Főhősünk Ralph, a rosszfiú, becsületes nevén Rontó Ralph. Már 30 éve rombol a Javító Félix című játékban, ám többre vágyik. Elismerésre és megbecsülésre, ezért úgy dönt, bebizonyítja, hogy ő is lehet hős.

Elmegy hát egy másik játékba, a Hero's Duty-ba, hogy megszerezze a Medált, ezzel bizonyítva kevésbé rossz mivoltát. Az ismeretlen játék és Ralph bénasága eredményeképp a Gépfene nevű bogárszerű szörnyeteg elszabadul, átkerül a Cukorláz című go-kart játékba, hősünkkel együtt. Ekkor ismeri meg Vanellope-t, a mitugrász autóversenyzőt, s kezdetét veszi a nagy kaland.
Ennyi elég is, nem lövöm le a poént, tessék megnézni a filmet. Hogy miért? Mert ez a legjobb animációs film amit videojátékokból (és -ról) láttam eddig. Igazi nagyszabású karakterek vannak benne, mint pl.: Sonic, Kano, Dr. Eggman, Bowser, Ryu vagy épp Ken.

De nem ez teszi különlegessé, hanem a lebilincselő és fordulatos történet, ami olykor szívszorító pillanatokba csap át. Vagy mondhatnám a fordítás kifinomultságát is, ahogy a neveket és a játékok címét fordították. Ötletes és humoros fordításról beszélünk, ami ritka manapság, sőt, sok esetben teljesen rossz. Minden eszméletlenül kreatív ebben a filmben, a robbanó cseresznyéktől kezdve a központi állomáson át a kontroller-széfig. A film végén érdemes megnézni, de minimum beletekerni a stáblistába is, mert azt is frankón felépítették.
A Rontó Ralph szerintem azért lett ilyen jó, mert vannak benne klasszikus és ismert karakterek is, mégsem azokra épít, nem használ ki egy franchiset sem, helyette az egész videojáték-világot használja fel. Olyan eredeti mozi, ami emlékeztet minket, játékosokat arra, honnan is indult az egész, s mára mivé nőtte ki magát ez a folyton változó, izgalmas és borzongató világ.
Ha van egy kis időtök, akkor a Központi Állomáson állítsátok meg a filmet, és keresgéljetek videojáték szereplőket, találtok bőven!