Yusuke óvatosan körül szaglászott, és keresett egy gyors hajót, amihez nem kellett nagy legénység. Eközben Frantz több hajó oldalára C4-es robbanóanyagot telepített. Éjfélkor beindult az akció. A hajók egymás után robbantak. A kisebbek teljesen darabokra szakadtak, míg a nagyobbak csak kettétörtek és elsüllyedtek. A partiőrség hajói mind a robbanáshoz igyekeztek, hogy segítsenek az esetlegesen veszélybe került embereken. Eközben Muredáék a sötétség leple alatt felszálltak a fürge, kétmotoros kis kirándulóhajóra. Natasha műszaki tudásával pillanatok alatt beindították, és világítás nélkül elhagyták a kikötőt.

– Te, Frantz! Honnan szereztél ennyi robbanószert? – kérdezte Mureda, mikor már a tengeren voltak.

– Mindig hordok magamnál néhány darabot. Olyan ez nekem, mint másnak a zsebkendő.   – mondta mosolyogva Frantz.

– Megnyugtató.

– Erről jut eszembe. – szólt közbe Natasha. – Ezt is neked vettem a ruhák mellett. – és előhúzott egy pisztolyt. – Frantz majd megtanítja hogyan használd.

– Ilyet is lehet kapni az áruházban?

– Nem csak ott jártam.

– Gyere! Majd odakint gyakorolunk. – mondta Frantz, és kimentek.

– Yusuke! Nem hoztunk élelmet. Ki kell kötnünk a legközelebbi nem Japán fenhatóság alatt álló partoknál. – mondta Natasha.

– Akkor legjobb, ha oroszországban kötünk ki.

– Pontosan. A nagymamám Vladivostokban él. Ott meg is pihenhetünk.

– A lopott hajó miatt viszont problémáink lehetnek. – mondta Yusuke.

– Nem feltétlen. – mondta Natasha és elővette a laptopot. – Betörök a hajó nyilvántartásba és a nevünkre írom.

– Csináld.

      Yusuke fejében az járt, honnan tudták, hogy Új Tokiótól nyugatra mennek, és abból a kikötőből akartak indulni. Miért volt akkora a nyüzsgés a hatóságok részéről? Csak ők négyen tudták, hogy hajóval fognak tovább indulni a repülő helyett. Eközben Frantz elmagyarázta Muredának, hogyan biztosítsa ki a fegyvert.

– Ez egy félautomata pisztoly. Csak fel kell húznod, és lőhetsz, amíg ki nem fogy a tár. Ha kifogyott, lenyomod ezt a gombot és kiesik a tár. Az újat csak be kell csúsztatnod, majd mikor a helyére kattan felhúzod és lősz.

– Értem.

– Mindig mellkasra célozz. Úgy biztosabb a találat, mert a visszalökés miatt kicsit feljebb megy a lövedék. Most erre fogsz lőni. – és kidobott a vízre egy bóját, amit a hajó tatjához kötött. – Próbáld meg eltalálni a nullát.

– Oké.

– Ne úgy fogd! – oktatta ki Muredát a német. – Nem kell két kézzel fogni, és ne állj szembe. Oldalt állj. Így kisebb célpontot nyújtasz. Rendben, így jó. Lőhetsz.

     Mureda maga felé húzta a fegyver felső részét. Célra tartott, pontosabban kicsit a cél alá, és lőtt.

– Elsőre nem is rossz. Pláne, hogy mozgó célpont. – mondta büszkén Frantz. Bár a lyuk nem a nullában volt hanem a négyes felett (a bóján a felirat: 40S). – Ilyen távolból már komoly sérülést okozhatsz, ha elég gyors vagy. Azt, ami benne van ellőheted, és kapsz még két tárat. Gyakorolj. Szükséged lesz rá.

     Az útjuk során végig szép volt az idő. Többnyire szélcsend uralkodott, és gyorsan haladtak. Mureda ellőtte a rábízott muníciót, és a tizenöt órás hajóút végére elég jól megtanult bánni a fegyverrel.

     Natasha munkájának hála az orosz partiőrség engedélyezte a partraszállást. Majd autót béreltek, és meglátogatták Natasha nagymamáját. Vladivostokban elhatározták, hogy nem mennek Kínába, túl sokáig tartana. Inkább Oroszországból egyenesen Rómába repülnek.

– Gyertek srácok! Ismerek a közelben egy nagyon jó kis kocsmát. Meghívlak titeket egy igazi orosz vodkára. – mondta Natasha.

– Csak nehogy megint balhét csapj. – dorgálta Natasha nagymamája. – Legutóbb is nekem kellett kifizetnem a kárt, amit okoztál.

– De nagyi! Nem én kezdtem.

– Nem érdekel, de ne forduljon elő mégegyszer.

– Igenis. – mondta lehangoltan a nő.

– Még sosem láttam, hogy bárkivel szemben ilyen alázatos legyen. – súgta oda Frantz Muredának.

     A kocsma nem volt messze, csak két saroknyit sétáltak. Ahogy beléptek a kocsmába, sűrű cigarettafüst köszöntötte őket. Nem volt túl nagy, de minden befért, amit egy jó kocsmában látni szeretnénk. Még csak kora délután volt, de a forgalom többszörösen meghaladta Yamato kocsmájának legjövedelmezőbb időszakát. A háború után elég jól elbántak Japánnal. Az egész robbanásos incidensért a japán államot tették felelőssé, ami részben igaz is volt. Így az ország pár éven belül igencsak elszegényedett.

– Szevasz Iván! – üdvözölte Natasha a kocsma tulaját. – Rég nem láttalak. Te semmit sem öregedtél.

– Nicsak! Hazatért a tékozló kislány. – mondta gúnyolódva a csapos. – Ugye most nem döntöd romba a kocsmámat?

– Nem terveztem.

– Megnyugodtam. Mit adhatok a vendégeknek?

– Négy vodkát. – mondta Natasha.

– És a többiek?

– Ezt nem mind magamnak rendeltem! – fakadt ki a nő. – Alkoholistának nézel?

– Nekem csak tiszta vizet. – mondta Mureda.

– Talán mosdani akarsz? Itt nem szolgálunk fel vizet.

– Akkor semmit.

– Akkor hozod azt a négy vodkát? – sürgette Natasha a kocsmárost.

– Gondoltam, hogy nem lesz elég neki egy. – morogta Iván, és az üvegekért nyúlt.

     Attól a pillanattól, hogy beléptek a kocsma ajtaján, gyanakodó szemmel nézett rájuk néhány fazon. A sarokban ültek egy asztalnál, és kártyáztak, de oda-oda sandítottak Muredáék felé. Aztán az egyik felállt és odament a pulthoz, ahol Natasháék is ültek.

– Én emlékszem rád kislány. – mondta a fickó, aki talán még Frantznál is nagyobb darab volt. – Te nyúltál le minket pár hónapja.

– Összetéveszt valakivel. – mondta egy erőltetett mosoly kíséretében Natasha.

– Tudom, hogy te voltál. Ha nem fizeted vissza, akkor kiverjük belőletek.

– Tisztességesen nyertem. Nem maradhatnánk ennyiben?

– Mennyit nyertél tőlük? – kérdezte Yusuke.

– Ötvenezer rubelt lopott el!

– Nem loptam! Nyertem!

– Kitekerem a nyakad! – üvöltötte az orosz és egyenesen Natashának akart menni, de Frantz elé állt.

     Ekkor felugrott az orosz óriás kártyatársasága, és közre fogták a pultnál Muredáékat. Az orosznak ütésre lendült a keze,de Frantz gyorsabb volt, és kihajolt balra a csapás elől, majd jobb kezével eltaszította az oroszt. Frantz olyan erővel lökte meg ellenfelét, hogy az egy pillanatra elhagyta a padlót, és egy asztalon landolt, ahonnan újabb ideges oroszok ugrottak fel. Közben Natasha bárszéket tört egy másik agresszív vendég derekán, majd gyomorszájon térdelte, és befejezésképpen a meghajolt oroszt tarkón vágta, mint a nyulat. Persze Mureda sem akart kimaradni a jóból. Amióta megismerkedett jelenlegi társaival, egyszer sem verekedet, így most megragadta az alkalmat. Az egyik fickó üveget ragadott, aminek letörte az alját és úgy támadott volna, viszont nem vette észre, hogy Mureda légies könnyedséggel repül át egy asztal felett, és páros lábbal oldalba rúgta az üveggel támadó férfit.

     Egyedül Yusuke maradt a helyén, viszont amikor egy kóbor szék repült el előtte, és borította fel az italját, komótosan előhúzta fegyverét, és fagyos nyugalommal lábon lőtte az egyik oroszt. A kocsma egyből elcsendesedett a lövés hallatára. Csak Frantz fejelte meg a már markában lévő fickót, hogy ne vesszen kárba az igyekezete. Yusuke elővett egy köteg pénzt, és a pultra tette.

– Ez a kár enyhítéséért. – mondta. – Gyerünk, mielőtt kijönnek a rendőrök.

     Senki sem szólt egy szót sem. Mindenki meredten állt, míg elhagyták a kocsmát. Mureda ment hátul, és egy széles vigyor kíséretében intett búcsút a kocsma népének.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A szerzői josértést a törvény bünteti, ezért kérlek tüntesd fel a mű eredeti szerzőjét, de legelőször kérdezd meg, hogy felhasználhatod-e munkáját.