Általában a filmekről, művészetről

Nem szeretem, ha egy regény, film, bármilyen alkotás kapcsán CSAK arról beszélgetünk, hogy az alkotó mit szeretett volna kifejezni. Szerintem a művészet ha csak azokra a gondolatokra korlátozodna, amit az alkotó szeretett volna, akkor jóval szegényebb lenne, ezért van a képzeletünk, a gondolataink, hogy használjuk. Ez nem belemagyarázás, hanem tovább gondolása egy alkotásnak, ennek megfelelően, minden gondolatra legyünk nyitottak, ami egy film kapcsán felmerül, még ha az kicist el is rugaszkodik az eredeti történettől.

A filmről:

Ez egy olyan alkotás számomra, amiben minden el lett találva, nekem 10/10. Érdekes a történet, kiváló a zene, nagyon jó a cselekmény, érdekesek a párbeszédek, jók a színészek, elgondolkodtat, az összhatás nagyon egyben van, a magam részéről, minden megvan benne, ami egy jó filmhez kell. Nekem a TOP 10-ben biztosan helyet kap, vannak jó filmek, de az én ízlésemnek ez jóval több, valahogy nagyon eltalálták Nolanék.

SPOILER mostantól, témakörökre bontva leírom, amik eszembe jutottak a film kapcsán.

Emberi kicsinyesség

Ez egy olyan motívum, ami többször nagyon hangsúlyos a filmben. Valahogy annyira hihető, annyira emberi, amikor Dr. Mann (Matt Damon) karakterér megismerve rádöbbenünk, hogy nem volt képes meghozni azt az áldozatot, amit kért azoktól az emberektől, akik vele együtt indultak felfedezni a bolygókat. Azt szeretnénk gondolni, hogy az emberiségért felelős elmék mentesek a kicsinyességtől, és képesek az emberiség érdekében áldozatot hozni, de úgy látszik ez is hiú ábránd. A legintelligensebb emberekben is ott van az önzés, a saját érdek előtérbe kerülése, a közösség helyett. Amikor Cooperrel verekednek a kihalt bolygón, az annyira visszaadja az emberre jellemző kicsinyességet, zseniális képsorok.

Megdöbbentő, hogy Dr. Mann nem akart ekkor sem szembenézni hazugságával, csak túlélni akart bármi áron, nem érdekelte már az emberiség sorsa, vagy legalábbis az csak másolagos volt neki. Mire képes a magány... Vagy nem csak a magány volt az oka? 

Tudás vs. egyszerű életmód

Ez egy olyan kérdés, amiben szerintem Nolanék állást foglaltak. A pszichológusnő az elején kifejti, hogy nincs szükség ma már mérnökökre, csak fölművelőkre. Nolan egyértelműen azt üzeni, hogy DE szükség van, nem véletlenül van vágy valakiban, hogy ne csak a földet túrja. Számomra ez nagyon elgondolkodtató kérdés, mert egyrészt a filmben nyilván ez az a tudás, ami megmenti a világot, másrészt meg lehet, hogy ez a tudás volt, ami bajba sodorta a világot. Ha megmaradtunk volna a földművelés szintjén, akkor boldogabbak lennénk ma? Nagyon szeretek új dolgokat tanulni, olvasni, de vajon a tudás boldogabbá tesz, és úgy egyáltalán előrébb viszi az emberiséget? Vagy a technikai fejlődés csak boldogtalanságot hoz, elidegenedést a természetes dolgoktól? Lehet rossz kérdés egy gamer oldalon :)

A filmben az egyik oldal Cooper fia, Tom, a másik oldal meg, maga Cooper, meg a lánya Murph, az állandó tudásvágyával :) Tom karaktere szerintem úgy van ábárzolva, mint ami negatív, pl. nem érdekli, hogy van-e megoldás a betegségre, elzárkozik a tudás elől, jóllehet Cooper természetesen szereti, elérzékenyül, amikor látja a fiát a saját gyermekével, de nyilván nincs olyan kapcsolat közöttük, mint a lányával. Talán az jön le a filmből, hogy szükség van ilyen emberekre is, hogy legyen étel, de ők nagyon kevesek a nagy problémák megoldásának szempontjából, ha csak ilyenek lennének akkor elveszne az emberiség.

Személyes véleményem az, hogy én jobban becsülöm azokat, akik például a földeken dolgoznak, nélkülük lehet nem lennem mit ennünk, erről egy kicsit elfeledkezünk szerintem.

Karrier és a család egyensúlya

Bár Coopernél nyilván ott van az emberiség jövője miatti aggodalom, de azért baromira utált a földeken dolgzoni. Ugyanakkor döntésénél szembesülnie kell azzal is, hogy többet esetleg nem látja a családját. A film tulajdonképpen a folyton dolgozó édesapa képét is jelképezi, aki soha nem látja a gyermekét. Mennyi elme volt már a történelem során, aki amiatt, hogy a munkájában többet tudjon alkotni, feláldozta életét, a családja sohasem látta szinte. Ez nekünk férfiaknak egy fontos kérdés az életünkben, mennyit áldozunk a munkánkra, mennyire fontos. 

Ez egy nagyon kemény döntés lehetett, mivel vannak gyermekeim abszolút megértem. Sokan ez érzelmi szálat túlzottnak, esetleg feleslegesnek érzik a filmben, de szerintem pont annyira van jelen, amennyire kell. Ha Spielberg csinálta volna, akkor szinte biztos, hogy giccses lett volna, de így szerintem nagyon kellettek a filmben a családi kötelékek. Brand monlógját is sokan túlzásnak értékelték a szeretetről, nekem abszolút kifejezte azt, amit egy nő képviselhet egy ilyen helyzetben, nem mindig az a jó út, ami az értelmünkkel logikusnak tűnik, persze én is azt a döntést hoztam volna meg. Attól, hogy ezek a családi kötelékek helyet kaptak a filmben (Cooper és lánya, Brand és az apja) szerintem csak gazdagabb lett a film, a karakterek még inkább hús-vér emberek voltak.

Scifi háttér

Nekem nagyon tetszettek azok a képek, amelyek az űrhajóról készültek, mikor minden zene nélkül siklott az űrben, akkor a moziban szerintem egy popcorn csámcsogást sem lehetett hallani :) Gyönyörű felvételek voltak, még a dokkolást is izgalommal éltem át, mintha én csináltam volna, nagyon el lett találva minden apró technikai részlet. A több dimenzió megjelenítése a filmben is egyedülálló szerintem a filmtörténetben. Láttam vitákat arról, hogy mi az ami lehetetlen, meg mi az ami nem, ehhez nem kívánok hozzászólni, mert nekem egy scifi film nem NATGEO.

Összegzés

Biztos több kérdést is felvet a film, ez a pár gondolat kezdésnek talán jó, az biztos, hogy olyan embereknek fog csak tetszeni, akik szeretnének elmerülni egy filmben, nem csak cinikusan kritizálni, összhatását tekintve szerintem egyedülálló film, lehet megnézem még egyszer moziban, eddig még soha nem néztem meg moziban kétszer filmet :)

Nektek milyen gondolatokat ébresztett, hogy tetszett?