Végre egyszer egy küldetéslemez úgy néz ki, ahogy az kell. Rendesen meg van eresztve, nem csak az a "visszaküldöm az előző aranylemezt a gyárba, nyomjanak rá új borítót..."
Valamikor a 4. század végén, magányos, keleties öltözetű kis lovascsapat vágtat végig a sztyeppéken. Az út szélén pár szőrös mellkasú gót iddogál, arcukon sör és izzadság egyvelege csillog. Épp azon röhögnek, mennyire képtelenség ezen a germán nyelven kifejezni bármit is, miközben az egyik lovas lekászálódik paripájáról és rögtön belevág...
- Üdvözlöm önöket uraim, mi lennénk a hunok.
- Wááááááááá
- Látod Attis ez mindig beválik, irány a következőhöz.
