződött. Mindenki érdeklődve nézte volna tovább az autót, és az utasait, de megkezdődött az óra. Genki a harmadik világháborúról mesélt, de Muredát egyre csak fúrta a kíváncsiság az esti találkozó miatt, és most már a „szuperautó” utasai is más irányba terelték gondolatait, így nem sokat hallott meg abból, amit a tanár mesélt.

     Mindeközben a Blacklight utasai az iskola kapujához mentek.

– Jó napot! – üdvözölte egy fekete öltönyös férfi Makotót, a portást.

– Magának is! – vetette oda az közömbösen. – Mit szeretne?

– Egy fiút keresünk. A neve Mureda Bakuyou. Elég sürgős lenne. Itt van? – hadarta el a furcsa, sötét külsejű ember, közben valamiféle jelvényt libbentett meg. – A titkos szolgálattól vagyunk.

– Itt. De muszály lesz várniuk. Csak vészhelyzet esetén nyithatom ki a kaput 4 óra előtt. – és mindvégig az újságot bújta, mégcsak fel sem pillantott.

– Rendben. Még háromnegyed órát várhatunk. – és visszaült az autóba, közben valamit sziszegett a fogai közt.

     Makoto lassan visszaballagott az épületbe, a portáspulthoz. Leült, olvasott még tíz percet, majd maga elé dobta az újságot, és gyorstempóban elindult fel a lépcsőn, már amennyire öreg és kopott ízületei lehetővé tették a sietséget. Az újságban az egyik cikk címe „Kapcsolat az eltűnések, és a rejtélyes új Mitsubishik közt”, a képen pedig egy olyan autó, ami abban a percben is kint állt az iskola kapuja előtt.

   Makoto megvárta az óra végét, és elkapta Muredát, amikor az kilépett az osztályteremből.

– Figyelj Mureda! Lent a kapunál vár egy autó tele fekete ruhás fickókkal.

– Tudom. Láttuk az ablakból. – mondta szokásos nemtörődömségével Mureda.

– Ne pofázz közbe, hanem hallgass végig. – és Makoto elkapta az egyenruháját, és egy félreeső helyre rántotta.

– Az újságban írták, hogy ezeknek az alakoknak köze lehet az eltűnésekhez. Azt mondták, hogy a titkos szolgálattól vannak, de ezt nem nagyon hiszem. – itt egy kis szünetet tartott, mintha olyat akarna mondani, ami a későbbiekben komoly bajba keverheti. – Téged keresnek. Nem tudom mit csináltál már megint, vagy miért kellesz nekik, de vigyázz magadra. Nekem most ki kell nyitnom a kaput. Már négy óra.

     Azzal megfordult, és otthagyta Muredát. A fiú a folyosó végén állt és bámult kifelé az utcára. A fekete autót nézte. Nem tudta mennyi idő telt el, amíg a gondolataiba merülve figyelte az őt fenyegető veszélyt, de miután feleszmélt, már határozott célokkal indult lefelé a lépcsőn. A fejében csak az járt, hogy eljusson Yamato kocsmájába, és megtudjon minél többet jelenlegi helyzetéről.

     Az iskola ajtajában állt meg. Nem sietett kilépni rajta. Gondosan felmérte az udvart, de senkit sem látott. Már mindenki elment, leszámítva a személyzetet, pedig nem sokáig várt az emeleten. De mivel vége a hétnek (mármint oktatási szempontból), a diákok szinte menekültek az iskolából.

– Fenébe. – morogta halkan. – A tömeggel könnyebb lett volna meglépni.

     Ebben tévedett. Ugyanis pár perccel korábban a fekete autóban a négy öltönyös fickó felkészülten várt.

– Ide az SSM-et! Ha a tömegben akar kijönni, akkor az SSM kiszúrja a sugárzást kibocsájtó személyt. – közben a hátsó ülésről előre nyújtott a másik férfi egy sebességmérő radarra emlékeztető készüléket, és az iskolából távozó diákokra irányította. Csak szürkés árnyakat mutatott a kijelző.

– Mért akarna meglógni, nem is tudja, hogy érte jöttünk, azt meg pláne nem, hogy mit akarunk. – szólalt meg a kormánynál ülő alak.

– Biztos vagyok benne, hogy a portás figyelmeztette. Semmi. Lehet, hogy már elment. Korábban kellett volna bekapcsolni az SSM-et.

– Láttuk volna, ha elmegy. Akkor még nem volt ilyen tömeg. – mondta a sofőr melletti fickó.

– Azt sem tudjuk, hogy néz ki.

– Megvárjuk amíg bezár az iskola.

     Mureda nem mert közel menni a kapuhoz, nehogy meglássák. Az iskola udvarát három méter magas fal vette körül, csak két kapu volt rajta. A főkapu, ahol a feketeöltönyös alakok rá vártak, és egy hátsó kapu, ami már évek óta le volt lakatolva és senki nem használta. Mureda odaosont a fal tövébe, a kaputól jobbra. Ki akart lesni az utcára, hogy leellenőrizze, még mindig ott vannak-e a gyanús alakok. Az autó az iskola bejáratától nagyjából öt méterre lehetett és a kapu felé nézett, de Mureda nem merte megkockáztatni, hogy túl közel bukkanjon fel a fal túloldaláról. Elment egészen az udvar sarkáig, ahol egy nem túl magas, de szerteágazó lombozattal rendelkező fa állt. Halkan  nekiiramodott, és úgy futott fel a falon két lépéssel, mint egy macska. Sikerült megkapaszkodnia a fal tetején, és lassan felhúzta magát. Nyár volt, a fa sűrű levelei elrejtették, de az autó utasai egyébként sem vették volna észre, mert háttal voltak neki, és viszonylag távol is. Mureda mégsem mert átugrani a falon és elfutni, vagy csak elsétálni. Biztosra ment, és megvárta amíg elmennek az iskola elől.

     Hét óra felé közeledett az idő, és Mureda már unta a bújócskát. Az elmúlt három órában többször is kinézett az utcára, de semmi mozgást nem látott. Az járt a fejében, hogy ha tudják hogy még mindig itt van, akkor miért nem jönnek be érte, ha pedig nem, akkor meg miért várnak még mindig itt. Az árnyékok megnyúltak, és Muredát belepte a sötétség, ahogy a fal tövében ült.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A szerzői josértést a törvény bünteti, ezért kérlek tüntesd fel a mű eredeti szerzőjét, de legelőször kérdezd meg, hogy felhasználhatod-e munkáját.