Biztos vannak olyanok itt akik, elgondolkoztak már azon hogy mi lett volna ,ha akkor nem a játékokkal töltötte volna az idejét, ha nem elment volna szórakozni, vagy csak szimplán inni egyet a haverokkal, emberekkel ismerkedni, ha akkor nem sietett volna haza játszani, hanem még aznap továbbmarad, hogy részt vegyen valamilyen iskola utáni elfoglaltságban. Jó kérdés! Én már biztos nem fogom ezt megtudni. Na és ti? Gondolom nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel. Na de nálam mikor is kezdődött? Hmm olyan 9-10 évesen talán. Annyira nem emlékszek rá, na de hogy egy kicsit meséljek hogyan változtatott meg engem. Anó régen rendszeres tevékenység volt az hogy kimentem az utcára bicajozni az ott élő többi gyerekkel. Szerettem, ha nem is volt kint senki még akkor is órákig elbicajozgattam egymagam. Aztán miután lett egy játékkonzolom(n64, később dreamcast, majd ps2) ezek megszűntek. Először ritkábban mentem ki, aztán már egyáltalán nem, mert a játékok világa annyira elfoglalt, hogy egyszerűen még ha lett is volna kedvem, még akkor sem mentem volna ki, mert sokkal többet nyújtottak akkoriban  a játékok nekem. Visszagondolva ez jó volt e vagy nem, hát talán nem, mert ezáltal megszakadtak az ismeretségi köröm az utcánkba, bár elköltöztünk, szal lehet végül tényleg nem maradt volna semmi még akkor sem ha nem a játékokkal töltöm az időmet, de ezt már sosem tudhatom meg. Na szóval! Általános iskolás éveim. Nagy gamer voltam, aszem akkora már megvolt a ps2, suli után haza azt játszani. Valahogy így teltek a napjaim. Sajnos emiatt sikerült is meghíznom. Igen a játékok miatt lusta voltam sportolni, a sok cukros kola amit anó ittam meg, megtette a hatását. Az iskolában kirekesztettek, kövérségem miatt, és akkor indult meg a 3. negatív dolog nálam mégpedig, a jó kommunikációs képesség hiánya. Minek is köszönhető, talán annak hogy kirekesztettek kövérségem miatt, vagy annak hogy a legtöbb szabadidőmet a játékokkal töltöttem, talán mindkettőnek azt kell mondjam. Ez valahogy így telt míg középsulis nem lettem.



Középsulira lefogytam, gondoltam most végre visszarázkódok a társasági életbe. Hát nem teljesen úgy ment ahogy én azt elképzeltem, de még mindig jobb volt a helyzet mint anó. Volt legjobb barát, voltak haverok, hát lányok nem, ott aztán tényleg beütött az a bizonyos kommunikációs hiba:D Na de 11.-es koromra az is összejött. Na de egy kicsit vissza. 9. osztály félév. Akkor haver, ma mondhatom rá legjobb barát feltelepítette a gépemre a wowot. Tudom:D Itt már mindenki sejtheti hogy mi jött ezutánxD Mondhatni nem a bulizásokról szóltak az éjszakáink ha nem arra vártunk órákat hogy elkezdtük a klánnal azt a kibaszott rohadt boss fightot, és rendszerint azt hallgattuk hogy órákig mondják el a taktikot. Már értem hogy az a bizonyos emberke(Leroy Jenkins) akkor mért tette azt amit. :D Na meg az a k*rva xp gyüjtögetés... Na tehát volt egy szűk haveri köröm akik wowosok voltak, elején csak az a egy ember volt, aztán még engem + havert is megismertette Azeroth világával. Nem mondom hogy rossz emlékként élem meg ezt. Sőt jó volt, de itt arra akarok megint kimutatni hogy kb 4 év wow után, úgy hogy már 2 éve nem wowozok még mindig jobban ismerem Azeroth térképét mint MagyarországétxD



Csak kicsit az iskolás napjainkról. Reggel bejövünk fogjuk a székünket odarakjuk a haverokhoz azt elkezdtük mesélni mi volt tegnap a wowban. Valahogy így teltek a napjaink, és hát persze a kedves osztálytársak már egyfajta különcként kezeltek minket., engem lelkileg kinyírtak volna, ha az a bizonyos 2 haver, nem lett volna olyan erős személyiség hogy simába leoltották az adott emberkét:D



Ma már enyhült a helyzet hiszen hobbiként tekintek a játékokra , nem vagyok már a megszállottjuk, de nem is fogok sosem lemondani róluk, hiszen a játékokkal egy új világ nyílik meg előttünk, olyan mintha kinyílna a 3. szemünk amivel egy 2. világot láthatnánk. A mostani játékok pedig olyan szabadságot, érzelmeket fejtenek ki ránk, hogy arra manapság egy ember képtelen lenne erre.



Megbántam e hogy akkoriban a játékok világában éltem? Igenis meg nem is. Volt jó és rossz oldala. És akkor el is kezdem tárgyalni a saját tapasztalataim szerint illetve ahogy én azt gondolom.
Jó: egy új világot tárnak elénk amiben már-már jobban érezzük magunkat, egyfajta menedékként szolgál, Több játék fejleszti a logika képességeidet, növekszik a kreativitás képességet, feszültséglevezetésnek remekül szolgának a hack and slash játékok vagy, valami akció lövöldözős, Vannak olyan játékok amiben megismerhetsz híres történelmi személyiségeket(pl ac), tanulsz történelmet is(pl medal of honor), Utálsz angolul tanulni az iskolában? Tanuld meg az alapokat, majd tanuld tovább a játékokban, tehát a játékok az egyik legjobb idegen nyelv tanulási lehetőségként funkcionálnak, (mozgásban tart pl wii, és egyéb táncos cuccok vagy mik) ...
Rossz: Társasági élet hiánya, ebből következik kevés ismeretségi kör, nehéz kommunikációs kezdeményezés, A való világ ismeretségének hiánya, helyek, város nem ismerése, tapasztalat hiány( itt arra gondolok hogy ha nem jársz ki nem tudod hogy mi várhat rád egy este folyamán..) Rosszabb reakcióidő(hiszen a játékokban mindig volt idő kigondolni hogy most mit is akarsz csinálni) ...



Még tudnám sorolni, de ennyi elég volt most. Most beszéljünk arról ami manapság olyan felkapott, mikor már nem csak személyiségbeli problémákba ütközünk ha nem pl egy játék annyira kivetül egy ember életére hogy sokszor hallhatjuk hogy megölte magát mert utánozni akarta Lara Croftot a Tomb raider sorozatból és azt hitte ha ő át tud ugrani egy szakadékon egy szaltóval akkor ő is képes rá. Emberek! Fogjuk fel végre! Az ember nem a játékok hibájából hal meg ha nem azért mert szimplán hülye! Aki elhiszi hogy tényleg a játék hibájából halt meg az is hülye... Ugyan már... csak mert a gta-ba elüt egy kocsival egy rendőrt azt átfesteti és nem üldözik többé. Ki az a hülye aki ezt a való életbe is alkalmazná? Itt arról van szó ha egy gyerek meghal, mert hülye és utánozza az egyik játékban lévő dolgot az egyes egyedül a szülök felelősségének tudható be. Ha tudják azt hogy hülye a gyerekük akkor ne engedjék ilyen játékokkal játszani. Én hogyhogy nem ugrottam le a 10.ről? Pedig 8 éves korom óta játszok. Ja tom! Mert normális nevelést kaptam, és tudtam különbséget tenni játék és valóság között. Aztán az hogy ilyen nagy hírt kap ez az egész csak azzal tudható be hogy hülye emberek vezetik a világot, és csak hülye emberek keresnek kifogást a hülyeségekre.



Most pedig mindenki gondolkozzon el hogy ő megbánta e hogy behállózta a játékok világa. Ha nem történt volna meg jobb életetek lenne? Jó kérdés! Honnan is tudhatnánk hogy jobb lett volna minden. Ezt már sosem fogjuk megtudni.:) Köszönöm hogy elolvastátok a blogom, majd jelentkezek!