A film az 1930-as években játszódik Párizsban, és a főszereplője Hugo Carbet. Hugo árvaként, egyedül él a vasútállomáson, és hogy a jelenléte feltűnés nélkül maradjon, mindig felhúzza az órákat, hogy azok járjanak, ő pedig egy félre eső koszos régi szálláson él az épület falai között. Az apjától egy emléktárgya maradt, egy automaton, és Hugo úgy gondolja, hogy ha sikerül megjavítania ezt az elromlott gépet, akkor megkaphatja az utolsó üzenetet a halott édesapjától. Persze ez a kutatás kaladokba sodorja, új embereket ismer meg, és mások életére is nagy hatással lesz majd a kölyök.

A sztoriról tömören, röviden ennyit. A filmről pedig annyit hogy nagyszerű. Martin Scorsese rendezte, aki valószínű hogy sokaknak ismerős név lesz. Ő csinálta a New York bandáit, az Aviátort, A taxisofőrt, vagy a Viharszigetet is. Régi motoros, és sok filmet rendezett már, a filmjei pedig így vagy úgy, de emlékezetesek maradanak az ember számára. Mivel a New York bandái nagyon tetszett, így megnéztem ezt a filmet is, ha már ő rendezte, és nem ért csalódás. A film árasztja magából a hangulatot. A párbeszédek, a helyszínek, a sztori mind nagyon el lettek találva, én észre sem vettem hogy 2 órás volt a film, mert szinte repült vele az idő. Leginkább egy érdekes, hangulatos könyvhöz lehet hasonlítani. Nem pusztán egy sztorit kapunk, hanem Hugo múltját is láthatjuk, és Gerorge Méliés sztoriját is magában foglalja a film, aki egy fontos szereplő. Érdemes megemlíteni a filmmel kapcsolatban a látványt, mert lenyűgöző lett. Szép képeket, érdekes jeleneteket nagy mértékkel tartalmaz, szóval itt is járna a piros pont a filmnek. A másik dolog pedig a szereplőgárda. A mellékszerepeket olyan színészek játszák el mint Jude Law, Sacha Baron Choen, Chrisopher Lee, Ben Kingsley, vagy Cloe Grace Moretz.

Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, legyen fiú vagy lány, idős vagy fiatal, mert ez egy olyan hangulatos kaladfilm, amit érdemes megnézni mindenkinek.