Az első találkozás

            A kinect szerintem elég nagy dobozban érkezik, tökéletesen passzol az XBOX csomagolásához, pont ugyanolyan a "dizájn". Amikor belenéztem a dobozba, megláttam a fantasztikus fekete mozgásérzékelőt, és a másik valamicsodát és néhány papírt, amit a mai napig nem olvastam el, mert mint egy megajándékozott gyerek, rohantam a TV-hez és már kötöttem is be, hogy tudjak hadonászni a TV előtt.

 

            A hosszú állítgatás után végre eljutottunk a gyakorlati részhez - wave to use kinect. Integettem, és a kezembe került az irányítás - rohadt jó érzés volt a képernyőn lapozgatni az új dashboard-ban. De tényleg, nagyon jó! Hihetetlen hogy a kezemmel képes vagyok irányítani a nappali fénypontját. Egyből beugrott, hogy nekem megvan a fruit ninja kinectre. Fogtam is a lapot, beírtam a reedem code-ot és nyál csorgatva figyeltem a letöltést az utolsó másodpercig, amikor megjelent a szent "Start Game" gomb, amit rutinosan fél óráig próbáltam eltalálni a kezemmel, hogy elindítsam a játékot.

            Ott volt a képernyőn egy dinnye, megpróbáltam elvágni, amikor rájöttem, hogy itt nem lágyan kell hadonászni a kezükkel, hanem egy kicsit erőteljesebben kell suhintanunk, hogy elvágjunk valamit. Végül sikerült belépni az "Arcade" játékmódba, és kezdődött a móka. Tök jó volt gyümölcsöt vagdosni, a háromnegyed gyümölcsöt leejtettem, de nem érdekelt, csak vagdostam vigyorogva, mint egy hülyegyerek (ennek következtében persze tökéletesen orrba vágtam a mellettem állót, de az sem érdekelt különösebben). A végén 65 ponttal fejeztem be a játékot.

Kinectes játékok

The Gunstringer

A gunstringer egy marha jó játék – igaz, az irányítást szokni kell. Egy csontvázzal járkálunk, és lövöldözünk össze-vissza legtöbbször a sivatagban, és jó pár boss is az utunkat állja. A játékmenet nagyon élvezetes lett, mindig szerettem volna ujj-pisztollyal lövöldözni, és itt végre megtehettem. Nagyon jó a játék stílusa, igazi western feeling, még a tehenek is festett sörös dobozból vannak. Ehhez illeszkedik a játék grafikája – nem egy BF3, de a célnak tökéletesen megfelel.

            A játék néha változtat a helyszíneken – egyszer a sivatagban, egyszer egy zombikkal teli temetőben, de volt olyan is, hogy a levegőben, sőt vonaton harcoltunk. A játék fokozatosan nehezedik, a végén a bossoknál már nagyon meg fogunk izzadni a harc közben – és itt jön a játék egy negatív része: mivel a játékhoz mindkét kezünket előrefelé, kinyújtva kell tartanunk, nagyon hamar elfáradunk, és a másnapi izomláz is garantált.

            Összegezve a Gunstringer egy nagyon jó játék, bár kicsit rövid, és kézfájdító. Ha egytől tízes skálán kellene értékelnem, egy nyolcast simán adnék rá.

Kinect Adventures

            Félve tettem be ezt a lemezt az Xboxomba – sok videót láttam, ahol nagyon lassan érzékelte a mozdulatokat a játék. Feltelepítettem, és most vagy soha alapon elindítottam a játékot, ami elegánsan közölte velem, hogy pozícionálják má’ arrébb some bútort, mert kicsi a nappalim. Itt már eldöntöttem, hogy ez nem lesz egy jó játék, és idegesen próbáltam kiszélesíteni a házam falait egy feszítővas segítségével, ez hál’ Istennek, körülbelül két óra alatt megvolt, de így sem tud vele játszani egynél több embert, ugyanis még mindig a „good” sávban tartózkodtam.

            A játékban összesen 5 minijáték található, ezek ötvözéséből áll egy karrier mód, ami elég rövidre sikerült. Az egyik minijátékban egy gumicsónakban vagyunk, és egy nagyobb folyón kell végigcsúsznunk, közben akadályokat kerülgetve és átugorva, miközben az „A” betűvel jelölt korongokat gyűjtögetjük, ez az én személyes kedvencem. Az én listámon a második helyen a kocsis minijáték áll. Itt egy kocsin húz minket a játék egy akadálypályán, ahol kerülgetni, ugrani vagy guggolni kell – ez a legfárasztóbb játékmód, leginkább azért, mert a gyorsulásért ugrálni kell, viszont ha akadálynak ütközünk, lelassulunk, de emellett még furcsa pózokba is be kell állni, hogy érméket gyűjtsünk. Van egy általam elnevezett „halas” játékmód is – itt a vízben, egy üveg „veremben” állunk, míg ezt az üveget a halacskák nagyon szívesen összetörik, és mi kénytelenek vagyunk betömni a lukakat, hacsaknem meg akarunk fulladni. Már csak kettő játék van hátra – az egyikben egy űrhajón vagyunk, és pont-buborékokat kell kidurrantanunk a „no-gravity” segítségével, azaz röpködnünk kell, amit a kezünk enyhén, lefelé irányuló pozícionálásával érhetünk el – egyszerűbben megfogalmazva, csapkodjunk a karunkkal úgy, mint egy madár a szárnyával. Az utolsó – és egyben (szerintem) legrosszabb – játékban egy labdát kell ütögetni, és faldarabokat szétütni úgy, hogy a labda ne pattanjon mögénk. Ez a legnehezebb, és szerintem a legfrusztrálóbb az egész játékban.

            A karrier módban ezek a játékok vannak egymásba szőve, különböző nehézségeken kell továbbhaladnunk, cserébe pedig ajándékokat kapunk, amiket saját mozdulatainkkal, hangunkkal eleveníthetünk meg.

            A játék designja szerintem elég jó, a menük is szépek, ahol a menüpontok mögött láthatjuk szerény személyünket avatar formában hadonászni. A grafikája a játéknak itt sem a legjobb, viszont a legtöbb helyen a textúrák élesek, a felhők szépek, és nekem még a víz is tetszett.

            A kinect adventures sokkal jobb volt, mint amire számítottam, végül a nappali problémát is sikeresen orvosoltam. Vitathatatlanul a legjobb kinectes játékok között van -  viszont a nappali miatt nem tudok rá max pontot adni, és mivel nagyon sokszor idegesített a játék, és sok borzalmas rész volt benne, ezért erre is csak nyolc pontot tudok adni a tízből.

Raving Rabbids: Alive & Kicking

            Ez a játék egyszerűen zseniális! Nem elég hogy ~100 játékmód van benne, de akár 16-an, ismétlem, 16-an is játszhatnak vele egyszerre, és egyáltalán nem nagy a nappali igénye, kis helyen játszhatnak akár többen is. Nagyon jó érzés taposni a nyulakat, vagy fűrészelni, ütni a vonat ablakán keresztül, rádobni egy tehenet, felrobbantani, rájuk dönteni az emeletet és hasonlók. Nem csak a hangulata hihetetlenül jó, de még a grafikája is szép. Ez az eddigi legjobb kinectes játék, főleg, hogy a legtöbb játékban a mi nappalinkban vannak a nyulak – olyan, mint az AR technológia.

            Erre a játékra nem lehet rosszat mondani, teljesen kiérdemli a tíz pontot a tízből.

Harry Potter and the Deathly Hallows Part 1

            Igen, most a Harry Potter jön. Ennek a játéknak is boldogan álltam neki, viszont egy kicsit csalódtam – nem a mi kezünkben van a teljes irányítás, mi csupán varázsolunk, a játék megy folyamatosan előre. Igaz a gunstringernél is ugyanez volt a helyzet, de ott nem volt zavaró, csak pörgősebb lett a játék. Itt pedig még arra is alig volt időm, hogy kinyírjam a halálfalókat, amikor megyek tovább. A varázslás egyébként jól lett megcsinálva – nem tévesztett gyakran, felismerte a mozdulatokat. Viszont, ahogy a gunstringernél, itt is megvan a negatívum: nagyon hamar fájni fog a kezünk, nagyon kigyúrt lehet ez a Harry gyerek, hogy erre a nap 24 órájában képes.

            A játék nagyon szép – az effektek, a színek, a textúrák mind a helyükön vannak, ezekre nem lehet panasz.

            Fantasztikus érzés varázslatokkal kábítani a másikat, a játék hangulata jó, főleg, ha multiplayerben játszunk. Viszont az irányítás, és a karizomláz nem túl pozitív dolog, ezért Harry barátunk csak hét pontot kap a tízből, és ebből kettő pontot a grafikának köszönhet.

Összegzés 

Véleményem szerint a kinect nem egy polcra való porfogó, hanem egy fantasztikus eszköz. Elve az az érzés, hogy a képet a saját testeddel irányítod, csodálatos, és emellett az, hogy marha jó játékok vannak rá (bár ritkák) elég erős okok arra, hogy az ember beruházzon egyre, mert hogy megbánni nem fogja, az biztos. Bár a hardocre gamerek, akik nem szeretik az arcade játékokat, azoknak tényleg nem éri meg, és persze ha kicsi a nappalink, akkor is inkább hagyjuk a boltban. Nagyon nagy pluszt ad az Xboxnak ez a kis, fekete kütyü, és szerintem még nagy jövő áll előtte.